Hogyan vigasztaljunk? 7 mondat, amit tilos kimondani

Kétség sem fér ahhoz, hogy sokakat a jó szándék vezérel, de gyakran akaratukon kívül is megbántanak minket egy-egy vigasztalásnak szánt mondattal.
Az esetek többségében ezek a mondatok a támogatás hiányának érzését keltik bennünk.
Lássuk azt a 7 mondatot, amit tilos kimondani, ha vigasztalni akarunk valakit!

Ahhoz, hogy jól tudjunk vigasztalni, érzelmileg érettnek is kell lenni és a magas érzelémi intelligencia sem hátrány hozzá. Viszont a legtöbben bele sem gondolnak abba, mit mondanak. Általában úgy vannak vele, hogy bizonyos mondatokkal vigaszt, támogatást vagy bölcsességet nyújtanak a szenvedő félnek. Bár jó szándékkal teszik, ezekkel a szavakkal ellentétes hatást érnek el.

Szakértők árulták el, hogy mit ne mondjunk olyankor, mikor szeretnénk valakit megvigasztalni, és mi az, ami valóban segít.

Íme 7 mondat, amit tilos kimondani, ha vigasztalni akarsz valakit:

„Csak légy pozitív.”
„Lehetne rosszabb is.”
„Minden okkal történik.”
„Legalább te…”
„Amikor egy ajtó bezárul, egy másik kinyílik.”
„Istennek/a sorsnak/a világegyetemnek terve van.”
„Ami nem öl meg, az erősebbé tesz.”

„Bár jó szándékúak, ezek a kijelentések inkább figyelmen kívül hagyják az érzelmeket, ahelyett, hogy elismernék azokat” – mondta Erica Schwartzberg, szociális munkás.

A szakértő szerint ezektől sokan csak rosszabbul érzik magukat, mert azt sugallják nekik, hogy legyen pozitív szemléletmódjuk, ám a jelenlegi helyzetükben talán képtelennek érzik rá magukat.

Miért nem működik ez a 7 vigasztalásnak szánt mondat?

Ezek a mondatok azért nem működnek, mert „az idegrendszer szempontjából a vigasz csak akkor érvényesül, ha jelen van a biztonság és az empátia. Amikor valaki azt mondja: „Csak légy pozitív”, az nyomásnak tűnhet – mintha a személy valódi érzelmi állapota túl sok lenne.”

Kathy Richardson, a Lebanon Valley College klinikai mentálhigiénés tanácsadás tanszékének adjunktusa hozzáteszi: „Bár aki ezeket mondja, nem próbálja érvényteleníteni a másik érzéseit azzal, hogy ezeket a kifejezéseket használja, gyakran mégis ez az eredmény. Ha fájdalmas pillanatban halljuk ezeket a mondatokat, az megkérdőjelezheti a reakcióinkat. Elgondolkodhatunk: „Vajon túlreagálom?” vagy „Túl sok vagyok?” Ez azt tanítja nekünk, hogy a fájdalmunkat nem látják szívesen.”

Biztonsággal kijelenthetjük, hogy a legtöbben nem akarunk rosszat, amikor ezeket a vigasztalásnak szánt mondatokat mondjuk. De ahogy Thais Gibson Ph.D. elmagyarázza, fontos felismerni, hogy a mérgező pozitivitás gyakran az érzelmi megkerülés egyik formája.

Mi az, ami működik?

Gibson azt javasolja, hogy vigasztaló mondatok helyett ismerjük el a másik ember érzéseit.

Például, ha a barátod elmeséli, hogy nem őt választották előléptetéskor, kezdd azzal a vigasztalást, hogy azt mondod neki, hogy minden joga megvan a csalódottsághoz ahelyett, hogy azt mondanád neki, hogy „lépj túl rajta”, vagy „fel a fejjel”, így finoman rámutathatsz, hogy az elutasítás talán azt mutatja, hogy bár keményen dolgozott, egy olyan cégnél tette, amely nem igazán értékeli őt.

„Ez lehetővé teszi a másik számára, hogy feldolgozza és elengedje az eredeti érzést, majd másképp és végső soron hatékonyabban kezelje azt.” – mondta Gibson.

Két középkorú felnőtt nő, akik a kanapén ülnek és átölelik egymást

Mondatok, amik valóban támogatónak érződnek:

Schwartzberg azt mondta, hogy a vigasz a kíváncsisággal és az elismeréssel kezdődik. Próbáld ki:

„Ez nagyon nehéznek hangzik.”
„Akarsz róla beszélni?”
„Itt vagyok veled.”
„Érthető, hogy így érzel.”
„Nem kell ezt most kijavítanod.”

„Ezek a mondatok segítenek szabályozni az idegrendszert a koreguláció révén – az az érzés, hogy egy másik személy biztonságosan teret tud adni az érzelmeidnek” – magyarázza.

Bizonyos esetekben nem az számít, hogy mit mondasz, hanem az, hogy hogyan. Richardson szerint a támogatás kimutatása a legjobb vigasztalás, ami olyan egyszerű is lehet, mint a jelenlét.

„Néha már az is elég, ha van mellettünk valaki, amikor semmi másra nincs szükségünk, vagy semmi másra nem vágyunk, csak arra, hogy mellettünk legyen” – mondta. „Az is rendben van, ha nem ismered a megfelelő szavakat. Légy őszinte ezzel kapcsolatban. Ha azt mondod, hogy „Nem tudom, mit mondjak most, de itt vagyok melletted”, az sokat jelenthet.”

És ha továbbra is úgy érzed, hogy tenned kell valamit, ajánlj fel valami konkrétumot: készíts neki ebédet, vidd el kávézni, vagy hívd el sétálni azt, aki vigasztalásra szorul. Ajánld fel neki: „Szólj, ha szükséged van valamire.” Légy jelen, elvárások nélkül.