- A túlzott bocsánatkérés gyakran nem a hibákról, hanem a kapcsolatokhoz való viszonyunkról szól.
- Sok esetben gyermekkori minták és konfliktuskezelési stratégiák állnak a háttérben.
- Az állandó „sajnálom” önbizalomhiányra és az elutasítástól való félelemre is utalhat.
Vannak emberek, akik szinte reflexből mondják ki a bocsánat szót. Elnézést kérnek egy kérdésért, egy emlékeztető üzenetért, vagy akár azért is, mert helyet foglalnak a világban. Első pillantásra ez udvariasságnak tűnhet, a pszichológia szerint azonban az állandó – egyébként tévhitekkel övezett – bocsánatkérés gyakran sokkal mélyebb személyiségmintákról árulkodik.
Miért kérünk bocsánatot akkor is, amikor nem hibáztunk?
Kattints a galériára!
Néha te is reflexből mondod ki a bocsánat szót?
Bárki ismerheti azt az érzést, amikor automatikusan elnézést kérünk valamiért, ami valójában nem a mi felelősségünk. Egy félreértésért, egy későn induló megbeszélésért vagy azért, mert segítséget kérünk. A pszichológusok szerint ilyenkor gyakran nem a jó modor működik bennünk, hanem mélyebben gyökerező érzelmi minták.
Lehet, hogy túlzott felelősséget érzünk mások érzéseiért, vagy gyerekkorunkban megtanultuk, hogy a konfliktusok elsimításának leggyorsabb módja a bocsánatkérés. Azok, akik állandóan a béketeremtő szerepét vállalják, hajlamosak magukra venni a feszültségek terhét akkor is, amikor nem ők okozták a problémát. A túlzott bocsánatkérés összefügghet az önbizalomhiánnyal, a saját igények felvállalásának nehézségével és az elutasítástól való félelemmel is.
A szakértők szerint fontos felismernünk, hogy a kedvesség és az empátia nem jelenti azt, hogy minden helyzetben nekünk kell vállalnunk a felelősséget, különösen akkor, ha valójában nem követtünk el hibát.
Forrás: Bolde Fotó: Getty Images
Kövesd a Marie Claire-t a Google hírekben!
