2016. május 20. | marieclaire.hu

Utazás az életük

Olyan emberek történeteire voltunk kíváncsiak a Marie Claire júniusi Travel különszámában, akiknek utazással telik vagy az utazás körül forog a fél élete.

Deme Zsófia a világjáró pesti újságíróval, az amerikai gasztrotúravezetővel és a Dubajban élő magyar stewardess-szel találkozott. Kalandjaikról a lapban olvashatsz, álljon itt néhány gondolatuk kedvcsinálónak.

Fotó: Ekta Saran

Kelecsényi Helga, stewardess az elmúlt másfél évben gyakorlott utazóvá vált, aki megtanulta többek között azt is, hogy nem tanácsos fáradtan összepakolni. „Előfordult, hogy csak felsőket, télikabátot és csizmát tettem a bőröndbe. Szerencsére pont Budapestre utaztunk, ahol a húgom adott kölcsön nadrágokat” – meséli nevetve. „Azóta nem teszek semmit a bőröndbe lefekvés előtt. Megnézem a várható időjárást, és reggel fél órát szánok az összepakolásra. A csomagom állandó kellékei az arctisztító kendő, az esernyő, egy vászontáska és a strandcuccom. A pakk többi része az úti céltól függ.”

Fotó: Erdőháti Áron

Dr. Almásy Gyula újságíró szerint a legtöbb helyen könnyű megtalálni a hangot az ott élőkkel. Igaz, ehhez nem csak közvetlenségre van szükség, hanem vállalkozó szellemre is. „Egy indonéz szigeten jártunk, ahol már harmadik napja ült az újságírócsoport a szállodában a rossz idő miatt” – meséli egy útjáról. „Zuhogó eső ide vagy oda, rávettem pár kollégát, hogy menjünk ki legalább a strandra. Hárman nekivágtunk, és megfürödtünk az óceánban. A kaland folytatódott, amikor egy olyan vízesést próbáltunk megtalálni, aminek még a nevét sem tudtuk. Végül stoppal jutottunk el egy városig, ahol egyetemisták éppen táncot gyakoroltak a campuson. Beálltunk közéjük, táncoltunk, és beszéltünk az úti célunkról is. Végül mindhármunkat elvittek motoron a vízeséshez, a nap zárásaként pedig együtt söröztünk a falujukban. Pénzt nem fogadtak el, mondván, nekik volt élmény a találkozás”.

Fotó: Erdőháti Áron

Az amerikai Carolyn Bánfalvinak gasztrotúra szervezőnek épp a gasztronómia segített sokat abban, hogy kapcsolódni tudjon a kultúránkhoz – és leendő családtagjaihoz is. „Amikor először jártam Magyarországon, meglátogattuk a magyar férjem édesanyját, aki nagyszerű szakácsnő. Akkoriban még nem beszéltem magyarul, ő sem angolul. Minden nap fenséges fogásokat készített, és a finom ízek szeretete révén gyorsan kialakult egyfajta közös nyelv. Elvarázsoltak az ismeretlen ízek, meg akartam tanulni, hogyan készülnek. És még többet akartam tudni az itteni konyhaművészetről”. Ekkor kezdte el igazán érdekelni a magyar gasztronómia, az új generációs borászatok pedig még ennél is jobban lenyűgözték.

Szólj hozzá te is!

Kapcsolódó cikkek

Még több Életmód