Mióta foglalkoztat a környezetvédelem?
Nehéz ezt pontos dátumhoz kötni. Amióta az eszemet tudom, mindig felháborított például a szemetelés. Tavaly Olaszországban a tengerparton minden nap gyűjtöttem szemetet, pusztán saját elszántságból. Komolyan kb. egy-két éve, igazán átütő változtatásokat pedig fél éve iktattam be a háztartásunkban.
Az élet mely területeit zöldítetted már?
Ami azt illeti, mi nagyon régóta visszük a bevásárláshoz az eltett tartós táskákat, sosem kérünk zacskót. Nagyjából 6-7 éve nem veszünk ásványvizet, csapvizet iszunk, üdítőt pedig alapból nem fogyasztunk. A gyümölcsök, zöldségek vásárlásához viszont csak idén szereztem be olyan szép kis hálós szütyőket, amikkel most tele az internet. Azóta ehhez sem tépek nejlonzacskót. Takarításhoz szintén pár éve csak organikus, ecetes, környezetkímélő tisztítószereket használok, mosáshoz folyékony mosódiót és mosóparfümöt. Itthon minden égőnk energiatakarékos, kihúzkodunk mindent, amit épp nem használunk és télen maximum 21 fok van a lakásban.
A szépségápolás terén is igyekszem bio, organikus és állatkísérletmentes termékeket használni – ez nyilván a témába vágó beauty blogom miatt is régebb óta fontos. Nem használok műanyag mikrogyöngyöket tartalmazó készítményeket, az eldobható sminklemosós vattakorongokat organikus pamutkorongra, a műanyag fülpiszkálót és fogkefét bambuszra cseréltem, és előnyben részesítem az üveg csomagolást. Néhány hónapja pedig áttértem az intimkehelyre is. A közlekedésben mondhatjuk, hogy mázlim van, hiszen nincs jogosítványom, így tömegközlekedem, illetve idén beszereztem egy rollert, amit napi szinten használok és imádom. Ha kávét veszek valahol, vagy helyben megiszom, vagy saját termoszba kérem, és a vizes kulacsom is jön velem mindenhova. Persze, mindig lehetne jobban csinálni, én most itt tartok.
Mik azok, amik még hátra vannak, amikre a Go Green kihívás alatt kifejezetten ügyeltél?
Azt hiszem, a ruhavásárlásban van még hova fejlődnöm. Szerencsére sokkal ritkábban veszek új ruhát, mint például a húszas éveim elején, de ezt időnként még fast fashion üzletben teszem. Ezeket a darabokat viszont hosszú ideig hordom, megvarrom, ha elszakadnak, és csak olyat szerzek be, ami tényleg passzol a ruhatáramba. Idén azonban szeretnék elkezdeni többet turkálózni. A fiamnak például találtam egy szuper bizományi boltot és először mindig oda megyek, ha szükségünk van valamire. Magamnak viszont még nincs meg az a néhány tuti hely, ahol kincsekre lelhetnék. Szívószálat itthon nem igazán használtunk eddig sem, ha igen, akkor papírból készültet, éttermekben viszont gyakran elfelejtek szólni, hogy nem kérünk. Mint ahogy bevásárláskor is becsúszik még a műanyagba csomagolt sonka vagy sajt – ezekben is szeretnék tudatosabban dönteni a jövőben.
Az újságíró szakmád mellett elvégeztél egy sminkes képzést is önfejlesztés céljából, van témába vágó blogod és cikkeid is, amelyekhez feltételezem, rendszeresen termékeket kell tesztelned. Hogyan tudod ezt összeegyeztetni a környezetvédelemmel?
Talán meglepő, de nem vásárolok túl gyakran sminktermékeket. Új sminkecsetet például szerintem legalább 6 éve nem vettem. Amit pedig mégis megveszek, azt igyekszem elhasználni, ha ez nem megy, mert például kiderül, hogy mégsem tetszik, akkor elajándékozom. A tiszta, egészségre és környezetre ártalmatlan alapanyagok pedig különösen fontosak a számomra, illetve az állatkísérlet-mentesség is.
Mit javasolnál azoknak, akik a szépségápolás terén iktatnának be változásokat?
Szerintem az egyik legfontosabb a bődületes vásárlási kényszer megfékezése magunkban. Egyszerűen próbáljunk meg kevesebb dolgot összevásárolni, ami aztán csak gyűlik a fiókunkban vagy a fürdőszobapolcon. Ha pedig legközelebb szükségünk van valamire, igyekezzünk zöldebb alternatívára váltani. Apró változtatások, szépen fokozatosan. Nincs szükség sminklemosó kendőre és eldobható vattakorongra, szerezzünk be pamut verziót. Műanyag csomagolású termékek helyett keressünk üveg, bambusz vagy más könnyen lebomló alapanyagút.
Az újrahasznosított vagy újrahasznosítható jelzéseket is érdemes figyelni a flakonokon, hiszen már ezek is egy fokkal jobb megoldásnak számítanak. Kipróbálhatunk pucér termékeket is, sőt néhány dolgot magunk is elkészíthetünk (a kávéból és mézből vagy kókuszolajból készült testradír pl. percek alatt megvan). Minden változtatás egy döntéssel kezdődik. Fejben dől el. Ezt azonban nem szabad, hogy kényszer szülje vagy hogy rosszul érezzük magunkat miatta. Fogjuk fel inspiráló újdonságként, akár hobbiként a zöldülést, amitől többek leszünk és nem kevesebbek.
Anyaként hogyan kommunikálsz a kisfiaddal a környezetvédelemről?
A kisfiam 5 éves és nagyon nyitott, egyre komolyabban lehet vele erről beszélni. Otthon mondjuk már egészen kicsiként tudta, hogy a három kuka közül, melyikbe mit szabad dobni és ezt egyértelműen tudtára adta a vendégeinknek is, ha voltak.
Szeretném, ha tudná, hogy van választása és hogy minden apró egyéni döntés számít.
Amikor a boltban a műanyag flakonos almalé helyett az üveget választjuk, elmagyarázom, hogy ez miért jobb döntés. Vagy ha például folyatja a vizet kézmosás közben, megbeszéljük, hogy a tiszta víz óriási érték, és hogy van, ahol ez nem jön otthon a csapból. Ilyenkor mindig nagyon elcsodálkozik, de látszik, hogy eljut az agyáig. Szerintem a gyerekek is mindent megértenek, ha az ő nyelvükön próbáljuk elmagyarázni nekik. Szülőként minél hamarabb sikerül jó szokásokat kialakítanom benne – természetesen úgy, hogy ebben mi is példát mutatunk neki – azzal lehet a leginkább jó útra terelni, hogy az ő generációjának már ezek a dolgok zsigerből jöjjenek.
