Hogy lettetek NemSüti?
Tizennégy évesen lettem vegetáriánus, amivel eleinte némi fejtörést okoztam a családomnak, de hála az égnek megoldották, mivel a szüleim és a nagymamák is fantáziadúsan főztek. Lassan én is belejöttem, rengeteget tanultam Sári nagymamámtól, akinek receptjeire épülnek ma is a Nemsüti levesei és sütijei. Eközben anyukám, – aki a nyolcvanas évek elejétől egy kis ruhaüzletet bérelt -, húsz év után úgy döntött, mással próbálkozik, így családilag úgy döntöttünk, hogy nyitunk egy vega szendvicsezőt. Mindent együtt találtunk ki, a Nemsüti név az idősebb húgomnak jutott eszébe, és szó szerint is passzolt ahhoz, amit elképzeltünk, de persze utal(hat) a „Süti, nem süti” című Woody Allen filmre is. Az évek során, elsőként a férjem társult be a vállalkozásba, majd a fiatalabb húgom a férjével menyitotta a Nemsüti bisztrót. De a család többi tagja sem maradt ki: a középső testvérem férje és az összes nagyszülő is kiveszi a részét a munkából. A szendvicsbárban először kiegészítésként kezdtünk meleg ételt kínálni, ma már ez a fő profilunk. Azóta profi szakácsnő és szuper segítségei főzik minden nap az ebédet, ugyanolyan szeretettel, ahogy anyu csinálja.
Mit gondolsz a vegetáriánusokat gyakran érő előítéletekről?
Úgy gondolom, mindenkinek magának kell eldöntenie, hogyan táplálkozik. Lehet, hús nélkül élni, sőt… A terhességem alatt végig a saját konyhánk főztjét ettem és a laboreredmények is engem igazoltak. Egyébként nem a kisfiam az első Nemsüti baba. Szerintem nincs olyan tápanyag, amit egy kis odafigyeléssel ne pótolhatnánk, és az utóbbi években is egyre inkább elfogadott, ha valaki nem eszik állati eredetű élelmiszert. Amikor bejelentettem a családnak, hogy többé nem eszem húst, mindenki elfogadta és támogatta, de követni nem követtek, kivéve az egyik húgomat, de ő sem bigott módon. A kisfiamnak több mint tizennégy hónapos koráig nem adtam húst, de azóta már megkóstolta. Nem azért adtam neki, mert úgy gondolom, hogy feltétlenül szüksége van rá, hanem mert nem akartam megfosztani a döntés jogától. Szurkoltam, hogy utálja, de egyelőre szereti.
Mi a kedvenc alapanyagotok, amit legszívesebben minden ételhez felhasználnátok?
Anyukámnak a hagyma, Andrisnak (férjemnek) a citrom, Gyöngyinek (a főszakácsunknak) a padlizsán, Zsókának (fiatalabb húgomnak) a dió, Anitának, aki a másik boltot vezeti, a szárított paradicsom, nekem pedig a tökmagolaj. De a legkedvesebb ételem a csúsztatott palacsinta, mert isteni és a nagymamámra emlékeztet.
A világ minden tájáról készítetek vegetáriánus ételeket, nem ébredt fel benned egy vegetáriánus főzőiskola gondolata?
Nem gondoltunk arra, hogy iskolát nyissunk, hiszen több vega tanfolyam is van, mint például a Makifood főzőiskola – aminek néhány kurzusán mi is részt vettünk – vagy a Vegasztrománia. De nincs kizárva, hogy a jövőben klubot vagy akár workshopokat szervezünk a Hold utcai bisztróban.
