A tatár beefsteak egy kifejezetten európai gasztroélmény, amit a kontinens több országában is megtalálhatunk. A fogás hordoz magával egy bizonyos különleges légkört, az elfogyasztása inkább szertartás, mint egyszerű étkezés. Talán a nyers hús fogyasztásából adódik ez az érzés, de az is lehet, hogy egyszerűen csak a szokatlan ízélményből, amit a tatár beefsteak okoz. Bárhogy legyen is, annyi biztos, hogy az év egyik legkülönlegesebb, hasonlóan szertartásos légkörű napján, szilveszterkor nem hagyhatjuk le az asztalról.
Egy jó tatárnak sokféle változata létezik, sokféle módon fűszerezik, ízesítik, de a fűszerezésnek sosem szabad elnyomnia a hús ízét, hanem ki kell emelnie azt.
Én most azt a verziót hoztam el nektek, melyet szerte Európában a leggyakrabban készítenek és fogyasztanak a francia tatár beefsteak mintájára, így a klasszikus jelző ennek a receptnek a népszerűségére vonatkozik, és szerintem így a legtökéletesebb az élmény.
A húsnál fő a minőség
Biztos már mind találkoztunk a kis nyers húskupolával, az viszont már kevésbé valószínű, hogy meg is kóstoltuk, netán otthon elkészítettük azt. Pedig mi sem egyszerűbb ennél, ráadásul a biztonság kérdése miatt sem kell aggódnunk.
Ha jó minőségű marhahúst veszünk, ami biztos forrásból származik, sokkal nyugodtabban állhatunk neki a beefsteak elkészítésének.
A legjobb választás a marhabélszín, amit minden zsír- és ínszövettől meg kell tisztítanunk.
Ezt kell késsel finomra szeletelnünk: először vékony csíkokra, majd a csíkokat apró kockákra vágva érhetjük el a legkellemesebb állagot.
A főzés nélkül fogyasztott marhahús nem veszélyes, azonban meg kell említeni, hogy a nyers tojás és hús nem ajánlott csecsemőknek, időseknek, terhes nőknek vagy legyengült immunrendszerű embereknek.
Merész szószban marinálva
A húst persze nem önmagában esszük meg, hiszen ez nem nyújtana túl izgalmas élményt. Egy savanykás, fűszeres szósz készül hozzá, ezzel átkeverve nyeri el a tatár beefsteak végleges formáját.
Dönthetünk úgy, hogy külön tálaljuk a húst, a szószt és a fűszereket, de akár előre is összekeverhetünk mindent, hogy kissé egymáshoz érjenek az ízek. Ne hagyjuk ki az elmaradhatatlan nyers tojássárgáját és a pirítóst sem. Egy ilyen elegáns fogással az új év köszöntése felejthetetlen esemény lesz.
A friss marhabélszínt egy éles késsel vágjuk finomra. Ha a marhabélszínt felhasználás előtt legalább 20 percig a fagyasztóba tesszük, hogy megszilráduljon, sokkal könnyebb lesz a finomra vágása (előbb csíkokra, majd kisebb kockákra szeleteljük).
Bár alapvetőn a bélszín nem zsíros, de a finomra vágás közben próbáljuk meg az inakat és a nagyobb zsírszöveteket eltávolítani.
A finomra vágott húshoz hozzáadjuk és elkeverjük az apróra vágott lilahagymát, 1 darab tojássárgáját és a frissen vágott petrezselymet.
Egy keverőtálban összedolgozzuk a dressing összes hozzávalóját. Sózzuk, borsozzuk. Félretesszük.
A következő lépésben gyakorlatilag már tálalhatunk is, ha csak az étkezés közben szeretnénk összekeverni a marhabélszínt a fűszerekkel (sok európai étteremben külön szervírozzák a húst és a további alapanyagokat).
Ha viszont mi már összerakva, egy kicsit marinálva tálalnánk, akkor egy nagyobb tálban alaposan keverjük össze a dressinget, a marhahúst (a hagymát, 1 db tojássárgáját és a finomra vágott petrezselymet). Kóstolás után ha kell még, fűszerezzük sóval, borssal!
A legszebb tálalás érdekében a tatár beefsteaket tegyük egy kisebb köralakú tálba, vagy egy kerek formába. Fordítsuk meg és tegyük tányérra, úgy, hogy a tál kerek formájában kerüljön a tálalótányérra a tatár.
A tetejére csináljunk egy kis mélyedést, és üssük bele a másik tojásunk sárgáját. Dekoráljuk kedvünkre: díszítsük a maradék kapribogyóval, finomra vágott kapros csemegeuborkával, vagy vöröshagymával, szórjuk meg sópehellyel és frissen őrölt fekete borssal.
Tálalás után facsarjunk rá pár csepp friss citromot, majd összekeverve fogyasszuk.
Hagyományosan a tartárt főételként pirított bagettel, krutonnal, ecetes zöldségekkel szolgáljuk fel.