Csak nekifogni nehéz: szelektáljuk át a gyerekszobát!

2021. június 20. |

Azt talán senkinek sem kell magyaráznom, hogy miért jobb az, ha nem fuldoklunk a játékokban, hanem csak azok vannak elől, amikkel valóban játszik a gyerek. Sokkal nyugodtabb teret és fókuszáltabb tevékenységet lehet így teremteni a számára. Amitől persze a szülők is jól érzik magukat. Annyira lelkesen vágtam bele a gyerekszoba minimalizálásába, hogy teljesen elfelejtettem az előtte állapotokról rendes fotókat készíteni, ezért megpróbálom leírni, hogy mi volt a kiindulópont. Valójában ez nem egy egész szoba, hanem egy félszobának a fele, mert a másik felén az ágyunk van. Dávid hamarosan 5 éves lesz, és nem emlékszem, hogy csináltunk volna nagyobb szortírozást a játékai között, leszámítva azt, amikor az igazán babás játékaitól megváltunk.

Tehát mondhatom, hogy évek óta gyűltek a cuccok, és egy idő után már azért nem nyúltam hozzájuk, mert hatalmas munkának tűnt átnézni őket. Meg azért sem, mert a kis tulajdonos nagyon nagy hangon tud tiltakozni minden ellen, amire azt mondom, hogy ez szerintem már nem kell neki…

Így történt az, hogy volt 4 nagy műanyag doboz tele játékokkal: az egyikben a favonat és fakockák, a másikban Legók ömlesztve, a harmadikban és a negyedikben pedig minden egyéb. Néhány napja ebből a kettőből sikerült egyet csinálnom, és egy doboz játékot levinni a tárolónkba.

 

Itt mesélném el, hogy január óta van egy pár négyzetméteres kis tárolónk a házban, ami nagyszerű lehetőséget ad arra, hogy oda vigyük azokat a játékokat, amikkel éppen nem játszik, de lehet, hogy még kelleni fog. Meg arra is sajnos, hogy a problémát ne azonnal oldjam meg teljesen, hanem csak hónapokkal később… Mindenesetre most jól jött ez a tároló arra, hogy könnyen megbeszélhessük Dáviddal, túl sok játéka van, nem lehet rendben tartani őket, zavaró az egész, úgyhogy amivel nem játszik, azt elvisszük a tárolóba. Így balhé nélkül láthattam neki a minimalizálásnak.

Visszakanyarodva a játékmennyiséghez, a 4 dobozon kívül az ablakpárkány tele volt egymásra tornyozott társasokkal, ügyességi játékokkal. Alatta egy asztalon minden, ami épp odakerült. Alatta egy zsákban Duplo, rajtuk a fegyvergyűjtemény. A kis konyhához már hónapok óta nem fért oda rendesen, mert ez is tároló lett, teledobálva Legókkal, figurákkal és mindennel, ami épp a kezébe akadt. A mellette lévő láda pedig elrejtett mindent, amivel nem játszott egyébként.

Tehát a játékok minimalizálásához ezt a 3 lépést követtem:

1. Vizualizáció a célról: elképzeltem, hogy milyennek akarom látni ezt a részt. A párkányon növények, tiszta, könnyen takarítható sarok, üres padlófelülettel, rendezett kiskonyhával és szinte üres kisasztallal.

2. Mindent kihordani: Nagyon fontos szerintem, hogy ne az adott helyen kezdjük el ilyenkor ide-oda pakolgatni a holmit, hanem mozdítsuk el. Minden bútort és szőnyeget átvittem a nappaliba. Így egyrészt végre ki tudtam takarítani, másrészt sokkal kézzel foghatóbbá vált, hogy mi az, ami visszakerülhet, és mi az, ami nem.

 

3. Válogatás: A válogatásnál egyetlen szempont volt: szokott vele játszani vagy nem? 1 zacskó játékot válogattam ki, ami kukába ment azonnal. Ezek törött, elhasznált vagy hiányos dolgok voltak, amik se neki, se másnak nem okoznak már örömet. Három olyan jó állapotú játékot szedtem össze, amik sok helyet foglaltak, szinte sosem játszott velük, és még el lehet adni őket. Ezeknek a napokban új gazdát keresek. Az összes többi ment a tárolóba egyelőre.

4. Újrarendszerezés: Nálunk kevés mozgástér van új rendszerezés kitalálására, de azért így is sikerült azt megoldanom, hogy az ablakból a társasok átkerüljenek a ládába.

Fotó: Szerző sajátja

Kíváncsiak vagytok a végeredményre? Katt IDE!

 

Szólj hozzá te is!

Még több Életmód