Miért éppen Írország?!
Mégis ki az a hülye, aki a hideg-nyúlós magyar őszből egyenesen a hideg-esős ír őszre vált? Meglepően sokan vannak, akik szerint nincs rossz időjárás, csak rossz öltözet, a samhain idejére időzített shannoni járaton ugyanis egyetlen hely se maradt.
Engem személyes okok csábítottak utazásra. Egyrészt az első, triskeliont mintázó tetoválásom felvarrása óta tervezem, hogy egyszer bejárom a Wild Atlantic Wayt. Ez az Írország nyugati határvidékén futó, mintegy 2500 kilométer hosszú útvonal a világ leghosszabb kijelölt parti útja, és olyan természeti látványosságok és kulturális helyszínek füzére, mint a Skellig Michael sziget, a Moher-sziklák, a Burren Nemzeti Park, a Kylemore Abbey vagy az Ed Sheeran által is megénekelt Galway.
Wild Atlantic Way
Másrészt van ugye ez a távkapcsolat-dolog – amiről itt írtam bővebben –, meg a sokak által rettenetesnek tartott negyven, amit én dekadens módon a „most már én jövök!” felkiáltással tettem magamévá. Annyira, hogy rögtön le is foglaltam néhány repülőjegyet.
Azzal mondjuk már kevesebbet foglalkoztam, hogyan teszem mellé a többi rávalót, de egy krónikus szorongó overthinkertől ez egész szép teljesítmény. Tényleg.
Samhain, halloween, mindenszentek
Van ez a magyar specifikum, hogy utáljuk a halloweent, mert nálunk halottak napja van, de azért beöltözünk, partikázunk meg a gyereket is elvisszük trick or treatelni, mert az viszont buli. Meg van a samhain, azaz az ősi kelta ünnep, melynek napján a kelták hite szerint az élők és a túlvilág közötti határvonal elvékonyodik, ezért a lelkek, a tündérek és a szellemek bebocsátást nyerhetnek ebbe a világba.
A tél kezdetét és az új évet is jelentő napon ezért a családok étellel és hellyel készültek az elhunyt rokonok szellemeinek – ahogy a mexikói Dia de los Muertos során és fun fact, a magyar néphitben is. (Bár ma már nem része a halottak napi gyakorlatnak, eleink ezen a napon egy hellyel többet terítettek meg, az elhunyt rokonoknak felszolgált ételeket – például a mindenszentek kalácsát – pedig később a szegényeknek adták.)
Az ártó szellemek elijesztésére a kelták máglyákat raktak és ijesztő jelmezeket vettek fel, a halloweeni tökök őse pedig egy pofás marharépa volt, melybe azért tettek parazsat, hogy megvilágítsák az utat és távol tartsák az ártó szellemeket.
A samhain a kereszténység terjedésével idővel a beleolvadt a vallási ünnepkörbe, s lett all hallows’ day, azaz mindenszentek. A megelőző estét – vagyis a samhaint – pedig all hallows’ eve-ként, azaz halloweenként ünnepelték tovább.
Mivel az ír gael kultúra emlékeinek legjava a Galway-régióból származik, illetve maga Galway Írország kulturális fővárosa, a samhain-tradíciók felelevenítésének szokása is itt a legerősebb. Az események csúcspontja a Macnas Halloween Parade, melyen hagyományosan a világhírű Macnas utcaszínház óriásbábjai, művészei és különleges kreációi vonulnak fel.
Az idén negyvenéves társulat a fiáin – gael szó, jelentése vad, szilaj, megszelídítetlen – jegyében állította össze a programot, a felvonulás pedig rekord nézőszám mellett, extra hosszú ideig tartott.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Beszéljünk a pénzről!
Írország gyönyörű. És rohadt drága – mondta mindenki, akit csak megkérdeztem. Szóval a legrosszabbra is fel voltam készülve, amikor az oda-vissza helykiválasztással és bőrönddel együtt is csak 46 ezer forintos fapados járatom jegyeivel a kezemben elkezdtem szobát vadászni Galwayben.
Gyorsan kiderült, hogy rövid távú bérlésnél a különálló apartmanok legalább annyiba – vagy akár többe – kerülnek, mint egy csinos hotelszoba reggelivel a belváros közepén. (Így jár az, aki az éves Galway Comedy Festival, a többhetes Gaillimh Ah-Boo! Festival, illetve a Macnas Halloween Parade alatt akar világot látni.)
Végül egy sikkes belső terekkel, fantasztikus koktélbárral és eszméletlenül kényelmes szobákkal rendelkező szálloda, a Hyde Hotel lett a befutó. Az erkélyes-fürdőszobás hotelszoba tányérszervizes reggelivel 1259 euróba – azaz nagyjából 450 ezer forintba – került hat éjszakára, ami az utazás legnagyobb tétele volt. (Meg úgy életem utazásaié is, de hát egyszer élünk, ugye.)
Hyde Hotel
Hyde Hotel
Az országon belüli közlekedésre összesen 55, belépőkre nagyjából 50, éttermekre és pubokra kb. 350 euró ment el – igaz, foodie vagyok, így csupa sokat ajánlott vagy nagy történelmű helyet próbáltam ki.
Abszolút kultúrsokk
Az írek be-szél-getnek. De tényleg! Bárkivel és mindenhol szóba elegyednek egymással, és abban a pillanatban, hogy megtudják, nem tartozol közéjük – nem mintha nem tudnák ránézésre is azonnal –, meg akarnak ismerni. Amikor azt mondják „How you doin’?”, megvárják a választ. Szívesen útba igazítanak, éttermet, fodrászt, tetoválószalont ajánlanak és elmagyarázzák a szokásokat – akár ezredszerre és tök idegenül is.
A shannoni reptéren például random belefutottam Mike Kellybe, aki a világ egyik legnagyobb, mintegy 4 millió eurót érő repülőgépmodell-gyűjteményének boldog tulajdonosa. Úgy beszélgettünk az élet értelméről, mintha ezer éve ismernénk egymást. Pedig akkor láttuk egymást életünkben először – és esélyes, hogy utoljára.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A buszon írül próbálták meg kideríteni, honnan jöttem, az étteremben a véletlenek összjátékaként mellém ültetett néni erősen sajnálkozott, hogy élemedett korom ellenére sincs egy férfi, aki eltartana, a cukrászdában pedig azt mondták, kedvesebb vagyok, mint a legtöbb magyar – és hozzám vágtak egy random sütit. A színházi mosdósornál senki sem bosszankodott, de ketten is dicsérték a körmömet, az étteremben kóstolót adtak, amikor két tétel között nem tudtam választani és a pubba lépés pillanatától mindenki haver – nincs apelláta.
Mondjuk legalább ekkora kultúrsokk volt az is, hogy vécékefe sincs, mivel az ír hotelekben ez nem szokás. Nem elég higiénikus ugyanis. Szerintem el tudod képzelni, milyen helyzetben voltam és milyen képet vágtam, amikor erre rájöttem. De azt a rém kellemetlen beszélgetést, amit a vendégmunkás takarítónővel folytattam arról, hogy a vécékefe eltűnt, miközben ő meg volt győződve arról, hogy én teljesen bolond vagyok, tuti nem. A végső megsemmisülés az volt, amikor kínjában úgy döntött, akkor jön és kitakarít újra, nekem pedig mosolyogva végig kellett néznem, mert nem tudtam hova menekülni előle. Jáj.
Érdekel a folytatás? Hamarosan elolvashatod!
Fotó: Getty Images
Kövesd a Marie Claire-t a Google hírekben!
