„Ami másnak kidobott lom, nekünk érték” – roncs bringákból készülnek a Kezes-Lábas Játszóház játékai

2020. január 11. |

Roncs bringákból játékok. Hogyan jött egyáltalán az ötlet? Korábban is foglalkoztál már újrahasznosítással?

Mióta az eszemet tudom, gyerekkoromban mindig bütyköltem, drót, szög, kalapács, fűrész volt otthon. Kamaszként maradék szennyvízcsőből csináltam CD tartót, kivágott fémkorongokból gyertyatartót, tulajdonképpen a Kezes-Lábas Játszóház is ebbe az upcycling folyamatba született bele. Bár jogi személyként még csak három éve létezik, valójában már 15 évre nyúlik vissza a története. 2005-ben készítettem először bicikli hajtású eszközt: keményfából esztergáltunk tekebábúkat. Az együttműködés fontosságát játékos formába ültettük át, kellett, aki a bringát tekeri, más a szerszámot vezérelte, harmadik előtolásról gondoskodott.
Miközben tekered a biciklit mechanikus áttételeken keresztül egy esztergagépet működtetsz, 100% emberi energiával. A kész profilt egy kontúrpálya biztosította, így garantáltan egyformák lettek a darabok. A berendezés nagy sikert aratott karitatív csapatépítő tréningeken, míg a részvevők legyártottak kilenc tekebábút, jól elfáradtak. Az eszköznek az a titka, hogy maga a termék köti össze az embereket, mindenki hasznosnak érezheti magát a folyamatban. Amúgy a lengőteke bábu készlet mindig jó helyre került: gyermekotthonba, szociális intézményekbe.
Igazából hasonló szerkezeteket csinálunk ma is, csak akkor még nem volt tudatos a biciklivel hajtott dolog. Egyszeri csodának indult, aztán nézd mi lett belőle, ma már több mint 50 különféle bringa hajtású gépünk van. Egyébként túlélte magát ez az eszköz és a mai napig működik, fakalapácsok nyeleit esztergálják vele a gyerekek – igen jól értetted, gyerekek.

Visszatérve a kérdésedhez, az újrahasznosítás folyamatosan jelen van az életemben, nem véletlenül választottunk élőhelyül egy lerobbant parasztházat, a felújításnál egy csomó mindent visszaépítettünk. Az építkezés alatt parkolópályára került a játékfejlesztés, utána pedig két fiunk született, így más volt fókuszban. De néhány éve valahogy mégis visszajöttek a roncsbringák az életembe, 2015-re pedig már egy komplett flotta állt össze belőlük.

De azért is fontosnak tartom, hogy ezzel foglalkozzunk, mert klímaválság van, ez már nem kérdés. Nem lehet a fejünket tovább a homokba dugni és el kell fogadni, hogy ezzel egyéni szinten is dolgunk van. Gondolnunk kell a gyerekeinkre, az unokáinkra. Mi ezt a kérdést a játékosság felől közelítettük meg, ez a mozgatórugója az egész projektünknek. Tekersz egy bringát, a megtermelt energiáddal pedig a másiknak élményt adsz.

Milyen típusú játékaitok vannak?

A legfrissebb játékunk egy igazi roncstelepi szerelem. Tudod, olyan első látásra. A zsákmány egy régi mosógép, amiből kiberheltük a dobot. Erre aztán rákötöttünk egy biciklit, így mikor hajtod a bringát a dob is forogni kezd, lassú fordulattal. A játék pedig szinte adta magát. Mit szoktak így pörgetni-forgatni? Hát a lottó számok golyóit! Hogy jobban megértsd a környezetvédelmi törekvéseinket elmesélem, regisztráltunk egy olyan csoportba, ahol Kinder tojás figurákat cserélgetnek. Itt kértünk üres kapszulákat, és rengeteg felajánlás érkezett. Megtehettük volna, hogy veszünk 45 darab Kindert a boltban, de nem tettük. A játék telitalálat, gyerekek, felnőttek egyaránt imádják. Váltják egymást a biciklin, tippelnek, kihúzzák a számokat és mindig van valamilyen kis nyeremény. De ott van például a lebegolyó elnevezésű játékunk. A biciklivel levegőt termelünk, amit bevezetünk egy átlátszó plexi csőbe, a csőben pedig van egy pingponglabda. Ha elkezd valaki tekerni, akkor a golyó elemelkedik és ha ügyes vagy, akkor a golyót egy helyben is tudod tartani, lebegtetni.


Lehetőség szerint igyekszünk csoportjátékokat fejleszteni, olyanokat, amit többen is tudnak egyszerre használni. Hogy ne csak egy gyerek, hanem akár az egész család egyszerre szórakozhasson. A játékaink pedig ezen kívül azért is jók, mert nem használunk semmiféle külső energiaforrást. Mindenki azt az energiát használja, ami saját magában megvan. Hogy ez miért is jó? Gondoljunk csak egy szimpla távirányítós autóra. Még egy ilyen kis autó is energiát igényel, ha csak alkáli elemekből is. De ezt is meg kell termelni, amiből végül hulladék lesz, ennek a kezelése pedig nem megoldott.

Hány darab játékotok van jelenleg?

Most, 2019 év végén közel 60 bringánk van, ami világviszonylatban is egyedülálló. A Trükkös Bringás csapat fejlesztésein kívül nem tudok más ehhez foghatót mondani. Igazából ez egy Hungarikum, a világ minden pontjáról követik az oldalunkat, csodájára járnak a szerkezeteinknek, megkeresnek minket. Az egyik legnépszerűbb hazai vlogger Magyarósi Csaba Magyar Rafkó-nak hívta mindazt, amit csinálunk. A magyar nép sok feltalálót adott már a világnak: orvosok, fizikusok, kémikusok, remélem hamarosan eljött az idő egy gépésznek is.

Mind a 60 különböző?

Igen, nincs két egyforma, és persze nem másolunk konkurenciától sem.

Hogyan jut az eszetekbe 60 különféle ötlet?

Az ötletek kétféleképpen jönnek. Egyrészt nyitott szemmel járunk zsibvásárokon, bolhapiacon, roncstelepen, és egyszer csak meglátunk valamit, amiben fantáziát látunk. Valamit, ami másnak egy kidobott lom, de nekünk érték lehet. Vagy pont az ellenkezője, jön egy ötlet és kifejezetten ahhoz kezdünk el alkatrészeket keresni.

Te, a saját kezeddel készíted el aztán ezeket a játékokat?

A zömét még én, de van már mögöttem egy felnövekvő fiatal stáb, akik ötletekkel és megvalósítással is segítenek nekem. De azt is tudni kell, hogy ehhez kell azért gépészet, e mögött van egy szakma. Hobbiból nehezen lehetne ilyen eszközöket csinálni. Ráadásul mögöttünk van egy gépműhely is, nagy értékű gépekkel, amikkel el tudjuk készíteni a játékokat.
A csapatunk egyébként nagyon sokszínű, nagyjából 50 főből áll az animátori gárda, ők önkéntesként dolgoznak nálunk, mindannyian környezetvédők és természetesen a gyerekeket is nagyon szeretik. Közülük pedig jó páran mérnöki beállítottságúak, például az elektronikában nálam sokkal profibbak. Ezen kívül van fejlesztő pedagógus is a csapatban, aki ötletekkel segíti a munkánkat.

Hogyan fogadják ezeket a szerkezeteket a gyerekek?

Letarolnak minket. Amint megérkezünk például egy rendezvényre és kipakolunk, gyakorlatilag elszippantjuk a tömeget. A visszacsatolás nagyon fontos számunkra, de nekünk már az is elég, ha látjuk, hogy a gyerekek mosolyognak, és hogy az egész család együtt játszik.

A Kezes-Lábas Játszóház csak a játékról szól, vagy a játékokkal edukálni is szeretnétek a gyerekeket?

Egy kicsit mind a kettőről szól és azt hiszem célba is találunk. Megesett már, hogy egy anyuka azt mesélte, hogy miután hazamentek tőlünk, a gyerek ment és kihúzta a töltőt a konnektorból… Megértette az üzenetet. Rájött, hogy az elektromos áram nincs ingyen, egyáltalán nem magától értetődő, hogy van és használhatjuk.
A játékkal ráadásul nagyon gyorsan tudnak tanulni is. A játék egy borzasztó jó kommunikációs eszköz arra, hogy tanuljanak, például fizikát. Ami sokak számára megfoghatatlan, azt mi átültetjük egy eszközbe, egy játékba. Ha tekered a biciklit akkor elektromos áramot csinálunk belőle, átalakítjuk, majd a végén egy kisautó elindul majd körbe-körbe.

Sosem tört még rád a kreatív blokk? Mennyi új ötlet van még a fejedben?

Mikor jött egy bicikli, ami nagyon betalált, akkor megesett, hogy azt gondoltam, ennyi, ennél jobbat már úgyse tudunk csinálni…Aztán mégis. Most például egy varrógépet fogunk működtetni biciklivel és hulladékrongyokat fogunk vele megvarrni. Nem az a cél, hogy valami tökéletes ruhát készítsünk, hanem hogy a gyerek és a szülő együtt készítsen valami apróságot.
Szóval nincs megtorpanás, ez egy szerelem. És ha valamit szerelemből csinálsz, akkor nem érzed a fáradtságot, vagy hogy kiégnél. Most már akár másfél nap alatt elkészítünk egy játékot, ha megjön az ötlet, felgyorsulnak az események. A raktárban kb. 10-15 olyan bringa van, ami vár a sorsára. Ezek még rendes bicikliként működnek, de hamarosan át fognak alakulni valami egészen új dologgá.

Hol találhatnak meg benneteket az érdeklődők?

A játszóházunk mobil, így mi ott vagyunk, ahová hívnak bennünket. Szeretnénk minél szélesebb körben formálni a szemléletet, és minél több helyre eljutni. Jelenleg van ovis és iskolás csomagunk is, és legtöbbször különféle családi rendezvényeken vagyunk jelen. Állandó helyünk nincs, egyelőre pedig valószínűleg nem is lesz.
Nagyon sok partnerünk van, rendezvényszervezők, HR-sek, ügynökségek, különféle event-ek, akiknek rendezvényein rendszeresen jelen vagyunk. Növekedésünket jól mutatja, hogy ebben az évben már legalább tíz 2020-as lekötésünk van, tavaly ilyenkor 1 maximum 2 volt. Vicces, hogy az új ügyfeleknél mindig felmerül a kérdés, hogy szükségünk lesz-e áramra… Mi pedig büszkén mondjuk, hogy nincs rá, mi csökkentjük a rendezvény ökológiai lábnyomát, akár az erdő közepén is tudnánk működni.

A jövő évre vannak már terveitek?

Annyira mozgalmas év volt nekünk ez a 2019, hogy ehhez foghatót remélni sem mertem január 1-én. Idén közel száz rendezvényen voltunk, ami önmagunkhoz képest nagyon nagy szám. Ha minden terveink szerint alakul jövőre akár 150-200 rendezvényt is tudunk színesíteni játékainkkal, de ha az idei számot tartani tudjuk, már annak is nagyon fogunk örülni. Innováció nélkül sehol sem lennénk, 2019-ben legalább 15 új játékunk született. A jövő évi fejlesztések már elkezdődtek, nagyon vad dolgok várhatók. Reméljük legalább 20 új játékkal bővül a flotta, újdonságainkról mindig hírt adunk online csatornáinkon. 2020-ban több jótékonysági rendezvényt támogatunk, január 12-én Törökbálinton leszünk, a Tábitha Gyermekhospice Ház Egészségnapján, mi a játékainkkal segítjük az adománygyűjtést.
További terveink között szerepel, hogy eljuttassuk a targonca bringánkat fogyatékkal élő, végtaghiányos gyermekekhez. Az eszköz azért speciális, mert háromkerekű, így sérültek számára is biztonságos játékélményt ad.

Szerző: Botás Enikő

Szólj hozzá te is!

Még több Életmód

Az allergia fejben dől el? allergia

Az allergia fejben dől el?