Pihenés és felhőtlen kikapcsolódás – számomra mindig ezt jelentette a nyár. Magam mögött hagytam az egész éves stresszt, hogy végre semmivel nem törődve átadhassam magam a Balaton hívogató, hűs hullámainak. A szüleimmel gyerekkorom óta a balatoni nyaralónkban töltöttük a júliust. Ezt a hagyományt azóta is őrizzük, csak most már a párommal közösen szoktunk leutazni. A vízparton szabadnak érzem magam, a napágyon feküdve mindig azt kívántam, bárcsak soha ne érne véget ez a pillanat. Elég idillinek hangzik, ugye? Pedig nincs benne túlzás, varázslatos volt. Egészen a tavalyi nyárig.
Azt tudni kell, hogy édesanyám elég aggodalmaskodó típus. Gyerekkorom óta hallgattam a felfázással kapcsolatos intelmeit: „Ne ülj le a hideg kőre!”, „Ne legyen kint a derekad” és hasonlók. Biztosan másoknak is ismerősek ezek a mondatok a gyerekkorukból. Anyukám azonban az a fajta, aki akkor sem hagyja abba a kéretlen tanácsok osztogatását, ha a gyereke már felnőtt és képes – legalábbis azt hiszi, hogy képes – vigyázni magára. Nem is emlékszem, hányszor szólt rám az elmúlt években, miután kijöttem a vízből, hogy menjek, cseréljem le a fürdőruhámat, hogy jól törölközzek meg. Ha pisilni szaladtam egy nyilvános vécére, akkor is minden alkalommal a lelkemre kötötte, hogy rá ne üljek az ülőkére, és vigyek magammal kézfertőtlenítőt. Én persze az ilyen alkalmakkor csak a szememet forgattam, és emlékeztettem rá: „Anya, már nem vagyok gyerek. Tudok vigyázni magamra.” A felfázást sosem tekintettem valós veszélynek, inkább valami túldramatizált dolognak, ami csak édesanyám fejében létezik.
Így jutottunk el a tavalyi nyárhoz, és ahhoz a bizonyos hétfő reggelhez. Már egy hete lent voltunk a Balcsin, amikor azon a reggelen egy nagyon-nagyon kellemetlen érzésre ébredtem. Sosem éreztem még hasonlót. Olyan volt, mintha pisilnem kellene, de hiába rohantam többször a vécére, csak az első alkalommal tudtam kipréselni magamból valamit, de az sem hozott megkönnyebbülést. Sőt, ha ez nem lett volna elég, a pisilés is csípő, szúró érzéssel járt. Azonnal beütöttem a keresőbe a tüneteimet, hogy kiderítsem, mi lehet a baj, de amit találtam, azt először el se akartam hinni. Húgyúti fertőzés – hólyaghurut – felfázás. Három szó, de egyazon jelentés. Nem hittem el. Annyi évnyi aggodalmaskodás után anyának végül igaza lett. Megmakacsoltam magam, és inkább mindent megpróbáltam annak érdekében, hogy ne kelljen elmondani neki. Megállás nélkül öntöttem magamba vizet, azt írták ugyanis, hogy a húgyutak átmosása segíthet enyhíteni a tüneteket. Hiába volt minden. Eltelt a délelőtt, aztán a délután, és nem javult az állapotom. Mivel a tüneteim nem akartak múlni, végül estére lenyeltem a büszkeségemet, és bekopogtam anyukám szobájába.
Lesütött szemmel mondtam el neki mindent. Vártam a megérdemelt kioktatásra, az „ugye, én megmondtam” bölcselkedésre, de hiába. Csak sarkon fordult, benyúlt az egyik fiókjába és gyorsan a kezembe nyomott egy doboz gyógyszert. Anya mosolyogva megjegyezte, hogy minden balatoni nyaralásra szokott magával hozni egy dobozzal, hiszen sosem tudhatjuk, mikor lesz rá szükség. És milyen igaza volt…
Az idei nyaralás már egészen másképp zajlott. Tanultam a tavalyi esetből, és ezúttal nagyon is óvatos és elővigyázatos voltam. Direkt több fürdőruhát hoztam magammal, hogy mindig legyen nálam váltás, és ne kelljen egész nap a nedves bikinimben ülni – hiszen most már én is tudom, hogy ezzel tökéletes táptalajt biztosítanék a húgyúti fertőzést okozó baktériumoknak, és a nedves fürdőruha viselése az altájat is lehűti. Figyeltem rá, hogy mindig tiszta törölközőt használjak, és természetesen még véletlenül se ültem le a nyilvános vécére, a kezeimet pedig előtte és utána is alaposan lefertőtlenítettem. De nemcsak a strandon lettem sokkal elővigyázatosabb, hanem az esti iszogatások idején is. Hiába volt este is jó idő, nem hagytam, hogy a hűs balatoni szél megfújja a derekamat, inkább mindig magamra kötöttem egy pulóvert, vagy betettem a táskámba estére egy extra pólót.
Anyával sokszor összemosolyogtunk az idei nyaralásunk során, láttam, hogy jólesik neki, hogy végre megfogadom a tanácsait, és próbálok odafigyelni az egészségemre. Ezt a nyaralást szerencsére felfázás nélkül vészeltem át, de jól megjegyeztem anya gyógyszerének a nevét, és minden nyaralásra viszek magammal. Csak a biztonság kedvéért.
Az Urzinol tabletta a húgyutak betegségeire évszázadok óta bevált gyógynövény, a medveszőlő levelének kivonatát tartalmazza. Az Urzinol hasznos segítség az egyszerű hólyaghurut korai tüneteinek – sürgető vizelési inger, illetve égő érzéssel járó hólyagürítés – enyhítésében. Mindez a medveszőlőlevélben található növényi összetevők igazolt antibakteriális, valamint gyulladáscsökkentő és enyhe vízhajtó hatásának köszönhető.
Vény nélkül kapható, medveszőlőlevélkivonat-tartalmú hagyományos növényi gyógyszer
HAGYOMÁNYOS NÖVÉNYI GYÓGYSZER. A JAVALLATOKRA VALÓ ALKALMAZÁSA A RÉGÓTA FENNÁLLÓ HASZNÁLATON ALAPUL. A KOCKÁZATOKRÓL ÉS A MELLÉKHATÁSOKRÓL OLVASSA EL A BETEGTÁJÉKOZTATÓT, VAGY KÉRDEZZE MEG KEZELŐORVOSÁT, GYÓGYSZERÉSZÉT!
Fotó: Getty Images
Promóció
