Tiszteletteljes, támogató kommunikáció, szabad testhelyzet-választás, hasnyomás helyett biztonságos megoldások, gyógyszermentes vajúdástámogatás, gátmetszés helyett gátvédelem, zavartalan együttlét az újszülött kisbabával. Ezeket a ránézésre teljesen magától értetődő körülményeket sorolják a nők a Másállapotot a szülészetben oldalán látható rövid videóban, bízva benne, hogy bekerülnek majd az új, családbarát szülészeti irányelvbe. A különböző civil szervezetek (köztük a Másállapotot…) nyomásgyakorlása által életre hívott szülészeti irányelv bevezetése már jó ideje húzódik, de nemrégiben fontos egyeztetés zajlott a szervezetek és az EMMI között, ahol a civilek véleményezhették a tervezet jelenlegi változatát. A végleges verzióról egyelőre még nem sokat tudni, pedig a késlekedésnek komoly ára van: traumatikus szülésélményeket és sérüléseket okozhat a családoknak.
Egy központi irányelv hiányának legsúlyosabb következménye, hogy kiszámíthatatlanná válik az ellátás, ami rendkívül kiszolgáltatott helyzetbe sodorja a nőket. Ez a környezet enged teret a szülészeti erőszaknak, a traumatikus szülésélményeknek, a jóvátehetetlen sebeket hagyó szeparációnak anya és babája között. Annának például váratlan komplikációk miatt császármetszéssel született meg babája. A nőt az intenzív osztályra vitték, ahová aggódó férje is elkísérte, miközben a család többi tagja a nővérszoba előtt várta, hogy találkozhassanak a kicsivel. Nem bírva már a fejlemények nélkül múló időt, Anna húga kérdezett rá, hogy mi a helyzet a babával. „Erre az orvos megjegyezte, hogy ’ja, van itt egy nagyon síró gyerek’. Ekkor végre kihozták a babát a családomnak, de addigra persze már megetették tápszerrel, hiába nem szerettük volna” – meséli Anna. „A nővérek viccelődve Janis Joplinnak nevezték az üvöltő lányomat, abba viszont jobb bele sem gondolni, meddig hagyták volna zokogni, ha a húgom nem lép közbe.”
Ugyanígy járt egy másik édesanya, aki 2012-ben szült, és aki a császármetszés után csak másnap láthatta a babáját. „Ahogy lábra tudtam állni egyedül átszédelegtem a csecsemőosztályra, ott sírt szegény torkaszakadtából egy kocsiban, a nővérek kedélyesen beszélgettek a szoba másik végében. Kihoztam, kivettem a pólyából és többet nem engedtem el magam mellől” – írja a Másállapot Facebook-oldalán.
Flórát leginkább az zavarta, hogy fiatal anyukaként lekezelően bántak vele, az orvosok és ápolónők semmiről nem tájékoztatták. “Persze, én is utánaolvashattam volna, de a kisbabám egy hónappal korábban érkezett a vártnál. Az egyik nővér rám parancsolt, hogy ne igyak, másnap reggel egy másik leszúrt, hogy miért nem ittam – aztán kitépte belőlem a katétert. Azt sem tudtam egyébként, miért van bennem katéter, ahogy azt sem mondták, meddig kell bent lennie” – emlékszik vissza. Flóra ráadásul a terhesség alatt és a császármetszés után is magas vérnyomással küszködött, a stresszt pedig csak tovább fokozták az orvosok csípős megjegyzései. “Rendszeresen azzal a felkiáltással ültek le hozzám, hogy ‘na, nézzük, mennyi az a vérnyomás’, de olyan orvos is volt, aki megjegyezte, hogy ha neki ilyen magas lenne a vérnyomása, már kiugrott volna az ablakon.” A szülés után a testéből kilógó kanül elfedésére az egyik orvos egy nejlonzacskót nyomott a kezébe, hogy “mégse így járkáljon”. “És tudod mi volt ráírva? Valami olyasmi, hogy ‘szebb jövőt’. Akkor már tényleg csak nevetni tudtam.”
Családbarát társadalom?
2018 márciusában bejelentette a kormány, hogy 10 milliárd forinttal támogatja majd a családbarát szülészetek kialakítását. Ez persze nagyszerűen hangzik, de a szándék és még az összeg is viszonylag keveset ér a jól lefektett, szakmailag megalapozott irányelvek hiányában. Ilyenek persze régóta léteznek. Az UNICEF és a WHO által életre hívott Bababarát kórházminősítést 1991 óta nyerhetik el egészségügyi intézmények, de ott van a kimondottan anyákra fókuszáló Anyabarát kórháztitulus is. Előbbit egyelőre 19 magyarországi szülészeti intézmény érdemelte ki, utóbbiból egy darab sincs nálunk.
Ez az egész főleg annak fényében lesz meglehetősen furcsa, hogy a magyar kormány (legalábbis elviekben) családbarát politikája 2019-ben, a családvédelmi akciótervvel a „szülési kedv” fokozását tűzte ki célul.
A 27 éves Luca épp a gyerekvállalás fejében felajánlott állami kedvezmények és a Budapest utcáit is ellepő családbarát plakátok fényében feltételezte, hogy az állami egészségügyben a szokott rémhíreket megcáfolva szívélyesen bánnak a kismamákkal. De már a terhesség első néhány hónapjában rengeteg negatív tapasztalatot gyűjtött. „Már a terhességem megállapítása sem olyan hangulatban telt, mint ahogy vártam. A nőgyógyász tétován kérdezgette, hogy na, mit csináljunk ezzel a babával, megtartsuk? Aztán a kezembe nyomott néhány papírt, még jól le is szúrt néhány dologért. Azóta is azon gondolkodom, hogy miért volt olyan goromba. Nem mosolyogtam eléggé, túl feszültnek tűntem, azért gondolta, hogy nem is akarom a gyereket?” Luca szerint a fiatal kismamákat még kevésbé veszik komolyan az orvosok: megfigyelte például, hogy míg az idősebb nőknek kezet nyújtanak, neki szinte soha sem. A másik, ami a leginkább zavarja, hogy a neki kijáró ellátást szívességként tálalják az egészségügyi dolgozók. „Mindenhol leszúrnak, hogy nagyon leterheltek, nincs időpont, miért nem kerestem őket előbb. Pedig mindig telefonálok, amikor kell. Aztán mikor látják, hogy kiborítottak, azt mondják, ’na jó… ugyan arra a hétre, mikor szükség lenne a vizsgálatra, nincs időpont, de azért csak jöjjek’. Azt éreztetik, hogy ez az ellátás nem jár nekem, csak ők gyakoroltak kegyet. Ráadásul mindenhol nagyon kevés idő jut rád: van öt perc, ami arra elég, hogy a kezedbe nyomjanak néhány brosúrát. Ott állsz egy marék papírral és nem érzed biztonságban sem magad és a gyerekedet.”
Keszler Viktória, a Másállapotot a szülészetben mozgalom egyik alapítója szerint a legnagyobb probléma, hogy a hazai szülészeti ellátás gyakran szokásjogon alapul, nem követi a tudományos bizonyítékokon alapuló gyakorlatokat, nemzetközi ajánlásokat. „A szülések nagy többsége lezajlana spontán, a szükségtelen beavatkozások szükségtelen kockázatokat visznek az élettani folyamatba. A WHO 2018-as ajánlása is megállapítja, hogy az utóbbi 20-30 évben nőtt a fölösleges beavatkozások száma. Ez Magyarországra is igaz” – magyarázza Keszler Viktória. “A túlzott medikalizáció rontja a szülő nő kompetenciaérzését, növeli a rossz szülésélmény kockázatát. A nemzetközi ajánlások az első pontok közt foglalkoznak a bánásmóddal, mivel az közvetlen hatással van a szülés folyamatára.
A szülő nőnek biztonságérzetre és intimitásra van szüksége ahhoz, hogy a szüléshez szükséges hormonális folyamatok a szervezetében végbemenjenek. Ennek feltétele az ő személyének, szeméremérzetének, tiszteletben tartása, a megfelelő tájékoztatás.” A Másállapot munkatársa azt is kiemeli, a magyar szülészeteken elképesztően nagy különbségek vannak az ellátás tekintetében, viszont az egyes protokollok, statisztikák nem hozzáférhetőek, így a családok sem igazán tudják, mire számíthatnak. “Mindennaposak a bizonyítottan káros gyakorlatok, például a vajúdás alatti evés és ivás tiltása, vagy a vajúdó mozgásának korlátozása, rutin gátmetszés, az újszülött indokolatlan elválasztása az anyától. Ennek a kiszámíthatatlanságnak teret biztosít, hogy az országos szakmai irányelvek lejártak, így hiányzik az a keretrendszer, amin belül az osztályok saját gyakorlatukat alakíthatnák, és ami kötelezné az intézményeket a tudományos bizonyítékok beépítésére az ellátásba.” A lesújtó állapotoknak számos negatív hozadéka lehet, ezek közül a legfontosabbak a rossz szülésélmény édesanyára gyakorolt káros hatásai, mint a depresszió, a párkapcsolati, kötődési problémák, a kisebb arányú vagy rövidebb ideig tartó szoptatás, illetve a tény, hogy a nő később már nem vállal több gyereket. De ez a rendszer gazdasági egyenlőtlenségekhez is vezet, hiszen köztudott, hogy a jobb ellátás reményében súlyos százezreket is hajlandóak kifizetni a szülés előtt álló családok – már ha megengedhetik maguknak.
Megvásárolt méltóság
A Transparency International Magyarország és a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség nemrégiben publikált jelentése szerint a magyar nők kisebb vagyonokat fizetnek ki a szülészeteken hálapénz gyanánt. Egy 2014-es kutatásból kiderült, hogy a magyar nők körülbelül 80 százaléka fizetett a szülésért – átlagosan 50 ezer forintot, de vannak, akik több százezret is adtak az orvosoknak, ápolóknak. És bár könnyű lenne azt mondani, minden édesanyának szíve-joga eldönteni, hogy akar-e fizetni, a rendszer valójában kikényszeríti a pénzt a nőkből, akik (amennyiben megengedhetik maguknak) nem merik kockára tenni gyermekük épségét – hiszen az üzenet világos: a jó anya, aki szeretné, ha minden rendben menne a szülése körül, fizet. Ez a folyamat pedig nyilvánvalóan jóval a szülés előtt elkezdődik: a különböző vizsgálatokkal együtt a a gyerek születésére más fél-egymillióra is rúghat a számla végösszege. És akkor ott vannak a magánintézmények is, melyek elvileg jobb színvonalú ellátást biztosítanak, de többnyire még az állami rendszerben kifizetett pénzeknél is nagyobb összegért.
Keszler Viktória szerint alapvető lenne, hogy ez a rendszer transzparenssé váljon. Szeretnék, ha a kórházi és szakmai protokollok nyilvánosak és könnyen hozzáférhetőek lennének, ha élő és folyamatos visszajelző-rendszer működne a nők és a szakemberek között. Emellett az egyik legfontosabbnak azt tartja, hogy a szülő nőt és gyermekét érintő kérdésekben a döntés a felelős szülőké legyen. A Magyarországon rendkívül magas császármetszési arány csökkentése, a szülést követő korai hazatérés (vagyis ambuláns szülés), a kórházi személyzet érzékenyítése szintén fontos célkitűzések. Egyelőre még nem lehet tudni, hogy mindezek bekerülnek-e a családbarát szülészeti irányelvbe.
A Másállapotot munkatársai április 3-án az Emberi Erőforrás Minisztériumába látogattak Prof. Dr. Horváth Ildikó egészségügyért felelős államtitkár meghívására, hogy az irányelvről egyeztessenek. „Közeledtek az álláspontok. Láttunk részletesen kidolgozott irányelv tervet, mely magában hordozta annak a lehetőségét, hogy szakmai színvonalával és magas szintű evidenciákkal alátámasztva egy olyan keretrendszert hozzon létre, ami fokozza a nők és a szakemberek biztonságérzetét, hiszen minden érdekelt fél számára átlátható, kiszámítható feltételeket biztosít. Ugyanez sajnos egy lerövidített verzióról nem mondható el, ugyanis nagyon fontos, az ellátás szempontjából kritikus, számos nemzetközi ajánlásban hangsúlyosan szereplő részek ne maradjanak ki belőle” – magyarázza Keszler Viktória. Hamarosan újabb egyeztetésre kerül sor, a Másállapot mozgalom tagjai pedig leszögezték, hogy csak olyan irányelvnek lesz társadalmi támogatottsága, ami a tiszteletteljes, támogató kommunikációt és bánásmódot tekinti alapnak. Hogy tényleg lehet-e másállapot a szülészetben, hamarosan remélhetőleg kiderül.
Fotó: Unsplash.com
