Emlékszel rá, mikor ittál életedben először bort?
Igen, még gyerekként a nagypapám borát kóstoltam először, rettenetes volt (nevet). Dédestapolcsányból származom, a Bükk egy hűvösebb részéről, ahol nem igazán érik be rendesen a szőlő. Aztán mikor felnőttfejjel először mentem el egy tisztességes borvidékre és megkóstoltam néhány bort, akkor döbbentem le, hogy jé, ez finom is lehet. Nagyapámnál volt bor, háztáji zöldség és gyümölcs, állatok, és gyerekként a munkából én is kivettem a részem… Akkor megfogadtam, hogy soha nem szeretnék ilyen dolgokkal foglalkozni. Úgy voltam vele, hogy annyit szeretnék majd tanulni, hogy bármit megvehessek, és ne kelljen szőlőt kapálnom… Aztán valahogy mégis a szívemben maradtak ezek a dolgok, és egy kicsit a kettő kombinációjaként élem az életem.
Ha nem a családi örökség hajtott, akkor hogyan lett végül borszakértő belőled?
Nemzetközi kapcsolatok szakon végeztem az egyetemen, de már akkor is nagyon sok minden érdekelt, és leginkább az mozgatta meg az agyam, ami logikus, és amiben van logika. A borok világában pedig nagyon komoly szellemi kihívást találtam. 20 éve, egyetemista koromban elkezdtem egy borklubot csinálni, utána pedig felkértek, hogy legyek a Bortársaság győri üzletének az üzletvezetője. Ott kezdett kialakulni igazán ez a szerelem. És bár utána más területen is dolgoztam, amikor a lányommal várandós lettem, úgy döntöttem, itt az ideje, hogy a borral igazán komolyan kezdjek foglalkozni. A lányom most 12 éves, 13 éve már nemzetközi szinten tanulom a szakmát, gyakorlatilag megállás nélkül.
Hogyan lehet a borászat logikus? Azt gondolnám kívülállóként, hogy egy borszakértő nem csinál mást, mint finom borokat kóstolgat egész nap…
Van olyan nap, hogy egész nap borokat kóstolgatok (nevet). De ez nem ilyen egyszerű. Nagyon sok különböző cégnél dolgozom borszakértőként, nekik pedig sokféle feladatokat végzek. Van, amikor az új borok készítésében segítek, van, ahol márka stratégián, értékesítési stratégián dolgozunk, ilyenkor pedig jönnek az excel táblák is. Tehát a szakmámnak van egy kreatív és egy szárazabb része is. De emellett tanítok a Metropolitan Egyetemen is. Engem egyébként nem is annyira maga a borfogyasztás vonz, rengeteget kóstolok, de ebben ki is élem a bor iránti szenvedélyemet. Engem az érdekel, hogy egy adott bornál, mi hogyan alakítja ki az ízt, hogyan lehet azt tökéletesíteni és szeretem átlátni az ezzel kapcsolatos összefüggéseket. A bor logikai rendszere izgat igazából. Például amikor egy házasítást összerakunk különböző alapborokból, akkor arra akarok rájönni, hogy hogyan tudjuk elérni az ízek legcsodásabb összhangját, a leggazdagabb élményt. Vagy például, hogy egy stratégiánál hogyan lehet úgy visszaadni egy borászat mondanivalóját, hogy mikor a polcon ránézünk egy palackra, pontosan tudjuk, mit várhatunk attól a bortól és ne okozzon csalódást. Nagyon sok időt töltök saját magam fejlesztésével. Rengeteget járok külföldre kóstolni, konferenciákra, és folyamatosan tanulok.
Egy jó borász is holtig tanul?
Igen, de én nem is csak a boros tudásomat fejlesztem, hanem az üzletit is. Olyan gyorsan változik a világ, hogy egy jó szakembernek mindig képben kell lennie. A legkülönfélébb képzéseken veszek részt, legyen az például egy agilis vezető képzés, vagy éppen viselkedésközgazdaságtan. Igazából nagyon kíváncsi vagyok. Annyira izgalmas, ahogy nyílik a kép, és egyre mélyebben látja az ember az összefüggéseket. Van, akinek különféle szerekre van szüksége, hogy folyamatosan fenntartsa az agyának a vibrálását, én meg azt vallom, hogy annyira izgalmas világban élünk, minden mindennel összefügg, hogy ennek a fejtegetése egy folyamatos élményhullámot ad az embernek. Nekem az a „függőségem”, hogy mindig újabb ismereteket szerezzek, hogy meglássam, felfedezzem az összefüggéseket.
Van kedvenc borod?
Alapvetően fehérboros vagyok, de a hangulatomtól függ, hogy mit szeretek és alapvetően nagyon keveset iszok. A kóstolást nagyon szeretem, imádom felfedezni az ízeket, de már kevés alkohol is megárt nekem. De nagyon szeretem például a vasárnap reggelt egy pohár pezsgővel kezdeni.
Mennyire vagy kritikus magánemberként? Ha egy baráti társasággal elmész egy étterembe, könnyen kijön belőled a borszakértő?
Igyekszem a munkámat és a magánéletemet szigorúan különválasztani, így, ha a barátokkal borozunk, akkor kifejezetten nem szeretek borszakértő lenni. Maximum csak addig, amíg a bort kiválasztjuk. Nagy örömet okoz számomra, amikor egy-egy izgalmasabb ízvilágot megmutathatok nekik. Ha nincs olyan bor, amiről tudom, hogy a kedvemre való, akkor inkább iszom egy pohár vizet. Ez persze nem azt jelenti, hogy kizárólag különleges borokat fogyasztok. Nyáron simán jöhet egy rosé fröccs is. Ha magánemberként borozom, akkor épp úgy működök, mint bármelyik más átlag fogyasztó. Ha dolgozom, az egy másik téma. Akkor egész másként dolgozik az agyam. Ahhoz, hogy elkezdjek tudni beszélni róla, például ki kell köpnöm a bort…
Ha azt mondjuk, hogy borszakértő, a legtöbb embernek valószínűleg egy bort kóstolgató férfi ugrik be elsőre…
Na ezen dolgozunk, hogy ezen változtassunk.
Nehéz nőként érvényesülni ebben a szakmában?
Volt olyan időszak, amikor nehéz volt.
Neked mivel kellett megküzdened?
Harminc éves lehettem, mikor egy borászat vezérigazgatója lettem. Akkor például mondtak olyat, hogy biztosan a férjem vette nekem a pozíciót… Fiatal voltam, nő voltam, akkoriban még csinosabb is. Nem feltételezték, hogy egy nő érthet a szakmához. Ma már sokkal jobb a helyzet és sokat dolgozunk azon, hogy ez tovább változzon.
Mit tudsz tenni a sztereotípiák ellen?
A kolléganőimet és a fiatal lányokat támogatom, és erősítem. Nekem is sokat segített, amikor más nőktől és férfiaktól megerősítést kaptam. Nem a hangos bizonygatásban hiszek, hanem az eredményekben, és a tényekben. Ha megnézzük a számokat, a teljesítményeket, az többet mond ezer szónál. A női teljesítmények pedig egyre gyakrabban utat törnek maguknak. Ezt kell megmutatni, ilyen példákra van szükség.
Mennyire telített itthon a szakma, nehéz elindulni és sikeres borszakértővé válni?
A jó szakemberre mindig szükség van, hiszem, hogy a tehetséges és szorgalmas fiataloknak vannak lehetőségeik. Aki nem kényelmesedik el és tesz azért, hogy előre jusson, az tud érvényesülni. Nekem is van több mentoráltam és azt látom, hogy aki komolyan csinálja, az nemzetközi szinten is feltűnik.
Mint ahogy az neked is sikerült, hiszen felkerültél a világ 31 legkiemelkedőbb új generációs borszakértőjének listájára. Mit jelent pontosan ez az elismerés?
Ez a díj arról szól, hogy jelenleg kik azok a negyven év alatti új generációs szakemberek nemzetközi szinten, akik formálják, alakítják a borvilágot. Ezt a díjat most adták át először, több mint 600 pályázó volt és rajtam kívül a shortlistre sem került fel más magyar. Azért is nagy dolog, mert az első 30-ba a környező országokból sem került be senki. A listát egy nagyon komoly szakmai zsűri állította össze és akik rajtam kívül még megkapták a díjat, azok mind-mind nagyon jó szakemberek.
Mi alapján lehetett felkerülni a legjobbak listájára?
Pályázni kellett, megvoltak a kritériumok. Nagyon sok féle dolgot néztek, például, hogy milyen technológiai, üzleti innovációk kapcsolódnak a nevünkhöz, vagy, hogy milyen eredményeket értünk el a munkánkkal, vagy épp milyen CSR tevékenységeket végzünk.
Bebizonyosodott, hogy a munkád nemzetközi szinten is igen értékes. Sosem vágytál külföldre? Egy francia borvidéken egészen más környezetben lehetne dolgozni.
Voltam állásinterjún évekkel ezelőtt Amerikában is, és Dubajban is, mindent összevetve azonban úgy döntöttem, hogy maradok itthon. Mikor elkezdtem kiszámolni, hogy mivel járna, ha kiszakítanám a lányomat a megszokott környezetünkből, akkor arra jutottam, hogy nem éri meg. Hittem abban, hogy ha jó vagyok, akkor itthon is meg fog látszódni, és Magyarországon is tudok majd boldogulni. Szerintem elképesztőn nagy dolog, hogy Magyarországról csíptem meg egy ilyen nemzetközi sikert. Erre vagyok igazából büszke, hogy nem kellett elmenni ebből az országból, hogy ezt összehozzam.
Sokszor halljuk, hogy a magyar bor világhírű…
Itthon. A magyar bor itthon világhírű. Az igazság az, hogy a világ nem igazán ismeri a magyar borokat. A borok nagy része nem is jut túl az országhatáron, hanem itthon fogy el. A boraink egyébként jók, de számos jó bor van a világon. Csak ezért, mert a borunk jó, a világ még nem fogja keresni.
Mi kellene még hozzá?
Fel kell kelteni az érdeklődésüket.
Ez lenne a borszakértők feladata?
Igen. Egyébként nagyon érdekes, de azáltal, hogy ezt a díjat megkaptam, egy nagyon intenzív érdeklődés indult el egyrészt az én tevékenységem iránt, egyrészt Magyarország iránt. Bízom benne, hogy egy kicsit a magyar borokra is fel tudom majd hívni a figyelmet.
fotós Szmodits Balázs.
