Gulyás Marci elköltözött
A hatalmas választási hajtás után Gulyás Márton, a Partizán YouTube-csatorna korábbi főszerkesztője és legismertebb tartalomgyártója egy időre eltűnt a képernyőről. Mint utóbb beszámolt róla, többórás nyitott szívműtéte volt, mert a már tizennégy éve ismert szívritmuszavara az elmúlt évben jelentősen romlott, a műtétet pedig nem lehetett tovább halasztani.
A rehabilitációs időszakot a Balatonfüredi Állami Szívkórházban töltötte, majd visszatérő videójában számolt be az eseményekről. Nem sokkal később azt is bejelentette, elköltözik és dokumentumfilmet forgat ott, ahol korábban az édesapja is: vidéken. A penészleki projekt részeként a Partizán csapata felújít egy házat, melyet később a falunak alkotóházként vagy vendégházként ad át, közben pedig forgat és megmutatja a térség lakosságának sajátosságait, problémáit.
Ez persze számos változással jár, mely a Partizán operatív működését is érinti, hiszen a főszerkesztő a továbbiakban Földiák Vince, a pénzügyi vezető pedig Pap Iván lesz. Gulyás kuratóriumi elnökként és tartalomgyártó főmunkatársként Kelet-Magyarországon folytatja majd a munkát.
A tervek szerint azonban a csatorna tevékenysége és értékrendje nem változik: a cél továbbra is a párt nélküli, objektív tájékoztatás.
Magyarország Kedvenc Műsora üzemel és JÓLVANEZÍGY
Magyarország Kedvenc Műsorát kezdettől fogva a közösség támogatása kíséri, hiszen a Molnár Áron, Lengyel Tamás és Rainer-Micsinyei Nóra kritikus-humoros beszélgetéseit sugárzó csatorna az erősen ironizáló Kormányinfó plusz és a Marika for Prezident „jútyúbos össztársadalmi abszurdjának” és a színész-humorista gárda sikerének köszönhetően, részben a nézők támogatásából jött létre.
A heti két adásban nem ritka a parázs vita, ahogy vitriolos megjegyzésekre sem kell sokáig várnia annak, aki a mesterhármas nézőpontjából akar tájékozódni. Molnár Áron nyers és sokszor provokatív csatornája önmagában is rendkívül népszerű: naponta kerülnek ki tartalmak a közel huszonötezer feliratkozó számára.
A nyári szünet után a JÓLVANEZÍGY csapata is visszatért, és a napi közéleti műsor továbbra is azt teszi, amit eddig: szemlézi a napi közéleti, politikai és tudományos híreket, miközben a kora reggeli közreadásnak, a köznapi kommunikációs nyelvnek és a jelentős humorfaktornak köszönhetően széles körben fogyaszthatóvá teszi a híreket.
Pottyondy Edina is visszatért: a heti húszpercesek továbbra is kemények, konkrétak és minden irányba kritikusak, ezáltal a sokak számára megosztó történész továbbra is hatalmas nézettséget tudhat magáénak.
Akadnak, akik továbbra is elsősorban a korábbi kormány viselt dolgaira fókuszálnak, mások keresik magukat az új helyzetben. A pokolmányablak azonban újra kinyitott – azaz bár Kollár Dóra „Kasztranszter” csatornája Kollár Dóra Médiává alakult, a tartalomfolyamban újra megjelent a népszerű túlvilági triász.
Mennyi az annyi: így változott a nézettség a választások után
A függetlennek nem mondható kormányközeli sajtóval szemben egyre nehezebben harcoló független hírcsatornák mellett a civil tartalomgyártók, youtuberek és tiktokerek hatalmas tömegeket értek el és mozgattak meg a kampányidőszakban – hogy mennyire, az az influenszertüntetés vagy Szabó Bence rendőr századosnak indított gyűjtés alatt mutatkozott meg igazán.
Az ellenlábasok szerint a siker hátterében egyfajta ellenzéki lobbi, vagy összeesküvés húzódik. A tartalomgyártók viszont elsősorban a kritikus hangnemnek, az átláthatóságnak és saját egyedi hangjuknak tulajdonítják az eredményeket. Épp ezért érdemes megvizsgálni, hogyan változott a csatornák feliratkozóinak és nézettségének száma az elmúlt hónapokban.
A Partizán YouTube-csatornájának korábban 707 ezer, most 708 ezer feliratkozója van, Facebook-on pedig 379 ezer követővel büszkélkedhetnek. Pottyondyt körülbelül 378 ezren követik, videói azonban átlagosan 800 ezres megtekintést produkálnak. A JÓLVANEZÍGY napi adásait 260 ezer feliratkozó naponta átlagosan 200 ezres megtekintés mellett követi, szemben a korábbi 120-150 ezres nézőszámmal. Magyarország Kedvenc Műsora mintegy 172 ezer rajongót tudhat magáénak – mindezt nagyjából 200 ezres adásonkénti néző mellett a korábbi átlagosan 110-130 ezres néző helyett.
A feliratkozók és megtekintések száma a választásokat követően egyik ismert csatorna esetében sem esett jelentősen, ami azt jelenti, hogy a nézők valóban értékelik a tájékoztatást, ahogy az egyedi hangot és az akár konfliktusos nézőpontokat is.
Mégis miből élnek „ezek”?!
A lájk nem fizeti ki a villanyszámlát, ezért aztán sokan kíváncsiak arra, mégis miből élnek „ezek”. Egyesek szerint a kormánykritika önmagában is üzleti modell, a legtöbben – főleg a közéleti tartalomgyártók persze – azonban erősen cáfolják ezt. Nem titkolják, megélhetésük mögött többféle bevételi forrás állhat, beleértve a közösségi támogatásokat, a reklám- és szponzorszerződéseket, a mercheket és a saját előadásokat, turnékat. Hogy ezekből kinél mennyi folyik be, már jóval kevésbé átlátható.
A JÓLVANEZÍGY és a Fókuszcsoport mögött működő Rawfilter Media Kft. mindenesetre komoly vállalkozás. A nyilvános beszámolót ismertető HVG szerint 2025-ben 433,1 millió forint nettó árbevételt és 83,2 millió forint adózott eredményt ért el, vagyis a cég árbevétele egy év alatt mintegy 52 százalékkal nőtt. Ez azonban a cég teljes működésének eredménye, nem kizárólag a reggeli műsoré, és végképp nem azonos a műsorvezetők személyes keresetével. Ráadásul ez az adat a választások előttről származik, vagyis azt még nem mutatja meg, hogyan hatott a kormányváltás az üzletre. A FÓKUSZ STÚDIÓ a Patreonon is fogad támogatásokat, nagyjából háromezer feliratkozójuk átlagosan havi 790 ezer forinttal támogatja őket.
Hasonló a helyzet a Partizánnál is, hiszen az átláthatóságot pénzügyeiben is értékként kommunikáló csatorna mögött milliárdos költségvetésű médiaműhely áll. Az alapítvány 2025-ös beszámolója szerint összes bevétele 1,09 milliárd forint volt, melyből 980,7 millió támogatásokból származott, beleértve a 474,3 milliónyi szja-egyszázalékos felajánlást.
A működés ugyanakkor 1,18 milliárd forintot emésztett fel, így az évet 84,2 milliós veszteséggel zárták. A legnagyobb tételt a 814,6 millió forintos személyi jellegű ráfordítás jelentette: ez azonban a rossz nyelvekkel ellentétben nem kizárólag Gulyás Márton keresete, hanem a munkatársak foglalkoztatásának teljes költsége.
Vagyis miközben az egyszázalékos bevétel nőtt, az összbevétel csökkent, a ráfordítások pedig emelkedtek. Azaz bár a közönség támogatása komoly szerkesztőséget tart fenn, a nagy bevétel sem jelent automatikusan egyensúlyban lévő büdzsét. Hogy ezen változtatott-e a kormányváltás, a választás előtti év számaiból még nem derül ki.
Magyarország Kedvenc Műsoránál szintén létezik közösségi finanszírozás: Patreon-oldalukon keresztül 411 előfizető nagyjából 141 ezer forinttal támogatja őket havonta. Van saját webshopjuk is, de a produkció teljes bevétele vagy fenntartási költsége egyelőre nem ismert.
Pottyondy Edina esetében a videózás mellett dokumentált bevételi forrás a stand-up is: a saját előadások és turné épp úgy eredményekkel járnak, ahogy a nemzetközi stand-up sztárok idecsábítása is. (Részben neki köszönhetjük például, hogy a brit klasszis, Jimmy Carr a jövő évben hazánkba látogat.) Előadóművészeti tevékenységre saját vállalkozást is alapított, a PETAverzum Kft.-t, melynek tavalyi nettó árbevétele több mint 119 millió forint volt.
A legtöbb tartalomgyártónak ugyanakkor van polgári foglalkozása is: a Molnár-Lengyel-Rainer-Micsinyei trió színészként, Kollár egy marketingügynökség marketing igazgatójaként dolgozik.
A sikerük társadalmi kórrajz
Megvan az a sajátosságunk – mármint nekünk, magyaroknak –, hogy ha valakivel nem értünk egyet, azt hajlamosak vagyunk rögtön változatos kórképekkel diagnosztizálni. A youtuberek és tiktokerek népszerűsége azonban valóban egyfajta társadalmi kórrajz: azt mutatja, hogy a politika és a közélet igenis érdeklődésre számot tartó témák, csak arra van szükség, hogy megfelelő formában prezentálják őket.
Vagyis ideje annak, hogy a politika a kulturális elit sajátjaként, egyfajta elefántcsonttoronyba visszahúzódva létezzen – és közelebb jöjjön az embereknek. Szükség és igény van arra, hogy a független hírekhez való közvetlen hozzáférés biztosított legyen az állampolgárok számára, ahogy arra is, hogy az oktatási rendszer hiányossága miatt funkcionálisan analfabéta réteg is közérthető, fogyasztható közéleti tartalomhoz jusson.
(Megjegyzés: Ez nem felsőbbrendűség vagy lenézés, a legutóbbi PISA-teszten minden idők második legrosszabb eredményét érték el a magyar diákok mind a matematikai, mind a szövegértési feladatokban.)
Nem hátrány az sem, hogy ezek a videók vagy podcastek jellemzően jól illeszkednek a modern ember életviteléhez. Azaz nézhetjük és hallgathatjuk hétköznapi tevékenységek közben, sport, munka vagy útközben, vagyis tulajdonképpen bárhol és bármikor. Ráadásul mivel ugyanazt a kontentet hosszabb és rövidebb, írott, videós és audió formátumban is elérjük, a tartalom szinte adja magát: úgy férhetünk hozzá, ahogy és amikor csak akarunk. Az algoritmus pedig figyel és tanul – így idővel ami érdekel, az szinte bekebelez.
Most jön a java: kormánykritikus marad-e a független influenszermédia?
Az algoritmus tanulásának ugyanez az árnyoldala is, hiszen ha nem figyelünk, buborékhatás alakul ki. Vagyis mivel azt fogyasztjuk, ami tetszik és azt kapjuk, amit már korábban is szerettünk, előfordulhat, hogy torzítás lép fel – vagyis a saját nézőpontukat általánosan érvényesnek hisszük.
Így aztán idővel nemcsak az a kérdés, hogy mi az igazság, hanem az is, kíváncsiak vagyunk-e rá egyáltalán. Akarunk-e olyasmit hallani, ami nem tetszik? Meg akarjuk-e látni, ha a kormány, amitől a változást reméltük, téved, vagy hibázik? Kritikusak tudunk-e lenni akkor is, ha új kormány valamiben hibázik, nem tartja be az ígéretét, vagy épp olyan megoldáshoz nyúl, amelyért a korábbit már rég szétszedtük volna? (Gondoljunk csak az orbáni poloskázásra és a Magyar-féle ellenkommunikációra a kormányalapítás után!)
Merthogy legyünk őszinték, egészen más számonkérni azt, akit ki nem állhatunk, mint felelősségre vonni azt, akit a magunkénak érzünk, vagy legalábbis kedvelünk. Utóbbinál könnyebb elnézőnek lenni, és azt mondani, hogy időre van szüksége, üres a kassza és különben is, „legalább nem Orbán”. Csakhogy előbb-utóbb ezeknek az érveknek is lejár a szavatossági ideje.
És akkor a független sajtónak és influenszermédiának azt kell(ene) tennie, amit a korábban függetlennek csúfolt médiával szemben tett: kritikus gondolkodóként rámutatni az ellentmondásokra, rákérdezni az anomáliákra, tetemre hívni a felelősöket és számonkérni mindazt, ami számonkérésre érdemes.
Ehhez persze nem kell minden döntésbe belekötni, és patikamérlegen adagolni a kritikát, hogy mindenkinek pontosan ugyanannyi jusson. A következetesség ennél sokkal egyszerűbb, és épp ezért lényegesen nehezebb feladat: hasonló ügyekben hasonló mércét kell használni. Elismerni, ami működik, és szóvá tenni azt, ami még (mindig) nem.
A pokolmányablak tehát nyitva, a kamera forog, a streaming dübörög és most lesz igazán érdekes, mi történik, ha a képernyőn annak a hibái látszanak majd, akitől annyit vártunk. Maradunk-e nézők, és merünk-e kritikus gondolkodóként kérdezni akkor is?
Fotó: B. Molnár Béla / Wikimedia Commons
Kövesd a Marie Claire-t a Google hírekben!
