Édes nosztalgia
Valószínűleg még sokakat átjár az a bizonyos meleg, bizsergető jóérzés, mikor az üzletek polcain a gyermekkorából ismerős Százszorszép bonbonválogatással vagy Melódia szelettel találkozik. Mi magyarok amúgy is már-már kötelező jelleggel hajtogatjuk, a „régen bezzeg minden jobb volt” szlogent, de ha a gyerekkor kellemes emléke a csokoládé édes ízével keveredik, az tényleg maga a tökély. Épp ezért fontos a cég számára, hogy megőrizzék az eredeti recepteket és a gyönyörű, kimunkált, nosztalgikus grafikákat is. Nem meglepő, hogy ez a hozzáállás, a hagyományok tisztelete, a megfelelő mennyiségű újítással keverve rövid időn belül újra a csúcsra juttatta a Stühmer egykori híres csokoládégyárát.
Készül a híres Korfu szelet
Hagyomány és minőség
A csokoládégyár titka valójában annyi, hogy a megalakulásuktól kezdve ragaszkodnak a kiváló, minőségi alapanyagokhoz. Csóll Péter, a Stühmer jelenlegi tulajdonosa és ügyvezetője képes volt úgy új életet lehelni Magyarország első csokoládégyárába, hogy megtartotta ezt a régi, jó szokást. „Persze lépést kell tartani a trendekkel, de szeretnénk inkább mi megszabni a saját trendjeinket. Ezt a márkát Stühmer Frigyes alapította 1868-ban, ő volt az első, aki a minőségi csokoládégyártást meghonosította Magyarországon, mi pedig a mai napig követjük ezt a felfogását.” – magyarázza a tulajdonos.
A Stühmernél már a szaloncukrok gyártásán szorgoskodnak
Bár a gyár megpróbálkozott a letisztult, modern csokoládék gyártásával is, a tulajdonos szerint még mindig inkább a hagyományos, nosztalgikus édességek miatt szeretik az emberek a Stühmert. Épp ezért a régi recepteken és alapanyagokon nem is változtatnak, pontosan ugyanolyan íze van ma a Korfu vagy a Melódia szeletnek, mint több évtizeddel ezelőtt.
Az alapanyagok tekintetében pedig legalább olyan gondosan járnak el, mint Stühmer Frigyes annak idején: „A csokoládénk Belgiumból érkezik, de amit lehet, például gyümölcssűrítményeket vagy tejtermékeket igyekszünk itthonról beszerezni. De egy új édességünkhöz különleges erdélyi, erdei málnát is felhasználunk.” A régebbi édességek közül számtalan finomság szinte teljesen kézzel készül, ilyen a Korfu szelet is, ami a felvágástól kezdve a mártáson át, a csomagolásig csakis dolgos kezek alatt ölt formát. Persze Csóll Péter gyára nem csak a múltban él: a Borcsók elnevezésű édesség például a közelben elterülő Egri borvidék egyik borászatával, a Juhász pincészettel közösen álmodták, de a közeljövőben számíthatunk izgalmas, pálinkás együttműködésre is. Csóll Péter számára pedig az igényes, szép csomagolás legalább olyan fontos, mint az íz. „Rengeteg grafikánk van, hiszen szeretnénk, hogy a vásárlók minél több stílus közül választhassák ki a kedvencüket. Ahogy az édességeink esetében, itt is fontos a minőség, egy táblás csokoládé csomagolásán például az arany prégelés, a domborítás és UV-lakk is megjelenik, amik bár költséges eljárások, én mégis úgy gondolom, hogy ez a méltó a Stühmer csokoládéihoz.”
Kóstolói Klub – mert számít a véleményed
Ügyesen kombinálja a piackutatást és a promóciót a csokigyár Kóstolói Klubja. Ilyenkor a több ezer jelentkező közül körülbelül 200 embernek lehetősége nyílik arra, hogy egy izgalmas gyárlátogatás után véleményezze a Stühmer legújabb édességeit. A kihívás nem csekély, hiszen ezúttal például 10 tábla töltött csokoládét kellett végigkóstolni, de egy valódi, elhivatott csokoládérajongónak ez nem okozhat gondot. Az újdonságok közül többek között különleges mákos, bodzás, capuccinos és mézes banános krémmel töltött csokoládékat is kipróbálhattunk, és őszintén mondhatom, mindegyik nagyon finom. Jóllehet csokirajongóként tagadhatatlanul elfogult kóstoló vagyok. Ha valaki a saját szájíze szerint szeretné formálni a gyár finomságait, itt jelentkezhet a Kóstolói Klubba, ahol a legközelebbi alkalommal szaloncukrokat vesznek górcső alá.
A Stühmer csokoládék minőségének leghitelesebb bizonyítéka pedig talán az a tény, hogy Lipták Árpád főcukrásszal még több mint tíz éves csokigyári munka után is megesik, hogy csokoládét ebédel. „Minden nap eszem körülbelül 20 dkg csokoládét.” – ismeri be nevetve, bár ez valamilyen érthetetlen és bosszantó módon nem látszik rajta. Az óvatosan feltett, mégis már-már sértő kérdésemre pedig, hogy nem fél-e esetleg, hogy egy napon megutálja az édességet, magától értetődő nemmel felel. Sőt, még azt is hozzáteszi: „Épp ellenkezőleg, ha szabadságon vagyok, már nagyon hiányzik!”
