Én teljesen oda- és visszavagyok a rebarbarától, és mindig kissé megsajnálom a különleges zöldséget(!), hogy ugyan miért nem használjuk sűrűbben a magyar konyhákban. Minden tőlem telhetőt megteszek hát, hogy különféle recepteket költsek köré – néha bonyolultakat, néha pofonegyszerűeket. Most ez utóbbi kategóriát gyarapítottam egy újabb édességgel: egy pohárkrémet gondoltam ki fejben. Aztán, ahogy készült a desszert, rájöttem, hogy az a maga rusztikus egyszerűségében nem biztos, hogy olyan autentikusan mutatna egy elegáns, talpas üvegpohárban. Ezért inkább bögrébe tettem, ezzel is kihangsúlyozva hétköznapi mivoltát.
Persze csak olyan értelemben hétköznapi ez a recept, hogy a hét bármelyik napján nekiállhatnánk, és 20 perccel később már a kezünkben is lenne a krémes-ropogós-szirupos csoda. Hiszen attól, mert egyszerű és gyors, még lehet különleges: az ízek, színek és textúrák terén nem köthetünk kompromisszumot. A görög joghurt ebben a témában külön megérdemel egy említést: sosem gondoltam volna, hogy a sűrű, selymes tejtermék instant desszertkrémmé alakul egy csomag szerény vaníliás cukortól. Mondjuk, amilyen gazdag, szinte önmagában is lehetne desszert…
Készítsünk rebarbarás bögrekrémet!
A rebarbarát megtisztítjuk, majd felvágjuk nagyjából 6 centiméter hosszú darabokra. Egy sütőtálba tesszük a 3 evőkanál cukorral, a citrom héjából 4-5 csíkot hámozunk hozzá, majd ráfacsarjuk a fél citrus levét is. Átmasszírozzuk és félretesszük.
A vajat, cukrot, lisztet és zabpelyhet egy tálban összemorzsoljuk, amíg olyasmi állaga nem lesz, mint a nedves homoknak. Maradhatnak benne nagyobb darabok. Elegyengetjük egy tepsin. A rebarbarát és a zabmorzsát 180 fokra előmelegített sütőbe toljuk. A rebarbara akkor kész, ha megpuhult, a zabmorzsa pedig akkor, ha szép aranybarna. Mindkettőt kivesszük, és hagyjuk kissé kihűlni. A görög joghurtot elkeverjük a vaníliás cukorral, majd elosztjuk két bögre/pohár között.
Ráhelyezzük a sült rebarbarát és megszórjuk zabmorzsával.