Meredek utca vezet az Academy4Moms bölcsödébe olvasztott tantermébe, elgondolkodik az ember, mennyire lehet könnyű felrángatni ide egy tyúklépésekben haladó kisgyereket. Először a bölcsi részlegbe érkezünk, a legtöbb gyerek a jó időre való tekintettel még kint játszik a kertben, miközben a két legkisebb egy elsötétített hátsó szobában alszik – olyan irigylésre méltóan mélyen, hogy még arra sem ébrednek fel, mikor négy felnőtt úgy állja körbe őket, mint valami múzeumi látványosságot. Gondosan zárt ajtók során át aztán a „tanterembe” is belépünk, ott már az anyukák ülnek a laptopok fölé görnyedve, még alig néhány napja járnak a képzésre de máris magabiztosan bánnak az idegen hangzású szakkifejezésekkel. Elmélyednek, elakadnak, de aztán bátran kérdeznek, segítenek egymásnak, mint a jó osztálytársak. Bonyolultnak tűnő felületek vibrálnak a monitorjaikon, a sarokból nézve csak kapkodjuk a fejünket. A sötétítő függöny mögött látszik, ahogy a gyerekek kint játszanak, de a kicsik már nem láthatnak befelé, nem lenne szerencsés, ha tudnák, hogy anyukáik tőlük alig néhány méterre töltik a délelőttöt.
Az Academy4Moms ötletével Utasi-Peszlen Rita rukkolt elő, miután megszületett saját kisgyereke. Rita számára a szülés traumatikus élmény volt, nemcsak azért, mert az egészségügyi dolgozók sorra hagyták magára a hosszúra nyúlt vajúdás közben, de azért is, mert a szülés alatt fellépő szövődmények miatt sokáig kérdéses volt, hogy kisfia megússza-e egy súlyos koponyaműtét nélkül. A műtétre végül nem volt szükség, bár Rita elmeséli, nemrégiben derült ki, hogy a szülés közben a gyerek kulcscsontja is eltört.
A korábban vezető pozícióban, HR területen dolgozó Rita szülése után mélypontra került, ahonnan családja segítségével talpra állt, ezután viszont tiszta lappal akart kezdeni. Belátta azonban, hogy sokak mögött nincs ekkora családi támasz, így szakmai múltját felhasználva létrehozta, az Academy4Moms-t, hogy más anyukáknak is,lehetőséget adjon a teljes újrakezdésre. Az ötlet lényege, hogy az anyukák a gyerekekkel egy helyen tanulhatnak új szakmákat, miközben a kicsikkel a bölcsődei részlegen foglalkoznak – bár az alig néhány hónapja átvett épület felszereltsége még nem száz százalékos, Rita azt mondta, hamarosan beindulnak a korszerű fejlesztő foglalkozások is. A magánbölcsiben egyelőre a korábban már beiratkozott gyerekek is ott vannak, de a tervek szerint a jövőben az Academy4Moms továbbtanuló anyukáinak gyerekei váltják majd egymást. Utasi-Peszlen Rita máris tele van ötletekkel a jövőbeli képzésekkel kapcsolatban, de egyelőre még a GreenFox-szal közösen indított programozóképzés az első tanfolyamuk.
A programozó nem félisten
„A Green Foxnál már nagyon régóta gondolkodtunk ezen a célcsoporton, nagyon nagy potenciált láttunk az olyan anyukákban, akik visszatérnének a munkaerőpiacra, de nem feltétlenül arra a területre, ahol eddig dolgoztak” – magyarázza Bárdos Kristóf, a Green Fox Academy társalapítója. A rapid és korszerű programozóképzést nyújtó cégről már sokat lehetett hallani az elmúlt években és ugyan Kristóf is hangsúlyozza, hogy nem a hagyományos felsőoktatási képzésekkel szemben határozzák meg magukat, az embernek rögtön eszébe jut a kézenfekvő összehasonlítás. És hát abból messze a Green Fox emelkedik ki győztesen: alig néhány hónapos villámképzés, korszerű módszerek soft skilleket fejlesztő pszichológusi segítséggel és coachinggal megtámogatva, és ami a legfontosabb, piacképes tudás szinte garantált elhelyezkedési lehetőséggel. Azért hogy ne legyen minden olyan idilli, meg kell jegyezni, hogy a Green Fox Academy képzései sem ideálisak mindenkinek: a tandíjak 1 millió forint körül mozognak (csomagtól függően), a hallgatókat pedig szigorú kiválasztási folyamat után veszik fel, ahol többek között például a nyelvtudást és a motivációt is mérik.
Utóbbira nagy szükségük van a kisgyerekes anyukáknak, hiszen a kilenc hónapos képzés alatt rengeteg új tudást kell elsajátítaniuk. Bárdos Kristóf azért megjegyzi, hogy a közhiedelemmel ellentétben a programozáshoz sem kell matematikai félistennek lenni: „Szerintem nagyon fontos küldetésünk, hogy egy kicsit demisztifikáljuk a programozói tevékenységet. Azt gondolom, erre is ugyanúgy kell tekintenünk, mint bármilyen más szakmára. Kezdetben a programozás valóban tudománynak számított, ami közelebb állt a matematikához és a mélyebb számítástechnikához, de idővel átalakult: ma már nem feltétlenül arról szól, hogy új programkódokat írjunk, hanem hogy a már meglévő programkódokat megtanuljuk összeilleszteni. Nagyon sokat kell gyakorolni, kell hozzá kitartás, de megfelelő támogatással és mentoringgal ugyanúgy elérhető, mint bármilyen más szakma.”
A kisgyerekes anyukáknak tervezett képzésnek is csupán 10 százaléka elmélet, utána inkább a gyakorlati tudásra fókuszálnak, végül pedig mély vízbe dobják a hallgatókat és „éles” helyzetekben kell helyt állniuk, valós projektekben.
Viola és Erika egyelőre még csak az alapoknál tartanak, de már most is meg kellett küzdeniük jó néhány kihívással. Erika közgazdászként végzett és multiknál dolgozott, kisgyereke mellett egy 6,5 éves kislány is várja otthon. Viola szintén a második gyereke után vágott bele a programozóképzésbe – ő brazil férjével alapvetően Brazíliában él, de most úgy döntött, tanulásra fogja használni a hazalátogatást.
Erika azt mondja, előző szülése után csupán 16 hónapig maradt otthon, de már azután is nehezen élte meg a visszatérést:
Nem volt szó nagy kiesésről, mégis úgy éreztem, hogy kezdhetem az egészet elölről. Mindig is zavart, hogy a szakmám nem elég kézzelfogható, ezért úgy döntöttem, ha úgyis újra kell kezdenem, akkor az legyen valami teljesen más, amiben látok perspektívát, folyamatos fejlődési lehetőséget.
Viola geográfusként végzett és doktori iskolába is járt, de Brazíliában nem tudott elhelyezkedni eredeti szakmájával. Korábbi munkáik során Erikával mindketten megismerkedtek már az exceles makroprogramozással és az is közös bennük, hogy mindketten szeretik a logikus rendszereket.
Mikor a képzésről kérdezem őket, szinte egyszerre vágják rá a „nehéz” szót, de azért nevetnek is közben, nem is számítottak másra.
Az előzetes tájékoztatón sem hitegettek minket, elmondták, hogy nehéz lesz, hogy számítsunk rá, hogy az összes idő, amit korábban magunkra szántunk, most erre fog menni. És ez így is van – magyarázza Viola.
Szerencsére a Green Fox által biztosított coaching és pszichológusi támogatás sokat segít az ilyen helyzetekben – ráadásul az Academy4Moms-szal való együttműködésben az anyukák kimondottan kérhetik olyan coach segítségét, aki maga is kisgyerekes. Persze nincs az a coaching, ami visszaönthetné az emberbe az alváshiány miatt elapadt energiát. „Nagyon nagy az elsajátítandó anyag, rengeteg a hullámvölgy” – kezdi Erika. „Néha úgy érzi az ember, hogy már nem képes befogadni többet, ezért nagyon fontos a támogatás. Nekem például az alvásidőmből megy a tanulás: a gyerekek mellett csak este 10-kor tudok nekiülni a feladatoknak, csinálom, ameddig bírom. De épp ma beszéltünk róla, hogy ezt nem lehet hosszútávon fenntartani, ezért nagyon fontos a megfelelő időmenedzsment és családi együttműködés. Minden napot percre pontosan be kell táblázni, hogy mindig jusson idő a felkészülésre. Ez elengedhetetlen, mert ha nem tudod tartani a tempót, lemaradsz, azt pedig borzasztóan nehéz behozni.”
Szerencsére a család mindkettejüknek sokat segít: Viola férje jelenleg Németországban dolgozik, addig anyukája segít a gyerekek körül. Erika lánya pedig élvezi, hogy anyukájával épp egyszerre kezdték az iskolát, bár amikor anyukája elmeséli, hogy ők ma is „csak számítógépeztek”, mindig felháborodik egy kicsit. Az is sokat számít nekik, hogy amíg tanulnak, a gyerekek a közelben lehetnek, így legalább az utazás nem vesz el még többet az értékes, de így is szűkösre szabott közös időből.
Helyzeti előny
Elsőre talán furcsának tűnik elképzelni, hogy kisgyerekes anyukák oldják meg a programozóhiányt, de Bárdos Kristóf biztosít felőle, hogy a az IT cégek manapság kapkodnak a nőkért. „Először is el kell mondanom, hogy még mindig borzasztóan nagy hiány van, rengeteg programozót keresnek a cégek. Ma már az IT-szektorról feltételezett szexizmus és diszkrimináció csupán egy múltbeli állapotot tükröz, hiszen ezekben a cégekben többnyire még érzékenyebbek az ilyen kérdésekre.” A Green Fox társalapítója elismeri, hogy az IT sokáig férfiszakmának számított, de viccesen hozzáteszi, „ma már a férfiaknak kell teperniük az állásinterjúkon”, női hallgatóik iránt sok esetben jobban érdeklődnek a cégek.
A programozó szakma ráadásul kimondottan kezdvező lehet a kisgyerekes anyukáknak, hiszen az ilyen állásoknál sokkal több lehetőség van a részmunkaidős munkavégzésre, a távoli munkára, vagy a rugalmas időbeosztásra. A terület iránti érdeklődés mellett ez az egyik fő szempont, amiért az anyukák vállalkoztak a képzésre.
Erika első gyermeke születése után rögtön 8 órába ment vissza dolgozni, mert ugyan lett volna lehetősége a 4 órás munkavégzésre, de az anyagilag annyira kedvezőtlen volt, hogy nem igazán maradt más választása. Most bízik benne, hogy még akkor is, ha programozóként szintén 8 órát vállal, hosszútávon több lehetősége lesz a munkaidő szabadabb beosztására. A gyerekek mellett Violának is fontos a rugalmasság, és reménykedik benne, hogy Brazíliában – ahol állítása szerint amúgy is több a részmunkaidős állás – könnyebben el tud majd helyezkedni ezzel a szakmával. Külön előnyt jelent az is, hogy bár a képzés során a hallgatók technikailag egy (az előzetesen felmért piaci igények alapján kiválvasztott) nyelvet tanulnak, a Green Fox azt a komplex gondolkodásmódot és hozzáállást igyekszik átadni, amivel a hallgatók később könnyedén elsajátíthatnak más programozói nyelveket is.
Erika és Vilola tisztában vannak vele, hogy egyelőre valószínűleg „csak” junior programozóként találnak majd állást, ami egy tapasztaltabb munkatárs szupervízióját igényli, nagyon várják már a lehetőségeket, amiket a szakma tartogat számukra. Ők ugyanis hosszútávra terveznek – ez fontos is volt a kiválasztásnál, hiszen ahogy Bárdos Kristóf is megjegyezte, nem olyanokat akartak felvenni, akik kizárólag a pénzért vagy kényelemért választanák ezt a szakmát, hanem olyan anyukákat, akik valóban érdeklődnek a programozás iránt. Erika szerint amúgy is szükség van a női programozókra: „A nők másképp gondolkodnak, másképp látják a dolgokat, ez pedig nagyon jó. Új színt tudunk vinni bármilyen csapatba. Lejárt már az idő, amikor csak a férfiakból lehetnek programozók.”
