Napi receptsztori: Paradicsomleves és rongyos palacsinta

Legyen ma húsmentes nap! Nemcsak azért, mert egyre komplikáltabb a hús beszerzése, és nem akarjuk azonnal felélni a fagyasztóban lapuló vésztartalékainkat, hanem azért is, mert január elsején megfogadtam: idén kevesebb húst eszünk, és ezzel is csökkentjük az ökológiai lábnyomunkat. Ha már nincs hús az asztalon, legyen megint olyan ebéd, ami a fiam kedvence.

Szerintem kevés gyerek nem szereti a paradicsomlevest, annak is a gyerekbarát, jó édes változatát, pláne, ha betétként betűtészta is van hozzá. Már a bölcsődében, óvodában ehhez a verzióhoz szoktunk. Gyerekkoromban otthon, nálunk is gyakran szerepelt az étlapon, és a betűtészták rengeteg játékra, viccelődésre adtak lehetőséget. Testvéreimmel imádtunk csúnya szavakat kirakni a betűkből, addig szedtünk még a tésztából, amíg össze nem álltak a szavak. Előfordult, hogy egész tésztahegyek domborodtak ki a leveses tányérból, ha hiányzott egy-egy betű. Én ma már jobban szeretem az olasz konyha receptje alapján, friss zöldségekből készült paradicsomlevest, amiben sok-sok bazsalikom, oregano, rozmaring és parmezán sajt van, de ilyen ínséges időkben maradjunk a realitás talaján. Jó lesz a magyar, retró paradicsomleves, a gyerek is örül neki, és jobb kedvvel folytatja majd ebéd után az online tanulást.

A rongyos palacsinta nevet nálunk az elrontott, szétszakadt palacsinták kapják, amelyeket nem lehet megtölteni és szépen felcsavarni. Anyai nagymamám, Memike a nyári szünidőben a Balatonon palacsintával tömött minket, olcsó és laktató kaja. Fiútestvéreim akár tíz darabot is meg tudtak enni belőle egy ültő helyükben, én három után általában feladtam. Memike az első két-három palacsintát mindig elrontotta, ezek lettek a rongyos palacsinták, a kedvenceink. A kakaót csak úgy rájuk szórtuk, házi lekvárral nyakon öntöttük és egymás elöl faltuk be őket néhány pillanat alatt. Ezek az első darabok jó vastagra sikeredtek, tocsogtak az olajban, mai fejemmel nem is merek bele gondolni, mennyi kalória rejtőzött bennük. De akkor meleg nyár volt, délután várt a strand, kellett az energia a fürdéshez, játszáshoz. Az én palacsintáim sokkal vékonyabbak, kevés olajon sülnek, de ugyanúgy etetik magukat, mint a nagymamáméi. A hagyományokat követve néha én is elrontom az első darabokat, és láss csodát, a gyerekem és a barátai ezeket szeretik a legjobban.

Paradicsomleves

Hozzávalók 4 főre:

1 liter paradicsompüré
2 ek. liszt
1 deci víz
3 ek. olaj
1 csipet só
1 kk. őrölt pirospaprika
3-4 ek. cukor ízlés szerint
betűtészta

Elkészítés:

Futtassuk meg a lisztet az olajon, és pirítsuk világosra a rántást. Húzzuk le a tűzről, és adjuk hozzá a pirospaprikát. Keverjük bele a rántásba. Fokozatosan adjuk hozzá a paradicsompürét, keverjük el, és tegyük vissza a tűzre. Adjuk hozzá a sót és a cukrot. Sós vízben főzzük meg a betűtésztát.

Klasszikus palacsinta

Hozzávalók 4 főre:

20 deka liszt
2 tojás
3 deci tej
3 deci buborékos ásványvíz
csipet só
2 ek. olaj

Elkészítés:

Felverjük a tojásokat, és hozzáadjuk a lisztet. A masszát tejjel és vízzel hígítjuk, hozzáadjuk a sót. Egy palacsintasütő serpenyőben felhevítjük az olajat, és a palacsintákat egyenként kisütjük.