- Attól még, hogy valaki kedves, nem biztos, hogy ugyanabban a bánásmódban részesül, mint amilyet ő maga nyújt.
- Kevesen tudják, de a kedves emberek hihetetlenül magányosak lehetnek.
- Ennek az okai többek között a gyerekkorukban keresendő.
Annak a kedves embernek, aki mindig felveszi a telefont – a barát, akit krízishelyzetben mindenki felhív, aki a levessel és a megfelelő szavakkal jelenik meg az ajtóban –, olyan gondolatai támadnak, amelyeket nem gyakran mond ki hangosan. A gondolat a következő: ha ez velem történne, kit hívnék most? Ez bizony már régóta gyötri a kedves embert, ugyanis az igazság az, hogy nem tud kihez fordulni, pedig nem is használják feltétlenül lábtörlőnek.
De miért mindig ezt a bizonyos kedves embert találják meg?
- Remek megfigyelő: A megfelelő hangnemben, a megfelelő szavakkal és a megfelelő mennyiségű figyelemmel kíséri a történteket, és ezt újra meg újra megteszi.
- Közel áll másokhoz: Azok, akik a kedves emberhez fordulnak, azt mondják, hogy a barátságuk az egyik legfontosabb számukra. Megbíznak bennük és elveszettnek éreznék magukat nélkülük.
Mi a baj mégis ezzel?
Egy valamit nem tesz meg az igazán kedves ember: nem beszél a saját gondjairól, érzéseiről, emiatt sokszor egyoldalúak a barátságai.
A kapcsolataiknak van egy formája, és ez a forma a hallgatóság székébe ültette őket, és nem igazán tudják, hogyan másszanak ki belőle. Tehát a közelség valódi, de csak egy irányban. A kedves embert mások közel érzik magukhoz, ám ez nem igaz fordítva. És mire ezt felfogják, már egy évtizede így van a felállás, és a megváltoztatása olyan lenne, mintha arra kérnénk a barátot, hogy változtassa meg alapjaiban a barátságukat.
Miért ennyire magányos a kedves ember?
A válasz a gyerekkorukban rejlik. Általában két dolog egyike történt otthon. Az egyik: volt egy szülő, akiről gondoskodnia kellett – érzelmileg, gyakorlatilag, vagy mindkét területen –, így nem volt lehetősége gyereknek lenni.
A másik lehetséges válasz, hogy a gyerek nem lehetett gyerek és hamarabb fel kellett nőnie. Ezt a mintát parentifikációnak nevezik – egy olyan családi felállás, ahol a gyermek felnőtt érzelmi vagy gyakorlati felelősségeket vállal, gyakran csendben, mielőtt bárki észrevenné.
A gyerek már fiatalon megtanulja, hogy a dolgok kérése olyan luxus, amit nem engedhet meg magának.
Egy fiatal nő szomorúan ül az ágya szélén
Nem elszigetelt, csak magányos
Rengeteg ismerőse, barátja van a kedves embernek. Rendszeresen jár társaságba és gyakran keresik őt.
A magányosságról szóló kutatásokból is az derül kis, hogy sok kapcsolata van, de kevés az vagy egyáltalán nincs olyan, akire valóban támaszkodhat.
A kedves ember arra vár, hogy valaki igazán észrevegye, meglássa, hogy nincs jó passzban és segítségre szorul. Neki nem egy ember hiányzik, és ezért magányos, hanem a megértést hiányolja az életéből, ezért csendben mosolyog ugyanúgy, mint eddig és holnap is kedves lesz.
Ezek is érdekelhetnek a különböző személyiségekkel kapcsolatban:
- 5 jel, hogy valaki belül romlott – és ezzel saját magát teszi tönkre
- Sokan elhiszik, pedig ez a 4 dolog tévhit az introvertáltakkal kapcsolatban
- 5 dolog, ami csak azokra jellemző, akik még mindig papírra írnak bevásárlólistát
Forrás: Bolde, Fotók: Getty Images
Kövesd a Marie Claire-t a Google hírekben!
