Nincs sulis menza, nem rendelünk ételt házhozszállítással, nem ugrunk le a sarki étterembe egy jó kis ebédmenüre, és az élelmiszer beszerzése sem könnyű feladat. Hogyan lesz minden nap meleg étel az asztalon? Nagy kihívás ez egy olyan nő számára, akinek az életében eddig a főzés nem volt központi téma, és éppen ezért nem igazán konyhatündér. Most eljött az idő a változásra! Elhatároztam, hogy a megváltozott időkben élménnyé teszem a főzést, és a nap fénypontjává varázsolom a közös étkezéseket családtagjaimmal.
Eddig is gyakran tapasztaltam, ha van időm és kedvem főzni, az ételek jól sikerülnek. Ha pedig a szívemet és a lelkemet is beleteszem egy étel elkészítésébe, a családtagjaim arcán azonnal megjelenik az elégedett mosoly, ami számomra mindennél többet ér. A régi életemben, amikor minden a rohanásról, szervezkedésről szólt, csak vasárnaponként akadt néha néhány óra arra, hogy megtapasztaljam, a főzés örömforrás is lehet. Most, hogy az egész család otthon van – mi, szülők otthonról dolgozunk, a kamasz fiunk is kénytelen minden idejét velünk tölteni –, az ételek elkészítése, és a közös étkezések fontos programmá váltak az életünkben.
Karanténba vonulásunk első napján készítettem egy listát arról a 10 ételről, amiket viszonylag gyorsan meg tudok csinálni, és amiket szeret a családom is. Úgy gondoltam, ezek megfőzése jó bemelegítés lesz a későbbi kísérletezéshez, új ételek, ízek felfedezéséhez. Nincsenek illúzióim, tudom, hogy az elkövetkezendő időkben gasztronómiai csodák nem szerepelnek majd a tányérunkon, az alapélelmiszerekből készült, olcsó, de finom fogásoké lesz a főszerep. Igyekeztem beszerezni minden hozzávalót, hűtőnk és kamránk kapacitása körülbelül ennyi időre elegendő. Mivel korán kelek, a reggel az ideális időpont a konyhai teendőkre. Már az első nap azt vettem észre magamon, ha csak a főzés mozzanataira összpontosítom a figyelmemet, sikerül egész jól kiürítem az elmém, és az ételkészítés különleges meditációvá válik.
Az általam ismert ételeknek mind története van. Sok-sok szép emlék fűződik hozzájuk, amelyek most, ebben az érzékeny lelkiállapotunkban sorra előjönnek, és felmelegítik a szívünket. Ebéd közben a családom tagjaival tudatosan visszaidézzük őket, ezáltal kitágítjuk a valós teret. Térben és időben utazunk egyet, gondolatban találkozunk a már nem élő szeretteinkkel, feltöltődünk jó érzésekkel, és így könnyebben viseljük a bezártságot, a rémisztő híreket.
Az első nap legyen ünnepnap, fiam kedvenc ételével induljon hát az új élet.
„Milánói vakaróni”, és desszertnek egy finom túrótorta gumicukor-figurákkal díszítve
Milánói vakaróni, nálunk így hívják. A fiam négyéves lehetett, amikor kitalálta ezt a fantázianevet, amin persze jót nevetett a család. A makaróni szó nem sokat mondott neki, bezzeg a vakaróni – a bárányhimlős vakaródzások után – fontos jelentéstartalommal bírt számára. Később már csak poénból használta ezt a nevet, szerette megnevettetni az embereket. A férjem anyukája mindig ezt főzte neki, amikor eljött hozzánk néhány napra látogatóba. A nagymama milánóija inkább a bolognai spagettire hasonlított – retró és gazdaságos kivitelben. Nincs benne sem gomba, sem extra sonka, sem pedig sárgarépa, csak szigorúan sűrített paradicsom és darált hús egy kis olasz fűszerrel és sok-sok reszelt trappista sajttal megbolondítva. Amikor a nagyi nem nézett oda, a fiam jó adag ketchupot is zúdított rá, hogy még szaftosabb legyen a tészta. Ezt a jó szokását máig megtartotta.
Íme Vica mama „milánói vakaróni” receptje 4 fő részére
Hozzávalók:
50 deka darált sertéshús
1 közepes fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
50 deka sűrített paradicsom
1 evőkanál piros arany
2 teáskanál olasz fűszerkeverék
1 teáskanál oregano
só, bors ízlés szerint
50 deka spagettitészta
20 deka reszelt trappista sajt
Elkészítés:
Feltesszük a vizet forrni a tésztának, majd megfőzzük benne. Közben felkockázzuk a hagymát és a fokhagymát, és kevés olajon megpirítjuk őket.
A darált húst hozzáadjuk a pirított hagymához, és amikor a hús színe fehérré vált, hozzáöntjük a sűrített paradicsomot, a piros aranyat és a fűszereket.
A tésztát leszűrjük, összekeverjük a húsos raguval, és reszelt sajttal tálaljuk.
Túrótorta gumicukorral díszítve
Gyerekzsúrok kedvenc tortája, a receptet egy anyukától kaptam, és sok-sok anyukának adtam tovább. Könnyű elkészíteni, nem lehet elrontani, és nincs olyan gyerek, aki ne szeretné. A gumicukor-díszítés tudom, nem túl egészséges, de ettől más, ettől izgalmas ez a könnyű túrótorta. A gyerekek közelharcot vívtak a lepotyogó, plusz gumicukormacikért, -cseresznyékért, -dinókért. A gyerekkori emlékek köteleznek arra, hogy a túrótortán nálunk mindig legyen gumicukor-díszítés.
A tuti túrótorta receptje
Hozzávalók:
A tésztához:
7,5 deka margarin
7,5 deka cukor
1 egész tojás
fél zacskó sütőpor
20 deka liszt
A krémhez:
12,5 deka margarin
20 deka cukor
3 egész tojás
fél kiló túró
1 csomag vaníliapuding
4 deci tej
Elkészítés:
A tésztához az összetevőket kézzel összegyúrjuk, és sütőpapírral bélelt, nagyobb csatos tortaformába belenyomkodjuk. A krémhez a vajat, a cukrot és a tojásokat robotgéppel legalább 5 percig keverjük, vagy amíg habos nem lesz. Utána jöhet a túró, majd a pudingpor – szintén alaposan összedolgozva. Legvégül a tej, amit már kézi habverővel finomat beledolgozunk a masszába. A krémet ráöntjük a tésztára, és 170 fokon kb. egy órát légkeveréses sütőben sütjük, amíg a teteje aranybarna nem lesz.
Holnap is lesz napi receptsztorim!
Fotó: László Krisztina, Getty Images
