Tizenkét felsővezető „összezárva” a zalai erdő szélén – egy izgalmas valóságshow is épülhetne erre a koncepcióra. De komolyra fordítva a szót: mire számíthatnak a résztvevők?
Komolyra fordítva a szót, a valóságshow-nak még a látszatát is elkerülve, egy egyedi programsorozatot találtunk ki egy évek óta működő sikeres programom tapasztalataira alapozva. 2016 óta ugyanerre a helyszínre cégvezetők százai jöttek el egy Detox coachingnak nevezett programra, amelyen csak magukkal, az elakadásaikkal foglalkoznak. Évtizedek óta bevett coaching folyamat, hogy 6-10 alkalommal találkozunk az ügyféllel, és támogatjuk, hogy megoldja az elakadásokat, és ez általában működik is. De sokszor láttam, hogy egy ülés végére jött csak meg egy jó fordulat, egy aha-élmény, amin tudtunk volna tovább dolgozni, ha nem egy felsővezetőről beszélünk, akinek állandóan ki van maxolva az ideje, nincsenek fél-egyórás extra szabad sávok benne.
A korábbi tapasztalataid alapján mik azok a gyakran előforduló problémák, elakadások, amelyekkel a felsővezetők nehezen birkóznak meg?
A burnout az a terület, amellyel a leggyakrabban jönnek hozzám, és a komoly krízishelyzetek, az életközepi válság, a hosszú idő utáni munkaváltás, vagy az évtizedes alkalmazotti lét utáni vállalkozás, saját lábra állás. A hazai adottságok miatt ebből a burnout sajnos egyre nagyobb mértékű. Minden túlzás nélkül lehet állítani, hogy a felsővezetők több mint fele – teszttel igazoltan is – kiégési tüneteket mutat. Nem illik arról beszélni, hogy egy felsővezető is kifáradhat, elveszítheti a motivációt, már nincs kedve bemenni dolgozni, már nem érdekli az újítás, a megújulás. Sebezhetetlennek kéne lenni, de senki nem az. A gyengeséget is fel kell vállalni.
A 24 órás kiszakadás mire lehet elég? Felismerésekre?
Pont a kiszakadás a lényeg. A vezetők többsége nemhogy 24 órát, még 4 órát sem szakít ki arra, hogy kérdéseket tegyen fel magának, csak saját magával foglalkozzon, vagy egyszerűen csak legyen. A felismerésekre, amelyek egy ilyen nyugodt környezetben, a hétköznapi zavaró ingerek nélkül keletkeznek, talán az a legjobb szó, hogy katartikusak. Olyan dolgokat képesek egy 6-8 órás beszélgetés alatt felismerni, amelyek a mindennapi felszínes gondolkodásban egyszerűen nem jönnek elő. Akik eljönnek, biztosan feltöltődve mennek el. Két napja egy cégvezető, aki egyébként sok időt foglalkozik magával, írt egy sms-t egy ilyen egész napos coaching után, hogy „úgy vagyok ma egész nap, hogy megeszem az oroszlánt is”. Erre elég a 24 óra, felszabadulni, feltöltődni, és menni a dolgunkra tovább.
Hogyan éritek el, hogy mindenki valóban jelen legyen ebben a 24 órában? A telefonokat ki kell kapcsolni?
Persze, ez nem is kérdés. Azt szoktam mondani, hogy teljesen vonják ki magukat a forgalomból, a 24 óra alatt se céges telefon, se e-mailezés, de természetesen ez csak kérés. A környezet is elősegíti a valódi jelenlétet, egy zalai kis faluban, az erdő szélén, ahogy az ügyfeleim szokták mondani, a világ végén lenni teljesen más élmény, mint a városi életben lenni. Itt minden lassabb, és ez így van jól. Ez segít megérkezni önmagunkhoz.
Az intenzív, 24 órás kiszakadás alatt megszülető új gondolatok, megoldások nem „illannak el” hazafelé menet? Hogyan lesz a leghatékonyabb az ilyen, és ehhez hasonló kiszakadás?
Elillanásra még nem volt példa. Elég, ha katalizátorok vagyunk, ha a résztvevő, megérzi, hogy hozzá hasonlóan másoknak is vannak nehézségeik, mások is elakadnak, bizonytalanok, és persze ott van a jó öreg sztereotípia is, hogy alapvetően a legnagyobb gond, hogy aki hetek óta benne él egy megoldatlan elakadásban, az nem látja a fától az erdőt. Itt van idő kitekinteni, máshonnan és másokkal nézni, megélni, hogy milyen az, amikor egy ügy csak relatív ügy: az egyik embernek ügy, a másiknak helyzet, a harmadiknak ugyanaz tanulás. A leghatékonyabb pedig akkor lesz ez a 24 óra, ha minden résztvevőnek sikerül igazán megérkezni, kapcsolódni és beleengedni magát az ittlétbe.
Időpont: 2020. január 26. További információ: https://csatloscsilla.hu
Fotó: Getty Images
