Így ültetünk mi – a szerkesztőségünk teljesítette a 10 millió fa karanténkihívását

2020. április 29. |

Úgy terveztük, a Go Green lapszámunk megjelenésekor a szerkesztőségünk fát fog ültetni a 10 millió fa projekt segítségével. Aztán jött a koronavírus, így a helyzethez alkalmazkodva mindenki otthon ültetett valamit, ezzel is kicsit elviselhetőbbé téve a bezártságot.

Nemrég költöztünk kertes házból a Lőportárdűlőbe, egy ház hetedik emeltére. Már nagyon vártam a tavaszt, hogy egy kis életet vigyünk az új otthonunkba. Szerencsére a lakáshoz tartozik egy terasz is, ahova megterveztük a kiskertünket. A karantén előtt megvettem egy darab műfüvet, és leterítettük a terasz egy részét. Amikor kiléptünk, láttunk egy „kis zöldet”, de még nem volt az igazi. Hiányoztak a növények. Elszaladtunk egy kertészetbe, ahol hosszas válogatás után – a kertészek segítségével –kiválasztottuk az elképzeléseinknek megfelelő fajtákat. Azt szerettük volna, ha a növényeink örökzöldek és lomblevelűek, bírják a hideget és az árnyékot is (a tájolás északkeleti), és alapvetően igénytelenek, ne kelljen sokat bíbelődni velük. Ezért választottuk a kecskerágó két fajtáját, a levendulát a virágai miatt, a pampafüvet, a varjúhájat, a japán szentfát és egy keskenylevelű mahóniát. Ültettünk egy kis konyhakertet is, petrezselyem, bazsalikom, paradicsom, sóska külön-külön cserepekben, virágládában. Természetesen pár muskátli sem maradhatott ki a sorból. Már csak egy örökzöld törpebambusz hiányzik a teljességhez, ennek tartogatom a legnagyobb dézsánkat. Na, megyek is a netre vadászni, hátha meg találom valahol a megfelelő példányt, és lehet ültetni. Neked is ajánlom, hogy ültess valamit!

Réti Attila


Hat négyzetméter paradicsom egy bel-budai bérház második emeletén. Ez a mi kis teraszunk, amit igyekeztünk a lehető legtöbb növénnyel megtölteni. Reggel itt iszom meg a kávémat, délután itt napozom egy kicsit. A virágokat a férjem ültette, ez szigorúan az ő feladata, én csak lelkesen öntözöm őket és gyönyörködöm bennük.

László Krisztina


Öt éve lakom kertes házban, és most vagyok ezért először valóban hálás. Virágot ültetni, és utána nap mint nap figyelgetni, gondozni őket – nem csak sebtében meglocsolni, ahogy máskor tettem – , a legmegnyugtatóbb elfoglaltság karantén idején.

Tiefenthaler Eszter


A növényiskola résztvevői láthatók a képen, az apró, néhány milliméteres céklák, bazsalikomok, cukkinik tanulják a nagyoktól, a még évekkel ezelőtt Olaszországból érkezett olajfától és agávétól, hogyan illik tavasszal kihajtani. Még mindenki átmeneti cserepekben, poharakban lakik, a redizájn pár hét múlva esedékes. Három-négy kis, csíkos agávét paradicsompalántára cserélnék.

Lukács Zsolt

Évek óta valamilyen formában próbálom zöldíteni az erkélyemet. Mivel egész nyáron döglesztő meleg van és idetűz a nap, csak ilyen nehezített pályát kibíró növényeket tudok kitenni. A banánfám ősszel bevándorol, az első melegebb napokon pedig újra kiteszem – ő nagyon élvezi. Ezt az időjárást imádja a paradicsom, ami embermagasságúra szokott nálam nőni – tudom, azért is, mert nem szedem le a hajtásokat… de egész sokat terem, nagyon szeretem.
Impulzusvásárlás volt a rukkola – azt tanultam, hogy azok aztán mindent kibírnak… majd most kiderül. Születésnapomra pedig kaptam retek- és paprikamagokat, ezekkel próbálkozom most tavasszal. Későbbi (igen elkésett) tervem egy magaságyásrendszer, amiben egész évben ültetgethetnék mindenfélét.
Sosem voltam jó növénytartó, évtizedekig állítottam, hogy nálam nem szeretnek élni, hozzám csak meghalni jönnek a növénykék. Aztán egy második emeleti balkonon elkezdtem paradicsomot termelni, ott jártam először sikerrel – életben maradtak, sőt! Egy éve pedig felbuzdultam, a lakásba is beengedtem őket – kisebb-nagyobb veszteségekkel. A macskámat szem előtt kell tartanom, csak rá veszélytelen növények léphetik át a küszöböt, a biztonság kedvéért pedig állandóan van neki macskafű, inkább arra fanyalodjon. Először csak bizonyítani akartam pár növénnyel, hogy na ez megy nekem is, de bevallom, megszerettem őket, aggódom értük, ha betegek, és próbálok gyógyírt találni a bajaikra. A reggeli köszöntés pedig alap, akárki akaármit állít! Amíg nincs hova fát ültetnem, addig így próbálok, a magam szerény módján picit zöldíteni a bolygón… no meg mennyire jó érzés már, ha a saját paradicsomodat eszed?

Molnár Anikó


Mivel panellakásban lakunk, az ültetés nálunk nincs napirenden, de most (az előírt karantén letöltése után) a nagyszülőknél élvezhetjük a kertet, a szép időt, és ha fát nem is ültettünk, de az eper átültetésében közreműködhettünk.

Reiser Zsuzsa


Titkos vágyam egy saját kert, ahol – legyen az bármekkora is – egy részt teleültetnék fákkal, hogy legyen egy saját kis erdőm. Most nagyjából két négyzetméterünk van a szabadban, amit próbálunk minél zöldebbé tenni: sok minden más mellett van már három fenyőfánk, remélem, mire kinövik a cserepet, egyenesen az erdőnkbe kerülhetnek majd!

Békefi Dóra


Budapesten élek erkély nélküli lakásban, ezért a karantén első öröme az volt, amikor az ablakban magról vetett rukkolám növekedésnek indult. Még vacsorázni is lehetett róla! Itt csapott meg a kertészkedés öröme, amit aztán a testvéremhez átköltözködve vidékre, az ő magaságyásában tudtam folytatni. A mángold már itt is csodaszép, a többit még várjuk, hogy kikeljenek.

Tóth-Szántó Krisztina


Egy ideje még fontosabbá vált számunkra az újrahasznosítás, a vegyszermentesen termesztett zöldség, gyümölcs, és hogy ezt mind a gyerekeink is megtapasztalják, megtanulják. Úgy hiszem, ha jó példával járunk elöl, akkor észrevetlenül az életük részévé válik ez a szemlélet. Együtt éljük meg a botladozásokat, bevonjuk őket is a gondolkodásba, így mindenki megtalálja azokat a munkafolyamatokat, amiket szívesen végez. Brúnó a magaságyás-építés főmérnökeként tervezett, mért, fúrt, faragott, segített az apukájának – természetesen újrahasznosított faanyagból –, Donát pedig a veteményes kialakitásában és az ültetésben járt élen. Mirko a maga 3 és fél évével a locsolásban segít nagy lelkesedéssel. A undok gazolás természetesen az enyém marad, bár amióta rájöttem, hogy ez a legjobb meditatív tevékenység és tuti egyedül maradok vele egy perc alatt, azt hiszem, megszerettem. Szuper érzés azt mondani a srácoknak vacsi előtt, hogy „kinek van kedve paradicsomot, paprikát… behozni a kertből?” – És valahogy erre mindig akad vevő közülük.

Kecskés Klaudia


Ez a két árnyékliliom az ölemben nemsokára helyet fog kapni a veranda árnyékos oldalában, ahol most csúnya lyukak tátonganak, mivel semmi nem marad meg ott. Már készítjük hozzá a terepet, és úton van a díszkavics és a faháncs is, hogy ne csak a verandánk legyen növényekkel és természetes anyagokkal tele, hanem a környezete is. (Aki tudja, kérem, írja meg, hogyan kell megmenteni  a – nem általam – kinyírt pálmát a kép bal oldalán. Van egy kisbabahajtás rajta, akkor az jó jel?)

Bobák Szilvia


A növények jelenléte az életemben mindig is természetes volt. Vidéken, kertes házban nőttem fel, volt málnásunk, veteményeskertünk, emlékszem, ahogy nagyapám formásra metszi a meggyfa ágait, beoltja a gyümölcsfákat, szüleim bokrokat ültetnek, én pedig hordom egy bádog locsolókannában a vizet, vagy gereblyézek, kapálok, húzom a gyomokat, hogy segítsek. A nyarak egy részét gyakran töltöttük dédszüleimnél falun, ahol csupa praktika volt minden, nem volt felesleges mozdulat, az ott magamba szívott illatok és emlékképek egy életre belém ivódtak.

Emlékszem, ahogy egyszer a focilabdámmal olyan szerencsétlenül találtam el a kertünkben egy bukszust, hogy az kettéhasadt, én pedig rohantam szikszalagért, hogy összeillesszem és megragasszam. Az említett bokor gyönyörűen túlélte a sokkot, sőt mára egy diófa méretű óriássá cseperedett a gyors elsősegélynek hála. Azóta több kettétört facsemetét is mentettem már meg ezzel a technikával, ha láttam, hogy az utcán valaki brahiból kettétöri, vagy figyelmetlenül rátolat az autójával.

A növények közelsége továbbra is szívügyem, noha most már a fővárosban élek, itt is sokat lehet tenni azért, hogy jobb levegőben, zöldebb környezetben éljünk. A legegyszerűbb bent kezdeni: a szobában rengeteg olyan szeglet akad, ahol vígan elfér egy kis vízigényű növény. Az elmúlt hetekben egy gyönyörű óriás pozsgafával, néhány tő varjúhájjal, egy szanszeviérával, egy aloéval és – a Marie Claire zöld számából inspirálódva – egy rózsaszín szegfűköteggel bővült az otthonunk zöldfelülete. Apró odafigyeléssel egész botanikuskertet varázsolhatunk, és tapasztalatból mondom, egészen más érzet zöld levelek ölelésében élni – és ez csak egy kis gondoskodáson múlik.

Így dolgozunk mi otthonról!

Így dolgozunk mi otthonról!

Eltelt az első hét, hogy a Marie Claire szerkesztőségi csapata elhagyta az irodát, és mindenki otthonról végzi a munkáját. Megmutatjuk hogyan készül a következő lapszám, hogy ne maradjatok olvasnivaló nélkül.

Nem kell megvárnunk, hogy a szobát keresztül-kasul behálózzák az indák, nyugodtan terjeszkedhet lakásunk dzsungele a gang vagy erkély felé. Kitűnő balkonládák biztosítanak a megfelelő táptalajoknak ideális helyet, hogy kedvenc pozsgásaink, fűszernövényeink a napfényben sütkérezhessenek, vagy a piacon vett mézvirág, árvácska és boglárka némi színt vigyen a körfolyosó szürke hétköznapjaiba. A menta például olyan jól érzi magát a balkonkaranténban, hogy nem győzzük szüretelni. Ebből kifolyólag például a reggeli tojásrántottára is kerül belőle, és meg kell hagyni, isteni.

Számos pozitív példát lehet látni a belső udvarok zöldítésére. Budapesten szinte adja magát, hogy a lepukkant, általában lomok tárolására használt udvarokat a lakóközösség gondozásába vegye, és megfelelő szakértelemmel egy olyan közösségi térré alakítsa át, ami közös beszélgetések, városi kertészkedések üde színterévé válhat.

Dicséretes, hogy egyre több új ültetésű fa van a városban, az viszont kevésbbé, hogy a lakosok sokszor nem érzik ezeket magukénak. Úgy, ahogy a háztömbünkhöz tartozó járda takarítását mi magunk is megtehetjük, a járdaközökbe ültetett fák ápolását is elvégezhetjük. Semmibe sem telik levinni egy kanna vizet esténként vagy reggelente, és meglocsolni ezeket a fákat. Ők adják a város tüdejét, figyeljünk rájuk, ahol nincs, oda ültethetünk is, ügyelve arra, hogy milyen típusok szeretnek ott megélni. A mi utcánkban például sokhelyütt hiányosak a fáknak kialakított területek, így alkalmunk nyílt arra, hogy egy juharfával pótoljuk az egyik üresen árválkodó flaszterközt.

Ilyen és ehhez hasonló gondoskodással tovább zöldíthetjük élettereinket. Mutassuk meg az egészen fiataloknak is, hogy mennyi szépség rejlik abban, ha elültetünk és felnevelünk valamit. Merjünk rászólni azokra, akik akár egy eldobott csikkel is rombolják a várost, merjünk közösségeket építeni, eszmékért kiállni, mert csak így van esélyünk arra, hogy élhetőbb legyen nem csupán közvetlen környezetünk, de maga az egész bolygó.

Nemes Péter

Website: 10milliofa.hu 

Facebook:10 millió fa

 

Szólj hozzá te is!

Még több Blog