Most a kurzus egyik szakmai vezetője, Mörk Leonóra, az Elle vezető szerkesztője árul el néhány szakmai titkot.
Mit olvastál legutoljára, ami mély benyomást tett rád?
Elisabeth Kostova: Hattyútolvajok. Egy kedves barátom hívta fel rá a figyelmemet, hogy ugyanúgy kulcsszerepet játszik benne egy festmény, mint az én regényemben, A Hellinger-Madonnában. Az angolszász piacon nagyon népszerűek azok a szórakoztató- és szépirodalom határán egyensúlyozó, több idősíkon játszódó művek, ahol a (jellemzően női) főszereplő a nyomába ered egy régi titoknak, amely befolyásolja az ő életét. Felteszem, nem én vagyok az egyetlen, aki élvezi az ilyen történeteket, én is olyan könyvet akartam írni, amilyet én magam is szívesen elolvasnék.
Miről a legnehezebb írni?
A szexről. Nagyon nehéz úgy írni róla, hogy a szöveg mondjon is valamit, de ne csússzon el sem a nevetséges, sem a kínos, sem a giccses, sem a trágár irányába. Ha az ember maga is feszeng írás közben, akkor egészen biztosan nem jó úton jár.
Mi a legizgalmasabb az írásban?
Amikor a szereplők hirtelen életre kelnek, és elkezdenek önállóan viselkedni. Én szívesen engedem szabadjára őket különféle helyzetekben, és figyelem, mit csinálnak. Én úgy szoktam dolgozni, hogy elképzelem az adott jelenetet, látnom kell magam előtt, ki mit csinál, mit mond, mintha operatőr lennék egy filmben, ahol rögtönöznek a színészek. A Hellinger-Madonna szereplői olyannyira életre keltek, hogy mindenki azt hiszi, a saját történetemet írtam meg és a szereplők tényleg léteznek. A másik furcsa élményem, hogy én kitalálok valamit, és kiderül, hogy az tényleg úgy van. Elképzeltem például, hogy a hősnőm hasonlít egy festményre, amelyik Bécsben a Kunsthistorisches Museumban található, és amikor elmentem a múzeumba, az egyik teremben tényleg megtaláltam azt a festményt, amin ott ült a lány, az én képzeletem teremtménye. Ez néha egészen hátborzongató tud lenni.
Melyik az a mondat, amelyikről szeretnéd, ha te írtad volna?
„Akkor élt a szíve; vágy volt benne és mélabús irigység, icipici megvetés és tiszta, szeplőtlen boldogság.” (Thomas Mann: Tonio Kröger)
Mitől érkezik meg az ihlet?
Engem eddig mindig a sztori választott ki. Tavaly Németországban járva például megláttam egy Cranach-képet a Wartburgban, a kezembe került egy rudolstadti művészeti galéria prospektusa, sétálgattam a kochbergi kastély angolparkjában, és lassan kibontakozott a fejemben egy történet. Ha a jelek ennyire egy irányba mutatnak, egy idő után úgy szoktam érezni, engedelmeskednem kell az utasításuknak. Ilyenkor szoktam leülni írni. Nekem a zene is sokat szokott segíteni: ha elképzelem, hogy egy jelenetben milyen zene szól, és azt hallgatom, mindjárt elevenebben magam előtt látom a szereplőket.
Melyik az a könyv, amelyiket bármikor el tudod olvasni?
Szerb Antal: A Pendragon-legenda. Szórakoztató, elegáns, izgalmas, és tátott szájjal figyelem, ahogyan a fordulatos cselekményt kombinálja az ismeretterjesztéssel – pontosabban nem ismeretet akar terjeszteni, csak tudja, hogy ami számára magától értetődő, az az olvasó számára nem, és a kihívást nagyon kreatívan kezeli.
Mi egy szerző legfontosabb munkaeszköze?
A képzelete. És a jegyzetfüzete, amit mindig magánál hord, hogy azonnal felírhassa, ha eszébe jut valami.
Mondj egy számodra kedves idézetet!
„Ulrike kisasszony a réten üldögél, s egy csodálatos regényt olvas, amelynek minden oldalán szerelemről van szó. Néha leereszti a könyvet, és elandalodva gondol Rademacher mérnök úrra, aki az ő nagynénjénél lakik albérletben. Rudolfnak hívják. Ó, Rudolf!” (Erich Kästner: A két Lotti)
Ki a kedvenc regényhősnőd és miért?
Anne a Meggyőző érvek című Jane Austen regényből, és azért, mert meghatóan hisz benne, hogy létezik második esély. És végül igaza is lesz.
Mi volt a leghasznosabb szakmai tanács, amit valaha kaptál?
Valamelyik Agatha Christie könyvben az írónő regénybeli alteregója, Mrs Oliver azt javasolja, az ember olyasmiről írjon, amit ismer. Ha tehát valaki soha nem járt a Maldív-szigeteken, szwingerklubban vagy ötcsillagos szállodában, akkor jobban teszi, ha előbb elmegy oda és jól körülnéz, mielőtt leülne a számítógéphez.
Ha egy tanácsot adhatnál azoknak, akik írni szeretnének, mi lenne az?
Olvassanak. Minél többet és színvonalas műveket. Aki nem gyakran lát könyvet belülről, az nem gondolhatja komolyan, hogy fog tudni írni egyet.
Itt jelentkezhetsz!
A Central Médiaakadémia szeretettel vár kreatív írástechnikák kurzusára mindenkit, aki úgy érzi, van mondanivalója a világ számára. Akár regényt vagy novellát, akár mesét vagy babanaplót ír, netán blogol, vagy a családi élményekkel teli íróasztalfiók tartalmát szeretné feldolgozni, feltétlenül itt a helye!
A jelentkezés módja: önéletrajz és motivációs levél küldésével, 2014. október 6. éjfélig: CMA@centralmediacsoport.hu. Érdeklődni lehet a részletekről: Balázs-Piri Krisztina 06 30 475 4664, Balogh Evelin 06-1-437-145.
