Budapest legmenőbb helyei köthetők a nevedhez, és lassan minden évben bővíted a “portfóliót”. Honnan tudod ennyire pontosan, mire vágynak a kozmopoliták?
A fő motiváció az, hogy én is itt élek Budapesten, és szeretném hogy egyre jobb hely legyen. Már huszonéves koromban szívügyem volt egy kis sarokétterem megnyitása, amit sikerült is megvalósítani. Ez volt a Babel a Váci utca és a Szarka utca sarkán. Az elején még nem igazán értettem hozzá, de arra törekedtem, hogy mindig fejlődjünk, a szaklapok szerint pedig nagyon hamar az egyik legjobb étteremmé nőtte ki magát a városban. Ekkor voltam huszonhét éves, és a pozitív visszajelzések hatására úgy éreztem, érdemes ezzel foglalkozni.
Fotó: Bodnár Zsófi
Egy New-Yorki út során felfedeztünk egy éttermet, amely szinte teljesen azt a vonalat képviselte, mint a Babel. Láttuk, hogy van igény az ilyen jellegű helyekre, így hamarosan belevágtam a KIOSK-ba, aminek a lokációja először még egyáltalán nem tetszett. Taszított a Váci utca közelsége, de a harmadik helyszínfelmérés után úgy döntöttem, csinálok belőle valami teljesen újat, egy olyan helyet, ami gasztronómiai és városfejlesztési szempontból is újdonság és szükség lenne rá. A Babel ma egy gasztronómiai nagykövet, a KIOSK -ban több száz ember megfordul naponta, köztük számtalan turista, akik Budapestet akár az itt szerzett benyomással is azonosíthatják. Ilyen helyeken jó időt tölteni, ezt pedig én is éreztem.
Pár hete egyik pillanatról a másikra nyílt meg a Beefbar, amit az egyik barátnőm javasolt először a Kedvenc helyünk a héten rovatunkhoz. Először az Instagramon jött velünk szembe egy fotó a stílusos enteriőrről, ami már önmagában arról árulkodott, hogy megvan Budapest következő “influencer” helye. Hogyan sikerült mindezt alig pár hét alatt létrehozni?
Tulajdonképpen három hónap alatt épült ki a mi részünk a hotelben, ezt pedig elsősorban Franciaország egyik legjobb tervezőcsapatának köszönhetjük. Profi volt a csapat és a kivitelezőcég, akik kulcsra készen adták át a helyet három nappal a nyitás előtt. Azt hiszem ez érződik, mivel már most rendkívül sikeres a hely, sokan járnak ide és pozitív visszajelzések érkeznek. A Beefbar, mint koncepció a világ legjobb húsétterme, egy hatalmas húskereskedő családdal (Giraudi) céggel a háttérben, így tudunk csúcsminőségi húsokat adni. A Beefbarokat világszerte csak a város legjobb lokációiban lehet megnyitni, én pedig úgy gondoltam, hol máshol lehetne a budapesti, ha nem a Lánchíd tövében. Sípos András executive séffel az élen pedig tényleg olyan minőségi konyhát dolgoztunk ki, ami méltó a Beefbar nemzetközi színvonalához. Mégis van egyfajta lazaság benne, itt belekóstolhatsz a másikéba, vagy akár családiasan középre lehet tenni a tányérokat.
Ha jól tudom, már a hotel tetejére is megálmodtál valamit.
A teraszon május elején nyit a Leo, ugyanolyan minőségben, mint a Beefbar, csak ez egy rooftop étterem lesz, a kilátás pedig nagyon egyedi, mert egész Buda és Pest panorámája 360 fokban elénk tárul. A város minden egyes részét látni, ugyanakkor a nyári napokon is egy kellemes, enyhe levegőmozgásos tér. Laza, elegáns és szexi. Ami pedig a konyhát illeti, a kobén kívül halas ételeket, burgereket, pizzaféléket sütünk majd a kemencében.
Hogyan jött az életedbe a gasztronómia iránti szenvedély?
Egészen fiatalon kezdődött, úgy tizennégy-öt évesen, amikor az utcánkban besegítettem anyukáméknak a Római strandon apróbb dolgokat árulni, és az utcai zöldségeshez is rendszeresen bejártam. Tetszett a méricskélés, „kofáskodás”, pedig még fizetést sem kaptam érte. Húszéves koromban már inkább a bárkultúra felé hajlottam, ekkor csináltuk a Temple pleasure partikat az akkori párommal. Az érettségi után nem vettek fel a jogi egyetemre, ami miatt nagyon kiborultam, mert mindenképpen szerettem volna elkezdeni az életem a városban, függetlenül, így jelentkeztem a Szendvics guruhoz, akik épp munkaerőt kerestek. Ekkor még nem csináltam ilyesmit előtte, de hamar ráállt a kezem. Aztán magam is nyitottam egy szendvicsezőt, teljesen más koncepcióval, de a Babel volt az, amit már teljes mértékben magaménak éreztem. Csak utólag jöttem rá, hogy ez egy önmegvalósító projekt is volt egyben. Emellett mindig is szerettem emberek között lenni, jókat enni, inni, nagy család és baráti kör révén nálam is rendszeresen tartottunk vacsorákat, ahol én főztem, így ez mindig az életem része volt.
Az interneten a legtöbb cikk a példaértékű életfilozófiádról szól. Szimplán ez a fajta pozitivitás a sikereid titka?
Valószínűleg ez a pozitív életszeretet nagyban közrejátszik a sikereimben, de nem ment minden egyről a kettőre. A KIOSK például borzasztó nehezen indult, pénteken, ha volt három asztal, már boldog voltam, és óriási mínuszokat csináltunk, de hittem benne. Soha nem adom fel, és szerintem ez a titka. Gyerekkoromban amikor a Római fürdőre jártam dolgozni, mindig kívántam egyet, amikor épp akkor mentem át a híd alatt, amikor fent elhaladt a vonat. Mindig ugyanazt szerettem volna elérni, és végül be is jött. Fókuszálni kell, hogy összejöjjön és nagyon erősen hinni benne, ha jól csináljuk, működni fog. Hiszek a vonzás törvényében, az akarat erejében, mert eddig mindig bevált.
Kamarás Andriennel közösen létrehoztátok a Segítő Angyalok Alapítványt, melynek kapcsán osztottatok már ételt a KIOSK-ban, és rászoruló gyerekeknek is rendszeresen szerveztek programokat. Mikor kezdett el foglalkoztatni az adakozás gondolata?
Négy éve jött el az életembe az a pillanat, hogy kell visszaadni és segíteni a rászorulókon, mert rájöttem, hogyha tudom valamire a receptet, tovább kell adnom másoknak. Vissza kell pörgetni az embernek a tudását és lehetőségeit. Mi mást adhatnánk, ha nem azt, amit tudunk és jól csináljuk, a vendéglátást. Ezért karácsony tájékán hajléktalanszállókba főzünk a rászorulóknak, akik az általunk megterített asztalon tudják méltó körülmények között elfogyasztani az ünnepi menüt. Emellett gyerekeknek csinálunk élménynapokat, például moziba vagy játszóházba visszük őket.
Világlátott ember vagy, sokat és sűrűn utazol munkaügyben is. Vannak még külföldi ambícióid?
Volt, de most nagyon sok lehetőséget látok Budapestben, így inkább azokra fókuszálok, ami itthon van. Bár jövő héten is megyek Londonba, és ilyenkor persze inspirálódom, tanulok. Tíz évvel ezelőtt szó nélkül mentem volna, de most annyira itt kell lennem és a magánéletemben is nyugalom van, hogy elég nehéz lenne megoldani a kétlaki életet. Annyi minden épült most fel, hogy egy kicsit élvezni szeretném a gyümölcsét.
