- Ha gyerekkorunkban nem kapunk elég szeretetet, az nyomot hagy életünkben.
- Felnőttként is hordozzuk nyomait a szeretet nélküli gyerekkornak.
- Ezek a szokások mutatják, hogy gyerekkorunkban nem kaptunk elég szeretetet.
Az élmények, amelyek gyerekkorunkban érnek bennünket, mélyen beépülnek abba, ahogyan felnőttként önmagunkról gondolkodunk. Rányomja bélyegét kapcsolatainkra, érzéseinkre és tetteinkre is. Ha pedig gyerekként nem kaptunk elegendő érzelmi figyelmet, elfogadást vagy következetes szeretetet, az is számtalan formában tettenérhető későbbi éveinkben.
5 szokás, mely azt mutatja, hogy nem kaptál gyerekként elég szeretetet
Galériánkat végiglapozva láthatod, melyek azok a szokások, amik árulkodnak.
A hiány láthatatlan mintázatai
Az érzelmi elhanyagolás ritkán drámai, sokkal inkább alattomos: nincs egyetlen nagy törés, csak apró hiányok sorozata. Nem kérdeztek eleget, nem szántak időt meghallgatni bennünket, nem fejezték ki irántunk szeretetüket gyerekkorunk felnőtt szereplői.
Felnőttként ezek a hiányaink gyakran szokásokban, automatikus reakciókban jelennek meg, például túlzott alkalmazkodásban, állandó önkritikában vagy abban az érzésben, hogy mindig bizonyítanunk kell a helyünket. Ezek a működésmódok azonban sokáig „normálisnak” tűnnek, mert ezt tanultuk meg túlélésként.
Ezek a szokások árulkodnak róla, hogy gyerekként nem kaptál elég szeretetet
Miért fontos felismerni ezeket a jeleket?
Amit nem értünk, azt hajlamosak vagyunk magunk ellen fordítani. Könnyű azt hinni, hogy velünk van a baj, hogy túl érzékenyek vagyunk, túl sokat aggódunk, vagy egyszerűen „rosszul működünk” a kapcsolatokban. Pedig gyakran nem hibáról, hanem gyerekkorban tanult mintákról van szó.
Ha felismerjük, honnan erednek ezek a szokások, esélyt kapunk arra, hogy tudatosabban, nagyobb önelfogadással és kevesebb önváddal kezdjünk el másképp kapcsolódni – elsősorban saját magunkhoz.
