Dr. Deanna Attai mellkassebész, a Kalifornia Egyetem Orvostudományi Karának professzora. Számos tanulmányt olvasott és tanáraitól is azt hallotta a tanulmányai során, hogy azoknak a nőknek, akik úgy döntenek, nem kérnek mellrekonstrukciót a masztektómia után, rosszabb az életminősége később. Ez azonban egyáltalán nem cseng egybe azzal, amit Attai az utóbbi néhány évben betegeitől és az online fórumokon tapasztal. Olyan Facebook-csoportok működnek, mint a Flat and Fabulous (Lapos és csodálatos) vagy a Not Putting on a Shirt (Nem veszek fel felsőt), és ezekben nők százai osztják meg boldog történeteiket – és fotóikat – arról, miért döntöttek úgy, hogy a masztektómiájuk után nem kérnek mell helyreállító műtétet.
Attai saját kutatásba kezdett, hogy utánajárjon az igazságnak. Közel ezer olyan nőt kérdezett meg, akiknek egyik vagy mindkét mellét eltávolították rekonstrukció nélkül. Az Annals of Surgical Oncology című orvosi szaklapban publikálta eredményeit: azon nők háromnegyede, akik úgy döntöttek, nem ültettetnek be implantátumot a masztektómiájuk után, nagyon is elégedett az eredménnyel.
Mindig is megvolt a lehetőség rá, hogy a nők úgy döntsenek, nem kérnek új melleket az eltávolítás után, ám a Yale Egyetem doktorandusza, Anne Marie Champagne vizsgálata volt az első, melynek fókuszában konkrétan ez állt. „2012. táján változott meg először az online közbeszéd azzal kapcsolatban, ha nem kéri valaki a mellek helyreállítását” – mutatott rá Champagne. „Ekkor láttam egy üzenetet a Breastcancer.org üzenőfalán, amiben azt írták, szeretnék, ha elfogadná a társadalom, ha valakinek nincs melle, ha valaki így dönt. A szervezet üzeneteit általában néhány ezren olvassák, nézik meg. Ezt a szöveget közel nyolcvanezren látták és 3500 kommentet kapott néhány hét leforgása alatt.”
Ezek az okok
Bár a legtöbb nő még mindig azt választja, hogy újra megcsináltatja a melleit a masztektómia után, az Amerikai Plasztikai Sebészek Szövetségének adatai szerint egyre nő azoknak a száma, akik nem kérik a helyreállító műtétet. Ennek egyik oka, hogy egyre gyakrabban és egyre több információt kapnak azzal kapcsolatban a nők az onkológusoktól és sebészektől, hogy ezt nem muszáj megtenni. Az orvosok szerint is egyre többen kérdeznek erről a lehetőségről. „Tényleg azt látom, hogy több páciensem szeretne inkább implantátumok nélkül élni a masztektómia után. Egyre többen mernek így dönteni” – mondta Dr. Roshni Rao, a Columbia Egyetem Orvosi Központjának Mellkassebészeti Osztályának vezetője.
„A mellrák diagnózisa hatalmas sokk, részben azért, mert nagyon rövid idő alatt rengeteg döntést kell meghozni. Orvost választani, kezelési tervet, és a masztektómia utáni állapotról is dönteni kell” – mondta Attai, hozzátéve, hogy egyre többen ismerik fel, hogy a rekonstrukciós műtétnek is megvan a kockázata. „Akik a rekonstrukció mellett döntenek, legyen az implantátummal vagy saját zsírszövettel, több műtétnek néznek elébe, ami mind műtét utáni lábadozással, esetleges fertőzések kockázatával jár, melyek a sugárterápiát vagy kemoterápiát hátráltathatják. És akkor még az is előfordulhat, hogy a műtétet meg kell ismételni, mert az implantátum sérül a kezelések során.” Akik rekonstrukciót akarnak, úgy érzik, megéri az erőfeszítés és a kockázat.
Akik szerint nem éri meg a kockázat
Pepper Segal Észak-Karolinában él. Három évvel ezelőtt diagnosztizálták mellrákkal, amikor 31 éves volt és várandós. A 36. héten megindították a szülést, és két héttel később már kemoterápiát kapott. Ám nem sokkal ezután fájdalmat érzett a hónaljában, amiről kiderült, hogy a mellrák áttétet képezett a nyirokcsomóban. Segalnál sürgősségi masztektómiát végeztek, mindkét mellét eltávolították. Nem kért rekonstrukciót.
„Azt mondták, hogy ha szeretnék is, két évet mindenképp várnom kell, mielőtt helyreállító műtétet végeznek, mert a ráktípusomnál nagyon magas a kiújulás kockázata, és ha implantátumok vannak bent vagy feltöltik a mellszövet helyét saját zsírral, nehezebb észrevenni. De én úgy döntöttem, nem akarok melleket. Nem akarom kitenni a testemet újabb műtéteknek.” Segal sebésze azonban meghagyott némi bőrt, ha a nő mégis meggondolná magát és implantátumokat szeretne. Nemrég távolíttatta el az extra bőrt. Segal azt mondta: „Isten áldja Billie Eilish-t és a bő ruhák divatját. Végre úgy vehetek fel oversized felsőket, hogy azok menőn állnak rajtam”.
Nem mindenkinek opció
Nem mindenki számára megoldás, vagy akar lapos mellkassal élni. Kelsey Larson, a Kansasi Egyetem Egészségügyi Rendszerének mellkassebésze szerint fontos, hogy a pácienst pontosan és részletesen tájékoztassák arról, bármelyik döntésük milyen hatással lehet a rákterápiájukra és betegségük kimenetelére. „Fontos, hogy a betegekkel tudatosítsuk, a masztektómiára orvosi okból van szükségük, ez része a kezelésüknek és a kiújulás megelőzésének” – mondta Dr. Larson.
View this post on Instagram
A Harvard Egyetem Nőgyógyászati Kórházának onkosebész főorvosa, Dr. Elizabeth Mittendorf azt is kiemelte, hogy a nagyobb testsúlyú pácienseket különösen fontos, hogy plasztikai sebész lássa, ne csak általános sebész, mielőtt úgy döntenek, nem végeztetnek mellrekonstrukciót, mert az esetükben a végeredmény nagy valószínűséggel nem az a sima, lapos mellkas lesz, amiben reménykednek. „A felesleges szövet amit a nagyobb testsúly jelent, egyben azzal is jár, hogy nem lehetséges olyan sima látványt elérni a műtét után” – mondta Mittendorf.
Larson szerint ráadásul lassan attól is tartani kell, hogy azok a nők, akik szeretnék megcsináltatni a mellüket a masztektómia után, elbizonytalanodnak. „Voltak pácienseim az elmúlt években, akik csak suttogva merték elmondani, hogy szeretnének mellrekonstrukciót” – mondta. „Attól féltek, elítélik őket, amiért szeretnének melleket.”
Ugyanakkor a sebészeknek sem könnyű leszámolni a saját női esztétikummal kapcsolatos elvárásaikkal. „Biztos vagyok benne, hogy a legtöbb sebésznek megvan a saját eszményképe arról, milyennek kell lennie a női testnek, és ilyenkor nehézséget okozhat számukra elfogadni és kommunikálni, amikor ez nem esik egybe azzal, amit a páciensek szeretnének” – mutatott rá Dr. Scott Kurtzman, a Waterbury Kórház sebész főorvosa, az amerikai Nemzeti Mellrák Központ akkreditációs programjának igazgatója. „A legfontosabb az, hogy az orvos elfogadja, amit a beteg szeretne, bármi is legyen az a döntés.”
Forrás: Washington Post Fotó: Getty Images, Instagram
