2019. január 05. | Nemes Nóra Nosalty

Hájas kifli, amelytől szerelemre lobbansz

A párválasztás körüli bonyodalom csöppet sem újkeletű dolog - mindig foglalkoztatta a pártában lévő hölgyeket. Csak 100 évvel ezelőtt máshogy intézték, mint ma!

Bridget Jones és Szex és New York kellett ahhoz, hogy a nagy átlag fejébe szöget üssön, hogy az egyedüllét nem ciki. Attól, hogy valaki 30 felett még nem feleség, uram bocsá’, épp egyedülálló, még nem rossz ember, nem csúnya vagy buta, csak épp nem találta még meg a megfelelő alanyt. Vagy – még kimondani is szörnyű – netán élvezi az egyedüllétet, és nem is akar változtatni jelenlegi helyzetén. Mivel ezt még ma is többen nem értik, mint ahányan elfogadják, képzeljük csak el, mekkora nyomás volt ez 100-150 évvel ezelőtt vagy még korábban.

Így aztán a legtöbb lány igyekezett férjhez menni, lehetőleg hamar. Korszakonként és tájegységenként változott, hogy mikor jött el ennek a társadalom szerinti ideje, de a nagy többség már egy-két évvel korábban megpróbálta megtudni, kit tartogat számára a jövendő. Kamaszlánykák lévén bármit képesek voltak jelnek venni, télen azonban, mikor a mezőgazdasági munkák végével tavasz kezdetéig tulajdonképpen pihentek, különösen ráértek arra, hogy a jövőjükön elmélkedjenek. Minden falunak és falurésznek megvoltak a maguk hagyományai, ami tuti receptnek tűnt – karvastagságú szakirodalmat lehetne írni az ilyen trükkökből. Az egyik leggyakoribb analógia a kire hasonlít a felhő/tintapaca/árnyék/udvarbeli libakaki – egyszóval, a milyen lesz a várva-várt vőlegény arca, esetleg mi lesz a mestersége. Másik nagy népszerűségnek örvendő jövőbelátó trükk volt, mikor a lehetséges fiúk nevét papírra írták, és random módon eldobáltak/megettek/elégettek egy kivételével, amely a szerencsés nevét tartalmazta. Ezt a jóslási formát egyébként egyszer, nyolc éves koromban én is kipróbáltam, de a nagymamámék szomszédjában lakó  srácot, aki a győztes lett, már 18 éve nem láttam, így empirikus tapasztalataim szerint ez a módszer nem működik. Igaz, hogy az ő nevét rejtő papírfecnit piros filccel megjelöltem, hogy egészen biztosan ő maradjon a végére.

Ennek a jóslásnak az egyik népszerű változata volt, hogy a lányok többen összeálltak, és a közösen készített süteménybe rejtették különböző cetliken az általuk ismert fiúk nevét. Az, hogy én most pont hájas tésztát választottam, annak egészen más oka van – mindjárt kitérek rá. Gyakran főztek gombócot (ez esetben az első felszínre gombóc lakója volt a befutó), a sütemény típusának nem volt különösebb szerepe.

A receptért kattints a Nosalty ízHUSZÁR magazinjára!

(A receptért kattints az eredeti cikkben a képekre!

Szólj hozzá te is!

Még több Gasztró

Bemutatta új borait a Juliet Victor bemutató

Bemutatta új borait a Juliet Victor