Valahol szomorú, hogy a régies főzési eljárások és az ipari konyhák alkalmazott technikái miatt sokan teljesen megutáltunk olyan ételeket, amelyek amúgy egyszerűségükben is tudnak csodásak, lehengerlők lenni. Szinte az összes menzai étket ide sorolhatnánk, azonban van egy recept, ami indokolatlan mértékben megszenvedte a dolgot: a paradicsomos káposzta.
Hering András
Szerencsére viszonylag egyszerű volt kihúzni a nemkívánatosság fintorgó gödréből a főzeléket, és ehhez csupán csak a rántás elhagyására volt szükség. Annak ellenére, hogy a lisztes-zsíros keverék sűrűvé teszi a főzelékeket, van egy kevésbé kellemes hatása is: valamennyit tompít az étel friss alapanyagainak zamatán, aromáján, jelen esetben a paradicsom napfényízén és a káposzta édességén. Akkor pedig teljesen abszurddá válik a használata, amikor rájövünk, hogy a főzeléket más módon is be tudjuk sűríteni úgy, hogy mellette a harsány ízek is megmaradnak.
Szerencsére viszonylag egyszerű volt kihúzni a nemkívánatosság fintorgó gödréből a főzeléket
Ahelyett, hogy felhúznánk az ételt nagyobb mennyiségű vízzel, csak azért, hogy utána liszttel be tudjuk sűríteni azt, egész egyszerűen csak öntsünk kevesebb folyadékot a fazékba. A káposzta így is megpuhul majd, a főzelék pedig ugyanolyan kellemes sűrűséget vesz fel, annyi hozzáadott bónusszal, hogy az ízei is sokkal természetesebbek, teljesebbek lesznek.
Ha szeretnénk, azért édesíthetjük némi cukorral, hogy elvegyük a paradicsom harsány savasságát, persze itt se essünk túlzásokba
Ha szeretnénk, azért édesíthetjük némi cukorral, hogy elvegyük a paradicsom harsány savasságát, persze itt se essünk túlzásokba. Tálaljuk az így megfiatalított paradicsomos káposztánkat szaftos oldalassal, fasírttal, tükörtojással és élvezzük ki az újramegkedvelés boldogító élményét.
A pontos receptért kattints a Nosalty oldalára!
