Munkáid során dolgozol is a konyhán, de sokszor azon kívül is. Mi az, ami leginkább vonz a gasztronómiához?
Leginkább gasztro-kreatívnak szeretem definiálni magam. Kiveszem a részem a munkából mind a design-, mind a gasztro oldalon egyaránt. Napi szinten foglalkozom ételekkel, azoknak a kitalálásával és gasztroesemények létrehozásával. Ami a legjobban vonz, az maga az étel és az ebből születő csodálatos ételköltemények.
Fotók: Gabriela Múnera Santos
Több pop-up vacsorát is tartottál az elmúlt évben a Konyhakörrel. Valójában mitől pop-up egy vacsora?
Ez általában egy egész estén keresztül tartó esemény, amely soha többet nem kerül megismétlésre, ezáltal egy egyedi vacsoraélmény. Mindig más helyen, más menüvel, más koncepcióval, illetve tematikával körülírva.
Hogyan kerültél a Tour de Chef programba? Mi volt az ide kidolgozott koncepciód, amit elhoztál a Gerlóczy-ba?
Az előző munkahelyemen, a Konyhakörön keresztül történt a megismerkedés. Egy dél-olasz utazásom alkalmával látottak és tapasztaltak inspirálták a menü tematikáját, a tenger gyümölcseivel a főszerepben.
Számtalan országban megfordultál már, részben tanulmányaidnak is köszönhetően. Volt rád hatása az adott kultúra gasztronómiája?
Mindig nagy hatással van rám az adott hely kultúrája, és ezen belül a helyi kultúra gasztronómiai vonatkozásai természetesen. Minden helyről, amerre járok igyekszem valamit magammal vinni: inspirációkat a későbbi saját projektekhez. Az eddigi legintenzívebb hatással Spanyolország, ezen belül Baszkföld, Cataluna, Andalúzia volt rám. Ezek azok a helyek, ahonnan mai napig is a legtöbb inspirációt kapom.
Melyik projektedre vagy a legbüszkébb eddig?
Több projektem is személyes kedvencem, de talán a legbüszkébb arra a pop-up bútorra és ételre vagyok, amelyet a New-York-i Pinch Food Design catering cégnek terveztem. Ez egy viselhető pop-up bútor, olyan mint egy ruha, és ezen szolgáljak fel az erre kitalált ételeket.
Mi a te kedvenc ételed?
Alkalomtól és országtól függ, de nagyon szeretem a friss tengeri gyümölcsöket, és van egy pár szokatlan kedvencem: a borjúmirigy, a marhanyelv vagy a ropogós malacfül.
Mi az, amit kitiltanál az éttermekből?
Például azokat a szakácsokat, akik nincsenek tisztában azzal, hogy mit miért csinálnak a konyhán, a rossz felszolgálást, illetve a hanyag felszolgálókat. Na és persze az ételek túlbonyolítását.
Inkább fine dining vagy streetfood?
Én inkább streetfood párti vagyok, de a kedvenc stílusom valójában a kettő között van: ez a bisztró.
Mit gondolsz a budapesti étteremkultúráról?
Habár tényleg nagy fejlődés történt az elmúlt években, meg sem tudnám azt mondani, hogy nekünk van-e egyáltalán olyan étteremkultúránk, mint más országoknak. Nálunk a magyar történelem alakulása miatt a kulináris kultúrából hiányzik a hagyomány, ezt pár év alatt nehéz bepótolni. Nekem a legnagyobb problémám otthon, hogy sokan túlkomplikálják az ételeket, az étterem designját, ezáltal nincs saját egyénisége a helynek. Egy-két étterem van, amit nagyon szeretek és azt mondom, hogy le a kalappal, mert mindig hozza ugyanazt a minőséget és kisebb újításokat, ezért mindig szívesen megyek vissza.
Elkezdtél foodstylistként is dolgozni. Lassan a gasztronómia minden szegmensét érinted, mégis van olyan része a szakmának, amiben el tudnád képzelni magad életed végéig?
Igen, több olyan szegmens is van, de számomra a legfontosabb a folyamatos változás és fejlődés, és ha tehetem egyiket sem szeretném háttérbe szorítani. Most a legújabb projektem egy pop-up vacsora lesz Kolumbiában.
