- Közeledik a nyár, a gyerekek több időt töltenek a nagyszülőkkel, ami lehet felhőtlen élmény, de lelki károkat is okozhat.
- Mitől függ, hogy mérgező-e egy nagyszülő?
- A pszichológus szerint vannak olyan kifejezések, melyeket soha nem szabadna kimondania egy nagyszülőnek.
„Gyakran teljesen ártalmatlannak és ártatlannak tűnő, nem is szándékos megjegyzések azok, melyekkel a nagyszülők elbizonytalanítják unokáikat” – mutatott rá Ann-Louise Lockhart gyermekpszichológus. A mérgező nagyszülő ráadásul szándékosan teszi ezeket a kijelentéseket, megmérgezve ezzel talán egy életre a gyerekek lelkét.
Ha nem akarunk a mérgező nagyszülők közé tartozni, nem tehetjük meg, hogy szűrő nélkül, gondatlanul teszünk kijelentéseket az unokáknak. Fontos, hogy a kommunikáció a gyerekek felé kellően átgondolt és tudatos legyen mindig.
„Nem feltétlenül könnyű változnunk és erőfeszítéseket tennünk, de ha működőképes kapcsolatot akarunk az unokákkal és a szüleikkel – a saját gyerekünkkel –, akkor nagyszülőként nekünk is munkát kell belefektetnünk a viszonyunkba” – mondta a gyermekpszichológus.
A pszichológus azt is elmondta, milyen kifejezések tehetnek mérgező nagyszülővé, és mit mondhatunk ezek helyett.
Mérgező mondatok a nagyszülőktől, amit sosem lenne szabad mondaniuk az unokáknak
1. „Ne mondd el anyádnak/apádnak…”
Még ha csak egy kis apró cukorkáról is van szó, vagy a nyaralás alatti reggeli fagyizásról, akkor sem teheti meg egy nagyszülő, hogy a szülei előtti titkolózásra biztasson egy gyereket.
Miért baj, ha elhangzik a nagyszülőktől ez a mérgező mondat?
- Aláássa a szülő tekintélyét, aminek hosszú távú következményei lehetnek.
- Arra taníthatja a gyereket – helytelenül –, hogy a titkolózás lehetséges alternatíva az életben bizonyos helyzetek megoldására.
- Különösen veszélyes lehet ez a minta, ha előfordul bármikor később, hogy a gyereket szexuális ragadozók próbálják behálózni, vagy éppen az iskolában bántják a többiek, és ezt nem mondja el a szüleinek, mert szégyelli.
Mit mondjanak helyette a nagyszülők?
Fontos lenne, hogy a nagyszülők is abban támogassák a gyereket, hogy megtanulják, a szüleiknek akkor is mindent elmondhatnak, ha az nem feltétlenül kényelmes vagy kellemes, esetleg nem vet rájuk jó fényt.
2. „Olyan nagy lettél! Híztál?”
A gyerekek testével vagy súlyával kapcsolatos megjegyzések egyszerűen tilosak. „Felelős felnőttként a nagyszülőnek támogatni és bátorítani kell a gyerekeket, hogy magabiztosak legyenek a saját bőrükben” – mutatott rá a pszichológus.
Milyen megjegyzések mérgezőek a nagyszülőtől a testsúllyal kapcsolatban?
- A nagyszülőktől hallott gúnyos vagy túlzó megjegyzések a túlsúllyal kapcsolatban aláássák az önértékelést és testképzavarokhoz, étkezési zavarokhoz vezethetnek.
- Az összehasonlítás másokkal szintén nagyon káros.
- Különösen káros a „fogytál?” vagy éppen a „magasabb vagy, mint a bátyád!” kijelentés.
Mit mondjanak a nagyszülők a mérgező kifejezések helyett?
Mondhatják például azt, hogy „de örülünk, hogy látunk végre!” Majd tegyenek fel kérdéseket, melyekre a gyerekek kifejtéssel válaszolhatnak, kérdezzenek a hobbijukról, érdeklődési körükről.
3. „Nem semmi, többet eszel, mint én!”
Mérgező hatása van a gyerekre, ha a nagyszülő megjegyzéseket fűz ahhoz, mennyit eszik
Az elfogyasztott étellel kapcsolatos megjegyzések pont úgy a mérgező kategóriába tartoznak, mint a testsúlyra tett kijelentések.
Miért mérgezőek a nagyszülők ilyen jellegű kifejezései?
- Gyerekkorban alakul ki az egészséges viszony az ételekkel és evéssel.
- A jó és rossz étkezési szokásokra tett megjegyzések hatással lehetnek arra, milyen viszonya lesz a gyerekeknek később az evéssel, ahelyett, hogy a testük jelzéseire hallgatnának.
- Szégyenérzetet kelthet a gyerekekben az ilyen jellegű megjegyzés az evéssel kapcsolatban.
Mit mondjanak a nagyszülők a mérgező kifejezések helyett?
Nem fontos egyáltalán kommentálni egy nagyszülőnek azt, hogy mennyit evett vagy nem evett az unokájuk, vagy éppen az étkezési szokásaikat. Ha mégis valamit akarunk hozzáfűzni, azzal inkább annak fontosságát hangsúlyozzuk, hogy hallgassanak a testükre az evéssel kapcsolatban.
4. „Te aztán el vagy rontva!”
Az ingeráradat és a szokásos napi rutin hiánya a nyaraláskor még a legnyugodtabb gyerekből is hatalmas érzelmeket és hullámzást válthat ki. Amikor a nagyszülők azt látják, hogy unokájuk szemtelen, hálátlan, esetleg hisztizik is, nehezen állják meg, hogy ne csússzon ki a szájukon, hogy mennyire félrenevelt, elkényeztetett az unokájuk.
Ha a nagyszülő úgy gondolja, az unokája el van kényeztetve, és azért hisztizik, azt a szülőkkel kell megbeszélnie, nem az unokával
Mielőtt azonban ilyen mérgező megjegyzésekre ragadtatnák magukat, fontos tudatosítani magukban:
- Az, hogy a nem szokásos élethelyzetekben a gyerekek túlpörögnek, majd szétesnek, hisztiznek, teljesen általános és normális.
- Ha ez a viselkedés rendszeres, akkor sem a gyerek az, aki tehet erről – különösen nem egy bizonyos kor alatt –, hanem a szülők és az ő nevelésük.
Mit tegyenek a nagyszülők a mérgező megjegyzés helyett?
Tartsák egy kicsit magukban a megjegyzést, ami úgyis hatástalan lenne, és várják meg, amíg a szülőkkel beszélhetnek erről.
5. „Gyere ide és adj egy ölelést/puszit!”
Minden nagyszülő szeretné, ha az unokája ily módon is kifejezné közelségét hozzájuk, különösen ha már rég látták őket és roppant várták a találkozást. Ugyanakkor nagyon sok gyerek számára egyáltalán nem komfortos a testi kontaktus, a puszik és ölelések, főleg nem parancsszóra. Ezért is fontos, hogy a felnőttek tartsák tiszteletben a gyerekek személyes terét és ilyen kéréseit, határait.
Miért mérgező az ilyen megjegyzés a nagyszülőktől?
- Teljesen normális, hogy így is kapcsolódni akarnak a gyerekhez, viszont ezzel gyakorlatilag megfosztják az unokákat a saját testük feletti döntés jogától, megkérdőjelezik a testük határait.
- Ha nem tartjuk gyerekkorban tiszteletben azt a kérést, hogy ne érintsük meg a gyereket, felnőttkorban sem feltétlenül érzi magát feljogosítva, hogy érvényesítse azokat a határokat, így olyan testi érintéseket engedhet, amihez alapvetően nincs kedve, nem szeretné, hogy ezt tegyék vele.
Mit tegyenek a nagyszülők inkább?
Kérdezzenek! Az unokáikat ne utasítsák, hanem kérdezzék meg őket, megölelhetik-e. És ha a válasz nem, akkor azt tartsák tiszteletben, fogadják el. Nagyon fontos, hogy ne keltsenek bűntudatot a döntésük miatt, ne könyörögjenek és ne követeljenek mégis olyan megjegyzésekkel, hogy „hát jó, ha nem szeretsz”, vagy éppen „csak egyet! Hiszen én vagyok a mami/papi”.
Felvethetik azt is a nagyszülők, hogy köszönjenek inkább másképp, például pacsival, vagy ökölpacsival. Ez még menőbb is lehet egy gyerek szemében azon túl, hogy kényelmesebb is számára.
6. „A szüleid tévednek abban, hogy…”
A gyereknevelés gyakorlata folyamatosan változik. Ami a nagyszülők idején igaz volt, mára érvényét veszthette. Nem az a baj, ha ők is elmesélik, hogy csinálták annak idején. A probléma azzal van, ha megkérdőjelezik a szülők kompetenciáját, főleg az unoka előtt.
Mit tegyenek inkább a nagyszülők?
Ha a nagyszülőnek van valamilyen aggodalma, problémája azzal, hogyan nevelik az unokáját a szüleik, azt nekik kell felhozni, nem az unoka előtt megszégyeníteni a saját szüleit.
Forrás: Huffington Post, fotó: Unsplash
