Emlékszem, amikor először láttam egy kisgyerekes ismerősömnél a valószínűleg minden szülő előtt ismert mondást: „Amióta anya lettem, a nyaralás azt jelenti, hogy valahol máshol vigyázok a gyerekemre.” Először nyilván azt gondoltam, hogy ez túlzás, és elképzeltem, ahogyan az otthon békésen eljátszó kislányom mosolyogva – és nyilván órákon keresztül – túrja a homokot a tengerparton, amíg én végre elolvasok egy jó regényt és magamra szedek egy kis egészséges barnaságot, ami segíthet végre leplezni a kialvatlanságomat. Az első közös külföldi utazásunk idején a lányunk már egy éves elmúlt, viszonylag megbízható napi rutinunk volt, és már szülőként is sikerült annyi tapasztalatot szereznünk, hogy ne omoljunk teljesen össze a váratlan helyzetektől. Az ismerősök figyelmeztetését a miénknél kevésbé jó természetű gyerekekkel megáldott emberek kesergésének titulálva, az egykori romantikus nyaralásaink gyerekkel kiegészített képét ambicionálva indultunk neki az útnak, és el sem tudtuk képzelni, hogy mitől lenne ez az egész olyan szörnyű.
Szörnyű végül tényleg nem volt, viszont nem is hasonlított arra az idilli képre, ami a fejemben létezett. A lányom egyáltalán nem akart bemenni a tengerbe, a homok túl meleg volt neki, a sapkát folyamatosan ledobálta a fejéről és persze állandóan vissza akart menni a forróságot lehelő műanyagjátékokkal telezsúfolt szállodai játszótérre. A svédasztal kínálata nem ízlett neki, a fárasztó, új ingerekkel teli környezetben pedig még hosszabbra nyúltak a délutáni alvások, ami azt jelentette, hogy a nap egészen jelentős részét a nem túl tágas hotelszobába zárva töltöttük. Voltak nagyon klassz közös pillanatok, és a közel öt nap alatt azért nekem is jutott 1-2 óra pihenés (leginkább 20 perces blokkokra bontva), de a magam részéről azért nem merészkedtem volna odáig, hogy nyaralásnak nevezzem az élményt.
Elvárás-menedzsment
Egy 2017-es brit felmérés szerint az 1500 totyogóst nevelő szülő 30 százaléka úgy jött vissza a nyaralásról, hogy azt kívánta, bárcsak el se mentek volna, 20 százalék pedig az első közös nyaralás után arra jutott, hogy inkább nem is mennek sehová, míg a gyerek kicsit nagyobb nem lesz. Mi azóta több utazáson is túl vagyunk már, és szerencsére minden alkalommal egyre jobban sikerülnek a közös nyaralások. Ezen persze az is segít, hogy a lányunk egyre nagyobb és egyre önállóbb lesz, de egyáltalán nem ez az elsődleges ok: mint általában, most is a szülők hozzáállásán múlik a legtöbb.
A legfontosabb alapszabály, amit megtanultunk, hogy engedjük el a korábbi nyaralások ideálját. Végül is velünk utazik egy új ember új szükségletekkel, teljesen más szokásokkal, ami alapvetően forgatja fel az utazások megszokott menetét. Azt sem árt észben tartani, hogy ez az utazás elsősorban a mi igényünk volt, a gyerekünk valószínűleg ugyanolyan jól érezte volna magát a megszokott környezetében, szóval legyünk vele megértőek, ha kicsit nyűgösebb, hiperaktívabb, vagy éppen fáradtabb lesz a sok új inger hatására. A négy év alatti gyerekek életében elképesztően fontos a rutin, a megszokás, a kiszámíthatóság, egy merőben új helyzetet jelentő nyaralással gyakorlatilag kiemeljük a gyereket a biztonságot jelentő közegéből, amihez sok kicsi nehezen alkalmazkodik. Abból is rendre csak konfliktus születik, ha tudatosan vagy tudattalanul, de hálát várunk el a kisgyerektől a – gondosan megszervezett és meglehetősen drága – nyaralásért, pláne ha azt a „jó viselkedéssel” azonosítjuk.
Ezek mind fontos szempontok, de mindezek mellett azért nemcsak az elképzeléseinket, a praktikus részleteket is érdemes alaposan átgondolni.
Kényelmes körülmények
A legjobban akkor járunk, ha a nyaralást előre megpróbáljuk minél gyerekbarátabb módon megszervezni. A több nagysikerű gyereknevelési kötetet is jegyző Sarah Ockwell Smith szerint fontos például olyan úti célt választani, amihez nem kell sokat repülni, és lehetőség szerint úgy igazítani a járatokat, hogy ne zavarják meg a napközbeni alvások rendjét. Még kényelmesebb lehet, ha autóval utazunk, hiszen ilyenkor bármikor megállhatunk, ráadásul a legtöbb gyerek szívesen alszik autózás közben.
Legyen szó külföldi vagy belföldi utazásról, a Suzuki Vitara bárhova elrepít titeket! Válassz a családodhoz illő hibridet, hogy kényelmes, biztonságos és szórakoztató legyen a gyerkőcökkel való kiruccanás. További információ: https://auto.suzuki.hu/vitara
Jó előre ellenőrizzük, hogy légkondiconált-e a szállás, hogy vannak-e családbarát éttermek, esetleg gyerekprogramok, vagy hogy egy totyogóssal is jól megközelíthető-e a strand. Már otthon átböngészhetjük az éttermek menüjét, hogy biztosan találjunk gyerekbarát (pontosabban a mi gyerekünknek megfelelő) opciókat, de egy válogatósabb gyerekkel sokszor jobb ötlet lehet apartmant bérelni, ahol mi gondoskodhatunk a főzésről, így biztosan nem fogunk rástresszelni, ha nem eszik a gyerek. Ugyanígy ügyeljünk a gondos csomagolásra: csináljunk listát, és vegyük biztosra, hogy bekerül a bőröndbe az alvós plüss, a naptej, a kedvenc mesekönyvek és elég ruha a vészhelyzetek esetére is.
Azt is tartsuk észben, hogy bár a nyaralás a pihenés és a lazítás ideje, egy kisgyerekkel jobban járunk, ha tartjuk magunkat az otthoni rendszerhez és szabályokhoz. Nagy lehet a kísértés, hogy engedékenyebbek legyünk, hogy ne erőltessük a délutáni alvást vagy belemenjünk, hogy fagyi legyen az ebéd, de Ockwell Smith hangsúlyozza, a kisgyerekek világos keretek között, következetes szülői viselkedés mellett tudnak a legjobban funkcionálni – és ilyenkor is érzik a legjobban magukat. A magunk részéről viszont nem árt egy kis rugalmasság: egy nyaralás mindig tartogat váratlan fordulatokat, amiket valószínűleg sokkal jobban élünk majd meg, ha elfogadással állunk hozzájuk.
Énidő vs. családidő
Érthető, ha a nyaraláson szeretnénk egy kicsit pihenni és olyasmiket is csinálni, amikért annak idején utazásra mentünk: olvasni a strandon, nagyokat aludni, megnézni egy izgalmas kiállítást vagy beülni egy jó cukrászdába. Mégis akkor járunk a legjobban, ha a családi nyaralásban elsősorban a közös időtöltés lehetőségét látjuk, és a programokat is ezt szem előtt tartva szervezzük meg. Viszonylag kevés kétévest köt le a városnézés és a múzeumlátogatás, de egy szép parkban tett sétával és egy közös fagyizással jó eséllyel mindenki ki tud majd egyezni. Persze az is beleférhet, hogy amíg az egyik szülő van a gyerekkel, a másik pihen, de realisztikusan ezek inkább fél-egy órás időszakok lesznek, mint teljes napok.
Végül pedig: az is rendben van, ha a gyerek mellett a szülő is hisztizik egy kicsit. Nehéz lehet elfogadni, ha valami nem úgy alakul, ahogy tervezzük, még akkor is, ha a kisgyerekes életben ez szinte garantált. Adjuk meg magunknak a teret és az időt, hogy lehiggadjunk, és a lehetőségeinkhez képest próbáljuk lazán kezelni ezeket a helyzeteket – és bennük saját magunkat is.
Az, hogy a gyerekes utazás egészen más, még nem jelenti azt, hogy gyerekkel nem érdemes utazni. Ha akkor és ott nem is látszik, ezek az élmények általában kimondottan fejlesztő hatással bírnak, és nagyon jó élményeket adnak az egész családnak – még akkor is, ha utána egyáltalán nem érezzük kipihentebbnek magunkat.
Fotó: Getty Images
Promóció
