A lecsó mellé választott borokról beszélni azért is jó, mert egy füst alatt felrúghatunk bebetonozottnak gondolt szabályokat is. Ha sztereotip módon közelítjük meg a témát, eszünkbe juthat, hogy a zöldséges ételekhez inkább fehérbort, míg a vörös húsos fogásokhoz vörösbort illesszünk.
Nem érdemes ilyen sablonosan gondolkozni. Mindig inkább az étel összképét, karakterét, fűszerezését vegyük figyelembe, mint pusztán egyetlen alapanyagot. A lecsó pedig tulajdonképpen gazdag paradicsomos raguban főtt paprikát jelent, akár szalonnával vagy kolbásszal gazdagítva, így nem véletlen, hogy inkább a könnyedebb vörösborokra szavazunk a fehérek helyett.
A borajánlást azonban mégsem egy vörösborral fogjuk kezdeni, hanem egy sillerrel. Ez a kevésbé ismert, de hagyományos borkategória azért fontos, mert erre egy az egyben ráilleszthető, hogy ideális lecsóbor. A sillert kék szőlőből készítik, amelyet a rozéknál hosszabb, a vörösboroknál viszont rövidebb ideig tartanak héjon, így kevesebb színanyag és tannin kerül a palackba. Egyszerűen megfogalmazva: a rozénál tartalmasabb, a vörösboroknál pedig könnyedebb súlycsoportú borról van szó, amely így nemcsak a lecsóhoz, de más paradicsomközpontú ételhez is illik, mint egy margherita pizza vagy egy paradicsomszószos tészta.
A kötelező: Tóth Ferenc – Kadarka Siller 2016
Ha valakit érdekel a bor és az étel párosítása, és szereti a lecsót, egy siller mellé mindenképpen meg kell kóstolnia, mert várhatóan egy új klasszikus bor-étel párt alkot majd magának ezzel a lépéssel. Tóth Ferenc Egerben elismert borásznak számít, munkáját ma már nemcsak a felesége, hanem a következő generációk is segítik. Kadarkát mindenképpen érdemes tőle kóstolni, mert fontos számára ez a szőlőfajta. Hiába sillerről és nem vörösborról beszélünk, ebben a palackban is minden megvan, ami a fajtára jellemző: kedves, fűszeres karakter, szamócás, cseresznyés, piros bogyós gyümölcsösség, valamint visszafogott tanninok.
A kedves: Nyolcas és Fia – Portugieser 2017
Nem véletlen, hogy háromboros ajánlónkba két bor is Egerből érkezik, hiszen ez a borvidék kifejezetten kedvez az elegáns, gyümölcsös boroknak, amelyek sokoldalúan illeszthetők az asztalunkra. Nyolcasék relatíve új játékosnak számítanak, a 2012-es évjárattal léptek a közönség elé. A kis családi pince még az út elején jár, de a nevüket érdemes megjegyezni. Ezt a bort is azért szerettük, mert hozza a klasszikus portugieserjegyeket. Kifejező gyümölcsössége fekete cseresznyére, meggyre, érő szilvára emlékeztet, könnyed teste, visszafogott savai és tanninja jól működik a mellé tálalt lecsóval.
A vagány: Heimann – SXRD 2016
A barátságos vörösborok másik fontos hazai lelőhelye Szekszárd. Heimannék SXRD borát csak így aposztrofálják: dzsúszos ivóbor Szekszárdról. A kékfrankosból, cabernet franc-ból, merlot-ból és a különlegességnek számító sagrantinóból készülő vörösbor megszületése a borászat második generációjának, ifjabb Heimann Zoltánnak köszönhető, aki saját korosztályát szeretné megszólítani ezzel, a pincészet többi borától címkéjében is eltérő tétellel. Itt a két korábbinál már kissé testesebb, érettebb gyümölcsös ízekkel rendelkező borral van dolgunk, de azért még nem lépünk ki a könnyedebb vörösborok mezőnyéből. Ha valaki nem sajnálja a kolbászt és a szalonnát a lecsóból, akkor leginkább ezt a bort érdemes mellé megkóstolnia.
