Az átlag fiatalt már ösztönből a legközelebbi plázába viszi a lába egy hosszadalmas hét után, hogy megjutalmazza magát egy új trendi fölsővel. Általában nem is jön ki üres kézzel, de egy-két termék megvásárlása után elfárad a nézelődésbe, hisz nem olyan könnyű megtalálni a tökéletes darabot. Az otthon kényelemben inkább meglátogat egy online oldalt, ahol kapásból talál pár perc alatt 5 terméket, ami tetszik neki. Természetesen mindegyiknél elérhető a kellő méret, hisz a cég ipari gyorsasággal gyártja a ruhadarabokat és kiegészítőket.
Nem kéne már bedőlnünk az ilyen oldalaknak, akármilyen csábítóan is néz ki a fürdőruha, amit feldobott az Instagram, hisz a Shein is, mint az összes többi, erős kritika tárgyát képezi évek óta. Fenntarthatóság szempontjából megkérdőjelezhetők, hisz már rég tudjuk, hogy szennyező anyagokat használnak. Az új termékek olyan gyorsasággal készülnek el és jelennek meg az oldalon, hogy a túlfogyasztás miatt hamar a szeméttelepre kerül a megvásárolt ruha, mikor két héttel a megvásárlása után rájövünk, hogy soha nem hordanánk. Emellett a munkakörülmények sem mondhatóak emberinek a minimum 18 órás munkanapokkal.
Emellett a munkakörülmények sem mondhatóak emberinek, a minimum 18 órás munkanapokkal
A köztudott környezetvédelmi és társadalmi problémák ellenére hogyan érik el ezek az oldalak, hogy mégis a textilipar vezetőivé váljanak, és folyamatosan növekedjenek? Sokat hallani, hogy a Z generáció sokkal tudatosabb környezetvédelem szempontjából, és egyre inkább turkálókban vásárol, mégis ők vannak a leginkább kitéve a közösségi média veszélyeinek, és a Shein-féle csapdákba láthatóan beleesnek. A cég kiemelkedően hatásos marketingeszközöket alkalmaz, amelyek azonban káros pszichológiai hatással bírnak, és erős shopping-függőséget okoznak.
A cég elsősorban a mikroinfluenszerek segítségével jut el a fiatal vásárlókhoz. Ezeknek az akár csak pár ezer követővel rendelkező tartalomgyártóknak ugyanis elérhetőbbek a követőik. A ruhacég ezt kihasználva gyakran küld nekik ruhákat, akár ingyen, amiket majd megmutogatnak a követőiknek. A közelségérzésnek hála a követő úgy érzi, könnyedén hasonlíthat példaképére, ha megvásárolja ugyanazt a ruhadarabot.
Egy másik függőséget okozó marketingtechnika az személyre szabott algoritmus. Minden termékoldal alján szerepel egy „ajánlott termékek” rovat, ami a többi felhasználó vásárlásai alapján rangsorolja és ajánlja a hasonló termékeket. Ez egy jól bevált technika a fast-fashionben, de a Shein még ennél is tovább megy. Az algoritmus folyamatosan vizsgálja, hogy ki milyen termékre hogyan reagál az online térben. Kéretlen reklámokat dob fel a felhasználónak, majd elemzi, hogy az utóbbi mennyi időt tölt egy adott kép nézésével, milyen felületre kattint, mit ad hozzá a kosarához… Minden reakciót gondosan megfigyel és eltárol az algoritmus, hogy újra és újra felhasználhassa, a lehető legcélzottabb reklámokkal. Alkalmazkodik a felhasználó viselkedéséhez, annak reményében, hogy az utóbbi újra és újra megvásárolja a terméket.
Mint minden függőség esetében, a vásárló teljesen elveszíti a valóságtudatát: mire a fizetés pillanata elérkezik, maga is elhiszi, hogy szüksége van a tizennyolcadik fehér topra is . A Shein és hozzá hasonló cégek egyre inkább fejlesztik az algoritmusukat, és a személyre szabott reklámok egyre precízebbek. Ezek mindig is arra alapoztak, hogy a vásárló bele tudja magát képzelni a ruhát viselő modell helyébe, de ezek az algoritmusok már jobban ismerik a vásárlókat, mint azok saját magukat. A „függő” vásárlókban, a naponta több ezer új termékkel, amelyek egyre inkább igényeik szerint készülnek, egy szükségletet próbálnak teremteni, méghozzá olyan nagy sikerrel, hogy a fiatalok a cég morális problémái ellenére is folyamatosan rendelik az újnál újabb termékeket.
Mint minden függőség esetében, a vásárló teljesen elveszíti a valóságtudatát
Az ilyen cég okozta probléma még viszonylag új, és kevés olyan megoldásról tudni, ami valóban fékezné a terjeszkedésüket. Franciaországban egy új törvény bevezetéséről tárgyalnak. A célja, hogy fékezze a vásárlási késztetést, méghozzá úgy, hogy szűkítené az árkülönbséget az erényesebb textilipari vállalatokkal. Ezt egy hozzáadólagos díjjal tenné, ami termékenként maximum 10 euró lenne. Emellett korlátozná a reklámozást is.
Forrás: Numerama, Szerző: Gabányi Kinga, gyakornok Fotó: Getty Images
