A Brody-villába érkezni egy februári estén, és ott vacsorázni, igazi mesébe illő élmény volt. A hely atmoszférája, a finom falatok, és persze a társaság – sok minden kell ahhoz, hogy egy vacsora maradandó élmény legyen. Ezen az estén minden apró részletről Falko Siecke gondoskodott, aki az anyai, nagyanyai örökségtől kezdve az ötcsillagos szállodákban szerzett tapasztalatokig mindent beépít ahhoz, hogy egy prémium catering szolgáltatást valósítson meg.
Először egy személyes kérdés: hogy kerültél Magyarországra?
Magyar a feleségem, miatta jöttem ide, már nyolc éve itt élek. Amikor megismerkedtünk, Provance-ban dolgoztam, egy ötcsillagos szállodában, aztán két év elteltével átkértem magam a budapesti Four Seasonsba. Szeretek itt élni, sok minden egyszerűbb, mint máshol. Tavaly döntöttem el, hogy belevágok a saját projektbe, és megalapítottam a Terra Cateringet.
Hogyan találjátok meg a legjobb rendezvényhelyszíneket?
Azokra a helyekre vadászunk, amelyek még felfedezetlenek. Jól jönnek a filmes kapcsolatok, mert hasonló igényeink vannak, illetve a folyamatos networkingelés is segít, gyakran akad valaki, aki épp tud például egy szép lakást, ami alkalmas lehet rendezvények megtartására.
Mi alapján ítéled meg, hogy egy rendezvény sikeres volt-e? Hogyan lehet ezt mérni?
Szerintem a siker leginkább azon mérhető, hogy mit hallasz vissza később, az esemény után. Miután vége a rendezvénynek, oda kell menni az ügyfélhez, és beszélgetni vele arról, hogy hogy érezte magát. Eddig nagyon jók a visszajelzések, sok dicséretet kaptunk, és ez motivál arra, hogy folytassuk. A mi megközelítésünk az, hogy egy fontos napot szeretnénk a lehető legkülönlegesebbé tenni. Ehhez adjuk a környezetet, az összes szükséges eszközt, a kiszolgálást, a személyzetet, és a legfontosabb, hogy odafigyelünk minden apró részletre. Fiatalabb koromban Németországban voltam egy olyan rendezvényen, ahol elsőrangú séfek főztek egy százéves cirkuszi sátorban, a vacsora be volt ágyazva a zsonglőrök és artisták bemutatói közé. Számomra az az álomrendezvény, amikor a műsor beolvad a vacsorába. Az ilyen típusú események egyelőre hiányoznak Magyarországról.
Mi volt az első rendezvényetek?
Egy 90 fős esküvő volt. Előbb jött az ügyfél, akinek tetszett az elhivatottságunk, szenvedélyes hozzáállásunk, mint hogy beszereztük volna a szükséges eszközöket, úgyhogy akkor még mindent bérelnünk kellet. De azt hiszem, hogy jó munkát végeztünk.
Most már mindenetek megvan egy komolyabb rendezvényhez?
Most már igen, 150 fő kiszolgálására fel vagyunk készülve. Nem törekszünk ennél nagyobb rendezvények szervezésére, közepes vagy kis eseményekre szeretnénk specializálódni. Most egy eddig Magyarországon még nem elterjedt szuper-prémium catering koncepcióval rukkolunk elő, reméljük, hogy a Canapé Design/Concept lesz egy új food trend a városban.
Olvastam, hogy erős anyai hatások értek azon a téren, hogy hogyan kell jó házigazdának lenni.
Igen, és nem mondtam neki ezt még elégszer, pedig kellene. A nagymamám Németországban egy katonai kórházban főzött, fantasztikus szakács volt, kitörölhetetlenek azok az ízek, amelyekre abból az időből emlékszem, és soha nem is lelem őket azóta se. Édesanyám tőle tanult főzni, és imádott vendégeket hívni. Volt egy kertünk Potsdam közelében, az apám épített ott egy hatalmas, fatüzelésű kemencét. A legjobb francia pékségek se tudnak olyan kenyeret sütni, mint ami ott készült. A szüleim a mai napig csak a saját kertjükben megtermelt zöldségeket fogyasztják. Persze az ember gyerekfejjel ezeket a dolgokat természetesnek veszi, később gondolkodunk el azon, hogy milyen fontos az otthonról hozott minta. Ez egy ajándék, amit én kaptam, és nagyon büszke is vagyok rá.
Milyen vendég vagy?
Válogatós vagyok, de igyekszem figyelni arra, hogy ha valami kifogásolnivalóm van, akkor azt annak mondjam, akit a kritika valóban illet. Szerintem fontos, hogy jelezzük, ha valamivel elégedetlenek vagyunk, fordított helyzetben magam is szeretném tudni, hogy mit csinálhattam volna jobban.
Mi a helyes módja ennek?
Egész konkrétan mondd el, hogy mi volt a gond, mi okozott csalódást. És nagyon fontos, hogy kinek mondod: a felszolgáló nem biztos, hogy tehet róla, ha nem olyan az étel, mint amire számítottál, illetve az is lehet, hogy tovább se adja az információt a vezetőnek. Én mindig a menedzserrel beszélek, ha úgy érzem, hogy valamit szóvá kell tennem.
Ha belépsz egy étterembe, mi az, amiből jó eséllyel tudod, hogy egy jó helyre érkeztél-e?
A szemkontaktus. Ha a szemembe néznek, amikor megérkezem, akkor tudom, hogy figyelni fognak a kéréseimre később is.
Szerző: Tiefenthaler Eszter Fotó: Terra Catering
