Simone Cipriani: „Nem jótékonyság, hanem munka”

2018. május 29. |

Simone Cipriani, az Ethical Fashion Initiative vezetője elkötelezett szószólója a méltányos kereskedelemnek és az egyenlő foglalkoztatásnak. A kezdeményezés révén számos, perifériára szorult ország nőtársadalmának biztosítanak megélhetést és előrelépési lehetőséget – a divat erejével. Elsősorban munkájukról, a velük együtt dolgozó nők helyzetéről és arról is mesélt nekünk, hogyan látja a kézművesség és egyáltalán a divat jövőjét.

Az ENSZ tisztviselő Simone Ciprianit, az Ethical Fashion Intiative (EFI) vezetőjét 2013-ban a Business of Fashion beválasztotta azon 500 ember közé, akiknek a legnagyobb ráhatásuk van a globális divatra. Az olasz származású Simone-nak kenyai nyomortelepen élő kézművesek megismerése adta az ötletet az EFI létrehozásához, amely az első év sikerei óta az ENSZ egyik folyamatban lévő projektje. Cipriani többek közt egyike a Taytu brand alapítóinak, ami a “fekete kontinens” legelső luxusmárkája. Az EFI a Nemzetközi Kereskedelmi Központ (ami az ENSZ és a Világkereskedelmi Szervezet közös ügynöksége) zászlóshajó programja. Célkitűzésük, hogy peremre szorult kézműves-közösségeket (többségében nőket, akik önálló mikrovállalkozókká válnak) kössenek össze nemzetközi márkákkal a divat, a lakberendezés, a dizájn és az élelmiszeripar területén is. A kölcsönösen kreatív és jövedelmező együttműködések gyümölcseként létrejött prémium termékeket pedig a nemzetközi piacon értékesítik. Ez egy radikálisan más megközelítés a divatszektorban, hiszen fejlődő országok szegényebb közösségeit kapcsolják be a nemzetközi lánca. A kezdeményezés több ezer kézművesnek biztosít rendszeres jövedelmet és olyan márkákkal dolgoztak már együtt, mint Vivienne Westwood, Stella McCartney, Edun, Ilaria Venturini Fendi, sass&bide, Karen Walker, Myer, Mimco, Isetan, Alice + Olivia, Osklen és a United Arrows. Az EFI ghánai, nigériai, elefántcsontparti és szenegáli divattervezőkkel is együttműködik, hogy népszerűsítsék a helyi divatszcéna tehetségeit és az afrikai divatipart. 2009-ben, Kenyában kezdték meg működésüket, azóta pedig kiszélesíthették tevékenységüket Burkina Fasóban, Maliban, Etiópiában, Haitin, Vanuatuban, Nepálban és Afganisztánban is, az Európai Unió támogatásának is köszönhetően.

A mezőgazdaság és a kézművesség jelentős szerepet játszik a fejlődő országokban, így a divatban meg lehet az erő, hogy kiutat jelenthessen a szegénységből. Milyen lehetőségei van az afrikai kézműveseknek, különösen a nőknek?

A divat ellátási láncában, természetesen korrekt munkakörülmények között, méltóságteljesen dolgozni óriási lehetőséggel bírhat a nők felkarolásában, bátorításában és abban, hogy kiutat találjanak a szegénységből. Ez egy olyan dolog, aminek mi is szemtanúi lehettünk az általunk menedzselt programon keresztül Afrikában és Haitin. Az általános hatásvizsgálat is megmutatta, mennyire megváltoztatta a program azoknak a nőknek az életét, akik részt vesznek benne. Számos nőt ismerünk, akik most már önálló ingatlannal rendelkeznek, olyanokat, akik ők maguk váltak a család kenyérkeresőivé és mára teljesen más státuszt vívtak ki maguknak a közösségükben. Határozott kevesebbszer fordulnak elő a leggyakoribb betegségek, javult a közegészségügy is. Látjuk a változást!

A tanulási lehetőség rendkívül fontos, mert ha nincs lehetőséged a tanulásra, dolgozni sem tudsz majd. Az oktatáson belül is a gyakorlatszerzést támogatjuk, amikor is a gyakorlat révén sajátítják el az ismereteket. Olyan képzési lehetőséget biztosítunk, amin keresztül bevonjuk az embereket az ellátási láncba. Alapvető készségekkel rendelkező embereket toborzunk és úgy fejlesztjük a képességeiket, hogy közben egy konkrét megrendelésen dolgoznak. Nem csupán egy képzési, jótékonysági vagy fejlesztési tevékenységen dolgozunk: az Ethical Fashion Initiative egy munka – készségfejlesztő komponenssel. Támogatjuk a munkakörök gazdagítását is, így a kézművesek új készségeket sajátíthatnak el, ami mindig kapcsolódik ahhoz a területhez, amivel foglalkoznak. És így, hogy lehetőséget tudunk biztosítani azzal, hogy a termékeknek igenis van piaca, egy hatékony eszközünk van a szegénység leküzdésére.

Miket tart a személyes mérföldköveinek? 

Számos ilyen van! A legelső az volt, amikor létrehoztunk Kenyában egy társadalmi célú vállalkozást, ami olyan kézművesek munkáját koordinálta, akik nem is hivatalosan köteleződtek el mellettünk. Ez kijelölte számunkra egy strukturált együttműködés elindulását. A következő mérföldkőnek azt tartom, amikor megkaptuk a legelső óriási megrendelésünket, ami több ezer darabot jelentett és képesek voltunk azt teljesíteni, mindent időben leszállítani. Ez egy nagy dolog volt számunkra! Ezután kiterjesztettük a tevékenységünket: táskák mellett már szöveteket is készítettünk. Majd következtek az ékszerek és a cipők is. Ezek egytől egyig olyan mérföldkövek, amelyek a terjeszkedésünket, a növekedésünket jelezték.

A hatásvizsgálati rendszerünk felállítása is egy jelentős eredmény. Jelenleg azon dolgozunk, hogy ez még pontosabb legyen, már két éve használjuk ezt az egyik kenyai projekt kapcsán. Az Európai Unió támogatása is egy jelentős fordulópontot tett lehetővé, hiszen ettől a pillanattól kezdve megkaptuk a megfelelő támogatást, amire szükségünk volt a munkánkhoz.

Suzie Menkes-nek (egyike a világ legjelentősebb divatújságíróinak és divatkritikusainak, jelenleg a Vogue nemzetközi szerkesztője) nagyon hálásak vagyunk, hogy számos cikkben megjelenést biztosított és hogy meghívott minket az International Herald Tribune luxuskonferenciájára, az Afrika ígéretére. (“The Promise of Africa”). Ez óriási lökést jelentett számunkra és rendkívüli láthatóságot biztosított nekünk. Ettől a pillanattól fogva a buyerek érdeklődése az egekbe repült! Hirofumi Kurino (a japán, legendás United Arrows társalapítója, ami a szigetország egyik legsikeresebb, tőzsdén is jegyzett divatcége) Burkina Faso-i látogatásából is rengeteg előnyünk származott. Ő egy látnok, akik biztos kézzel vezetett minket a projekten keresztül. Vivienne Westwood látogatása szintén megváltoztatta az életünket, az ő, valamint a csapata és Carlo barátom (Carlo D’Amario, a Vivienne Westwood márka CEO-ja, aki sikerre vitte a céget) támogatása egyszerűen fantasztikus és nagyon sokat jelent nekünk.

Mit tart a legnagyobb nehézségnek a helyi kézművesekkel, az afrikai és Haiti mikroközösségekkel való együttműködésben?

A legnagyobb kihívás az, hogyan koordináljuk ilyen sok ember munkáját, és hogy egy olyan struktúrát állítsunk fel, amiben ők mind jól együtt tudnak dolgozni. Ez a struktúra, amit a társadalmi célú vállalkozáson keresztül kialakítottunk, számos szövetkezet és együttműködő fél munkáját koordinálja. A kézművesek létrehozzák a saját szövetkezetüket, majd együtt dolgoznak, ugyanazon ellátási lánc keretein belül. Ezt a láncot egyetlen entitás irányítja, ez áll kapcsolatban a nemzetközi buyerekkel is.  A valódi kihívást egy olyan üzleti modell létrehozása jelenti, ami megengedi, hogy egyrészt a kézművesek együtt dolgozzanak egy koordinált és produktív környezetben másrészt ezzel párhuzamosan elősegítjük és támogatjuk a készségeik szépségét és egyediségét is.

Milyen visszajelzést kaptak, mi a nemzetközi márkák tapasztalata a közös munkáról? Milyen gyakran látogatják például a márkák a közösségeket?

Számos márka gyakori látogatásokat tesz. Hirofumi Kurino és a United Arrows csapata például gyakran meglátogat minket. Ugyanígy Vivienne Westwood is. Az Edun szintén fontos látogatásokat tesz – ezeket is még mind a mérföldkövek közé sorolnám. Az Edun csapata ráadásul nagyon egységes megközelítést mutathat fel a szövetek gyártásától a ruhadarabok készítésén keresztül a kollekciók fejlesztésén át a kommunikációig.

A fenntarthatóság térhódításával egyre több márka dolgozik helyi kézművesekkel és nyúlnak inspirációként egy egzotikusnak számító népművészethez. Mit gondol, mi ennek a hátránya, hátulütője? Ezt csupán trendnek látja, vagy konstans irányvonal lehet a jövőben?

Egyre több tervező dönt úgy, hogy helyi kézműveseket támogat, ez való igaz. De ez csak akkor működik jól a kézművesek számára, ha az adott tervező vagy márka három dologra mindenképpen odafigyel. Az első, hogy egy hosszú távú együttműködést alakítsanak ki, szezonról szezonra dolgozzanak együtt. Másodszorra, hogy elkötelezzék magukat az üzleti modellünk mellett, elfogadják a kereskedelmi szabályainkat és hogy rendszeresen részt vegyenek a termékfejlesztésben. És végül, hogy azokat a készségeket, technikákat és anyagokat ültessék át egy új formába, amire egzotikus folklórként utalsz. Ezzel elfogadják azt, hogy egy nemzetközileg releváns termékké alakítják ezeket. Szóval, amikor “defolklorizálunk” egy kicsit, akkor egy globális terméket hozunk létre az elérhető kézműves technikák és alapanyagok kínálta lehetőségekből kiindulva.

Mi volt a legemlékezetesebb, leginspirálóbb pillanat a munkája során?

Azt hiszem az az a pillanat volt, amikor megismertem Gino Filippinit. Ő az a misszionárius, akitől megtanultam, hogyan lehet együtt dolgozni kézművesekkel és kistermelőkkel egy kenyai nyomortelepen, amit Korogochónak hívnak. Ez volt a munkám legemlékezetesebb és leginspirálóbb pillanata. Megváltoztatta az életemet. Akkor döntöttem el, hogy a legszegényebb emberekkel szeretnék együtt dolgozni.

Mit gondol a kézművesség és a népművészet jövőjéről? Hiszen a technológiai fejlődés, a globalizáció és a fast fashion márkák térhódítása miatt sokan megkongatták a vészharangot a tradicionális, kézi megoldások feje felett.

A kézművesség fenn fog maradni. Ott van a technológia és a többi, ez való igaz, de a kézművességre mindig is szükség lesz a luxus és más, különleges termékek miatt. A technológiával ki fogják egészíteni egymást. Számos esetben sokat hozzá tesz egy termékhez egy kézműves megoldás, ami eredetileg mondjuk 3D nyomtatással készült és ott is megmutatkozik, hogy minden összekapcsolódik. Magát a folklór szót pedig nem szeretem. Amiről beszélünk, az inkább kézművesség a luxusipar számára, ami a világon mindenhol megtalálható. Ez fenn fog maradni a luxus egyik összetevőjeként, de fokozatosan kiegészül majd a technológia adta új lehetőségekkel.

Hogyan látja Afrika jövőbeni szerepét a divatiparban? A globális divatszakma egyre sokszínűbbé válik, egyre nagyobb figyelemmel fordulnak az eddig ismeretlenebb területek, országok felé és számos afrikai tervező is izgalmas szereplőjévé vált a divatszakmának az elmúlt években.

Először is, van az afrikai divatpiac. Afrikában több országban igazi piacról beszélhetünk, és ezek izgalmas divatpiacok. Másodszorra, kétségkívül jelen van a nemzetközi divatban egy egyre fejlődő, növekvő afrikai „look”. Valamint Afrika jelen van a nemzetközi márkáknál közreműködésének révén is. Sok divattervező van, akik Afrikába jönnek és a globális rendszerhez kapcsolódnak. Egy jellegzetes, megkülönböztethető stílus fémjelzi a munkáikat, de ez kifogástalanul illeszkedik a nemzetközi ízlésvilágba is. Afrika helyzetének így több oldala van: mint piac, mint egy bizonyos, a divat hagyományos képéhez kapcsolódó forrás, de nemzetközi márkák inspirációjaként is jelen van a globális divatban. De hogy ez később hogyan változik, azt ki tudja? A divat jövőbeni formájában egyébként sem vagyok biztos. Abban hiszek, hogy egyre többet fogunk magáról az életstílusról beszélni, és nem csak a divatról. Maga a divat egy idejétmúlt kifejezéssé vált, a megítélésének pedig sokat ártott az ellátási lánc rossz példája, az emberi jogokkal és a környezetünkkel való tiszteletlenség.  Találnunk kellene egy új paradigmát arra, amit ma divatnak nevezünk – egy olyan kifejezést, ami a Földön lévő élet megóvásának lehetőségén keresztül gazdagítja az életünket.

Bővebben a szervezetről itt olvashatsz!

Szólj hozzá te is!

Még több Divat

Zöld kollekciók a MCFD kifutóján csabai zita

Zöld kollekciók a MCFD kifutóján