Mikor vált a hétköznapjaid részéve a környezettudatosság? Volt esetleg olyan meghatározó pillanat, amikor szembesültél például pazarlással, ami elindította benned a változásra való törekvést?
Nem emlékszem egy konkrét mozzanatra, de amikor családom lett, az rengeteg szempontból kijelölte egy új időszámítás kezdetét. Egyedülállóként sokkal inkább úgy érezheti az ember, hogy mindent lehet, nincs annyira következménye semminek, van az egyedülállóságnak egyfajta szabadsága. Ez viszont megszűnik azzal, ha családod lesz. Bennem akkor merült fel ezeknek a dolgoknak a fontossága, akár csak a táplálkozás terén. Sokkal inkább érzed a felelősséget.
Mi volt az első lépés számodra a környezettudatosabb életmód felé?
A legelső számomra nem is a műanyag és a papír szelektív gyűjtése volt, mint sokaknak, hanem az elemek és a gyógyszerek megfelelő gyűjtése és leadása. Lejárt gyógyszert nem dobnék a szemétbe, ezeket visszaviszem a gyógyszertárba. De környezetbarát mosogatószert is régóta használok, már több mint 10 éve például a használt, fáradt étolajat is a benzinkúton adjuk le – nyilván ez egy gusztustalan pontja a lakásnak, ahol ezeket gyűjtjük. De ma már egy kombinált csomagolást is szétszedek – a papír részét és a műanyagot külön dobom ki a szelektív gyűjtőbe. Viszont sokszor hibázom. Előfordul, hogy otthon hagyom a kulacsomat, vagy a bevásárláshoz használt textiltáskát, és akkor kénytelen vagyok venni egy üveg vizet, vagy kézben egyensúlyozva próbálom kivinni a vásárolt dolgokat a csomagtartóig. Nem kell bűnösnek éreznünk magunkat, ha valami nem sikerül, nem könnyű mindig betartani ezeket. Az első lépés mindig a legnehezebb és fontos, hogy ne érezzük rosszul magunkat attól, ha hibázunk.
Egyébként pár hónapja egy barátnőmmel sétáltunk az Andrássy úton és a szemtanúi voltunk annak, hogy egy fiatal, sportos lány csak úgy eldob egy papírzsebkendőt, és azt is rossz látni, amikor egy boldog, fiatal pár nevetve belerúg egy eldobott nejlonzacskóba. Összeszedtem, és kidobtam utánuk. 2019-ben már nem szabadna ott tartanunk, hogy szemetelünk, én egy rágót sem dobtam volna el soha. Az is fontos, hogy neveljünk másokat, és néha helyettük is meg kell tennünk dolgokat.
Két gyerekkel nem lehet mindig könnyű környezettudatosnak lenni. Mit tanítasz nekik, mi az, amit esetleg együtt csináltok?
A legjobb nevelés a példamutatás. Együtt gyűjtjük szelektíven a szemetet, együtt dobjuk ki és adjuk le. Nálunk természetes, hogy nem hagyjuk nyitva a csapot fogmosás közben, holott a legtöbb háztartásban ilyenkor folyatják a vizet. Én a zuhany alatt is szoktam fogat mosni, hasznossá teszem azt, hogy engedem a vizet. Nem merem környezettudatosnak tartani magamat, mert olyan sok minden lenne, amiben még változtathatnék. De a magam módján minden tőlem telhetőt megteszek, és mindig van egy-egy új dolog, amiben változtatok. A fogyasztói társadalom részei vagyunk, de fontos, hogy próbálkozzunk.
Ha már említed a fogyasztói társadalmat, modellként folyamatosan szebbnél-szebb ruhákkal vagy körbevéve. Mennyire tudsz ellenállni az újdonságoknak? Milyen szempontok alapján döntesz egy-egy új ruha mellett? Veszel esetleg használt ruhát?
A kompenzálás is valahol az életünk, az életmódunk része, nálam a ruházkodás legalábbis ilyen. Szeretek vásárolni és öltözködni, szeretek új ruhát venni. Mondhatjuk, hogy sok ruhám van, de lassan adok túl rajtuk. Egy új ruhára örök darabként tekintek, nem veszek meg felesleges darabokat. Sok olyan ruhám van, ami megvan már 20 éve, de hordom is őket. A nővéremnek 5 gyermeke van, a legidősebb 20, a legfiatalabb 5 éves, így egymás között csereberéljük például a gyerekruhákat, meg barátok gyerekei között is. Egy-egy ruhadarabot addig használunk, amíg el nincs nyűve. Ami még használható és jó állapotú, azt is vagy egy védőnő ismerősnek adom oda, mert mindig tud egy olyan családról, akiknél nagy szükség lehet rá, esetleg a Máltai Szeretetszolgálatnak adjuk oda. De ugyanez van a már nem használt játékokkal: legutóbb a Vadaskert Alapítvány kórházának adtuk oda ezeket. Semmi nem megy a szemétbe.
Említetted az egymást követő lépéseket. Mi volt a legutóbbi és mi lesz a következő számotokra?
Két hónapja használunk szódagépet, nincs műanyag palack! Három saját üveget használunk felváltva. Ezt mindenkinél be kellene vezetni, aki csak iszik szénsavas vizet! A mentes víznél ez nem probléma – ott a csapvíz. Nem is értem, mi volt az a pont, ami elhozta azt, hogy műanyagpalackos vizet vegyenek az emberek. Régen is mi csináltuk a szódát. A következő lépés pedig az lesz, hogy beszerzek kis textilzsákokat és dobozokat, amiben a zöldségeket, a gyümölcsöket és például a felvágottat veszem majd – ezt eddig valamiért nehéz lépésnek éltem meg.
Még mindig csatlakozhatsz GO GREEN kihívásainkhoz!
