A lágytojás mindig is a tökéletes, tápláló reggelik közé tartozott. Persze mindenkinek megvan a saját kedvence, valaki szereti, ha a tojássárgája mindig folyós, kellemesen krémes marad, más pedig a keménytojás porózus közepét szereti, ahány ház, annyi szokás.
Míg nálunk sem ritka az, hogy a húson kívül számos más ételt – karfiolt, sajtot, cukkinit vagy éppen gombát – rántunk ki, a franciák és a japánok már réges-régen klasszikus ételükként tekintenek a rántott lágytojásra (franciául oeuf mollet frit), és mint kiderült, nem véletlenül nagy kedvenc ez a végtelenül egyszerű étel, amihez tálaláskor még egy kis extra ízt is hozzá lehet adni.
Két darab tojást 5 percig főzünk. A főzés után azonnal tegyük őket hideg vagy jeges vízbe. Miután kellően kihűltek, óvatosan pucoljuk meg őket.
A harmadik tojás sárgáját megtartjuk, és felverjük a panírozáshoz. A főtt lágytojásokat finoman megforgatjuk lisztben, a felvert tojássárgájában, végül zsemlemorzsába forgatjuk.
Egy serpenyőben vagy bármilyen edényben felhevítjük az olajat, majd a tojásokat 1 percig sütjük (ennyi idő alatt a tojás sárgája folyós, a fehérje pedig viszonylag kemény marad).
Tálalás előtt minden tojás tetejére tegyünk egy evőkanál tejfölt vagy zöldfűszeres házi majonézt, szórjuk meg friss kaporral, frissen őrölt borssal és sópehellyel. Ha pedig elegáns előételként tálalnánk, tegyünk még a tetejére egy-egy teáskanál fekete kaviárt és apróra vágott újhagyma zöldjét.
A rántott lágytojásokat a franciák előszeretettel tálalják salátákhoz, mártásokhoz, zöldségpürékhez vagy crème fraîche-hez (hagyományosan tejszínből készítik, amely természetesen megfelelő baktériumokat tartalmaz ahhoz, hogy megvastagítsa az állagát. A crème fraîche zsírtartalma kb. 30 százalék, emiatt kissé gazdagabb ízű és lágyabb, kevésbé édeskés, mint a tejföl), a japánok pedig egyenesen a ramenjükbe dobják.
A pontos hozzávalókért kattints a Nosalty oldalára!
