2014-ben, kísérleti céllal kezdtél bele a zero waste hétköznapi alkalmazásába. Mi ösztönzött arra, hogy belevágj az életmódba?
A környezettudatosságra való törekvés már régóta jelen volt az életemben, hogy csak néhány apróságot említsek, a bolti vegyszeres tisztítószerek helyett szódabikarbónát és mosószódát használtam, szelektíven gyűjtöttem a szemetet, komposztáltam, és odafigyeltem a csomagolások csökkentésére is. A zero waste életmód felé az billentett el, hogy elköltöztünk kertes házból egy másik városba, ahol épp átalakították a szelektív hulladékgyűjtés rendszerét, és mivel nem volt kertünk, komposztálni sem tudtunk. Emiatt hirtelen nagyon nagy mennyiségű hulladék került a szemetesünkbe, ami nagyon zavart. Pláne, hogy akkoriban a munkám részeként egy olyan környezetvédelmi projektet is vezettem, aminek keretében országszerte tartottam előadásokat iskolákban, többek között a hulladéktémával kapcsolatban is. Nem tudtam kényelmesen beszélni erről úgy, hogy tudtam, ez nálam otthon éppen gondot okoz. Úgyhogy felvetettem a férjemnek, hogy mi lenne, ha megpróbálnánk drasztikusan csökkenteni a szemetünket.
Környezetkutatóként végeztél, most pedig a Hulladékmentes.hu oldalon adsz tanácsokat a zero waste életmóddal kapcsolatban. Hogyan jutottál el ideáig?
Szerencsére már gyermekkoromtól kezdve sokat voltam természeti környezetben, így a környezet iránti érzékenység hamar kialakult. Később, az egyetemen környezettudományt tanultam, ahol ez felerősödött, és kikristályosodott, hogy engem a fenntarthatóság mellett a hulladékgazdálkodás érdekel a legjobban, illetve minden olyan környezetvédelemmel kapcsolatos megoldás, amit egyéni szinten is meg lehet valósítani. Hiszem, hogy az egyéni szinten megvalósuló tudatosság is elvitathatatlanul fontos, a környezetvédelemmel kapcsolatos jogi szabályozások és gazdasági válaszok mellett. Hogy csak egy egészen apró dolgot említsek: hiába kapunk a kezünkbe fogyasztóként olyan eszközöket, amikkel energiatakarékosabban tudunk élni, például energiatakarékos izzókat, ha akkor is egyfolytában felkapcsolva hagyjuk a lámpát, amikor nincs is rá szükségünk.
Már az egyetem alatt elkezdtem környezetvédelmi szemléletformálással, hulladékgazdálkodással foglalkozni, majd évekig ezen a pályán maradtam. A Hulladékmentes.hu elindításakor épp egy országjáró, hulladékgazdálkodással kapcsolatos környezetvédelmi szemléletformáló kiállításon dolgoztam, illetve az egyik legnagyobb nemzetközi természetvédelmi alapítvány környezeti nevelési projektjeit vezettem. A Hulladékmentes.hu útmutató blogként indult, amit mindig az olvasók visszajelzései és igényei alapján fejlesztettem tovább. Így lett belőle szépen lassan hulladékszegény, valóban környezetbarát eszközöket kínáló webshop, majd a környezettudatos életmódra specializálódott oktatási felület is.
Sokan tartanak attól, hogy a zero waste életmód túl nagy, túl drasztikus változásokkal jár. Ez valóban így van? Mit tanácsolnál azoknak, akik ezért nem szeretnének belevágni?
Tudom, hogy a zero waste szélsőségesnek tűnő fogalom, de ezt igazából iránymutatásként érdemes kezelni arra vonatkozólag, hogy minél kevesebb szemetet termeljünk úgy, ahogy az a mi életünkbe belefér. Fontosnak tartom, hogy kizárjuk a hasonlítgatást: sokan abba a hibába esnek, hogy elkezdik magukat másokhoz mérni, és azon aggódnak, hogy túl kevés, amit tesznek, vagy épp azon idegesítik magukat, hogy valaki más miért nem teszi meg ugyanazt, amit ők is. A mércét mindig magunkhoz képest állítsuk fel, és fogadjuk el, hogy egyénenként változó, hogy ki mit tud, vagy épp akar megtenni. Felejtsük el, hogy tökéletesen, a körmünk szakadtáig és ráadásul már azonnal mindent meg kell lépnünk. Nem ezen szorongó, a tökéletességre hajtó néhány emberre van szükségünk az előrelépéshez, hanem egy magával kiegyensúlyozottan élő masszív tömegre, amely körültekintően megteszi mindazt, ami tőle telik.
Persze vannak olyan lépések, amik a többség számára egyszerűen kivitelezhetőek. Ilyen az, hogy műanyag szatyor helyett vászonzsákkal vásárolunk, vagy nem vásárolunk többé PET-palackos italokat. A női intimhigéniás eszközöknek is számos alternatívája van, amelyek ráadásul egészségesebb opciót is jelentenek egyúttal. Érdemes kísérletezni a tisztitószerek alternatíváival is, de ez alatt nem az ökocímkés, csomagolt, speciális tisztítószerekre gondolok, hanem a mosószódára, szódabikarbónára és citromsavra. Ezekkel nagyjából az egész lakást ki lehet takarítani, és párszáz forintból megvagyunk hónapokra a takarítószerekkel.
Környezetkutatóként mit látsz, milyen környezeti hatásokat eredményezett az, hogy a járványhelyzet alatt sok környezetterhelő emberi tevékenység szünetel? Okozhatnak a változások hosszú távon javulást, vagy várhatóan a „rendes” élet visszatérésével minden ugyanúgy folytatódik majd?
Szerintem érdemes megnézni, mi történt nagyjából egy évvel ezelőtt Kínában, talán az tudja a legjobban modellezni azt, hogy mi várható. Kínában tavaly februárban kb 25%-kal visszaesett az ország károsanyag-kibocsátása, ez globális szinten is érzékelhetővé vált. Ennek az az oka, hogy Kína széndioxid-kibocsátása meghaladja az USA és az Európai Unió összesített emisszióját, tehát elég jelentős mennyiségről beszélünk. A gyárak és a közlekedés leállása miatt a nitrogén-dioxid-kibocsátás és a légszennyezettség is csökkent. A rossz hír az, hogy ez a jelentősnek tűnő károsanyag-kibocsátás-csökkenés nagyjából csak 1%-lal mérsékelte a kínai éves kibocsátást, ami közel sem számottevő. Tavaly április során elkezdték újra nyitni az országot, ami a légszennyezettségi adatok azonnali romlásával járt együtt. Arról nem beszélhetünk, hogy a leállás hosszú távon javulást ígér. Már persze, ha ott akarjuk folytatni az életünket, ahol abbahagytuk.
Jó lenne, ha a koronavírus-járvány ráébresztené az emberiséget arra, hogy nem mehetnek úgy tovább a dolgok, mint eddig. Amennyiben az a célunk, hogy a bolygó az ember számára is élhető maradjon, úgy itt az ideje annak a felismerésnek, hogy a Földön nem lehet hosszú távon fenntartható gazdaságilag, ami ökológiailag sem az.
A Covid miatt sok új hulladéktermelő tárgyat (eldobható maszkok, fertőtlenítők) használunk. Ezeket milyen környezetbarát alternatívákra lehet cserélni? A szövetmaszkoknál milyen anyagot érdemes választani?
A kézfertőtlenítőhöz csak akkor érdemes nyúlni, ha nincs lehetőségünk szappannal kezet mosni, és akkor is választhatjuk a gyógyszertárakban elérhető, üvegcsomagolású kézfertőtlenítőket. Később ezeket az üres üvegeket visszavihetjük a gyógyszertárba.
A szövetmaszknál arra érdemes figyelni, hogy minősítéssel rendelkező bőrbarát textilből (például OEKO-Tex, vagy GOTS) készüljön. A GOTS (Global Organic Textile Standard) tanúsítvány a gyártás teljes folyamatára kiterjed, jelenleg az egyik legszigorúbb minősítési rendszer. Az OEKO-Tex védjegy azt jelzi, hogy a textil bőrbarát, nem tartalmaz ártalmas anyagokat. Emellett ne felejtsük el, hogy a textilmaszkok moshatóak, nem kell folyton újat venni belőlük. Nekem 3-4 van, amiket váltogatok, és ez a mennyiség egy éve bőven elegendő.
A weboldalatokon fel lehet iratkozni a 30 napos hulladékmentes kihívásra, a résztvevők minden nap gyakorlati tippeket kapnak az zero waste életmódhoz. Mi alapján állítottátok össze a javaslataitokat? Milyen visszajelzéseket szoktatok kapni a programmal kapcsolatban?
A kihívást azzal a céllal készítettem el, hogy mankót tudjak nyújtani azoknak, akik nem tudják, mit csináljanak, hogyan kezdjék el a zero waste életmódot. Az a fontos, hogy mindenki találjon a kihívásban valamit, ami sikerélményt okoz, és amiből úgy érzi, profitál. Emiatt egyszerű, de sokszínű feladatok és gyakorlati tippek vannak a levelekben, némi elméleti háttéranyag kíséretében, mert szerintem fontos, hogy tudjuk, mit miért csinálunk. A PET-palack alternatíváktól kezdve a kozmetikumok kiválasztásán át a komposztálásig minden egyszerűbb lépést átveszünk 30 nap alatt.
Már több mint 15 000 ember végezte el a kihívást. A visszajelzések nagyon pozitívak. Sokan egyfajta önellenőrzésként újra és újra végigmennek rajta, és nagyon sok köszönőlevelet kapunk, sokan továbbküldik az ismerőseiknek is.
Az egyik kedvencem az az édesanya volt, aki írta, hogy a japánban élő lánya küldte át neki a kihívást azzal, hogy ezt mindenképp csinálja meg.
Mit tudnál elmondani a magyar fogyasztók hulladékmentességgel kapcsolatos viszonyáról? Nő az érdeklődés az alternatív megoldások, környezetvédelem iránt?
Azt látom, hogy az a kritikus tömeg megvan, amely mellett már nem lehet szó nélkül elmenni. Ez hatalmas eredmény, erre már a nagyobb vállalatok is kénytelenek reagálni, hiszen piaci hátrányt jelenthet számukra, ha nem kezdik el komolyan venni a saját folyamataik, megoldásaik zöldítését. Zöldítés alatt persze nem a green washingot, a látszattevékenységeket, hanem valódi környezettudatos előrelépéseket értek. Haladunk, a kérdés az, hogy elegendő-e a haladás üteme, valamint van-e még elég időnk változtatni. A gazdasági és egyéb nagyobb léptékű változások lassabban valósulnak meg, mint azok a lépések, amiket mi egyéni szinten meg tudunk tenni, ez azonban nem indok arra, hogy egyénként, közösségekben ne tegyük meg mindazt, ami tőlünk telik.
Fotó: Molnár Anikó
