A Valentin-napot lehet szeretni és lehet utálni, mindenki saját belátása szerint döntse el, hogy meg akarja-e lepni a párját ezen a napon valami aprósággal vagy egy randival… Nem kell engedni a nyomásnak, ha nincs hozzá kedvünk. A közhelyes mondás itt is simán belefér: ne egy nap legyünk szerelmesek, ne csak ezen a napon figyeljünk oda egymásra. Akármilyen általános, de igaz.
Manapság már sokan sokfélét gondolunk a házasság intézményéről – személy szerint én ennek örülök. Mert a változatosság jó, még akkor is, ha a változás sokakat megijeszt. Az én generációm még egészen másként vélekedett erről. Férjhez menni, gyereket nevelni és semmilyen körülmények között nem elválni – ez volt egy nő létezésének minimuma. „Szegény lány, még mindig nem talált férjet magának” – súgta egyszer a nagymamán séta közben egy ismerős láttán. Vidéken nőttem fel, és szinte már kilógtam a sorból, hogy a barátnőim közül majdnem utoljára, a húszas éveim végén mentem férjhez. És bár kislányként egyáltalán nem álmodoztam hófehér ruháról és fátyolról, valahogy természetesnek tűnt, hogy egy ponton férjhez megyek, gyereket vállalok… Nem volt tudatos döntés, csak úgy megtörtént, amit persze egyáltalán nem bántam meg. Még annak ellenére sem, hogy azóta már elváltam. Amit viszont kicsit bánok, hogy valahogy nem voltam jelen a saját nagy napomon. Utólag sokat gondolkodtam ezen, már tapasztaltabb fejjel, hogy vajon, mert túl fiatal voltam, és magamat még kevesbé ismertem és szerettem, vagy még túl sok volt bennem a megfelelési kényszer, és másokra figyeltem, vagy egyszerűen csak annyira izgultam, hogy nem tudtam megélni a pillanatot.
Annak ellenére, hogy elváltam, még mindig hiszek a házasságban, a szerelemben és simán férjhez mennék újra. De ez én vagyok. A legfontosabb pedig az lenne, hogy mindenki úgy döntsön és úgy éljen, ahogy neki a legjobb. Fiatalon férjhez menne? Menjen! Házasság nélkül is képes elkötelezni magát valaki mellett? Legyenek boldogok! A papír fontos, de nem akar nagy ügyet belőle, nem akar esküvőt? A család is majd (szép lassan) elfogadja, hogy nem lesz! A legfontosabb az lenne, hogy tisztán lássuk, igazán vágyunk rá, hogy összekössük valakivel az életünket, vagy csak a neveltetésünk, a hagyományok, a társadalmi nyomás miatt adjuk be a derekunkat. Tényleg minden lány egyszer menyasszony akar lenni? Lehet, hogy ezzel a kijelentéssel ma már vitatkoznánk. És éppen ez a jó abban, hogy változik a világ: színesebb és talán egyszer elfogadóbb is lesz.
Tematikus hetünkön igyekeztünk a szélrózsa minden irányából körüljárni a szerelem és esküvő, házasság témakörét. Milyen egy feminista esküvő? Hogyan szervezzünk ökotudatos lagzit? Milyen esküvői csokrok, torták és ruhák hódítanak idén? Éppen egy szuper helyszínt keresel? De lesz szó az „esküvőn túli világról” is: mit gondol a fiatalabb generáció a házasság intézményéről, túlélhet-e egy kapcsolat egy megcsalást, miért állunk olyan rosszul statisztikailag a válások terén? Ásó, kapa, szerelem tematikus hetünk cikkeit keresd a nyitóoldalon ITT!
