Jaskó Bálint: Amikor egy pillanat csúcsra van járatva, jónak kell lenni

2014. december 09.
A Marie Claire Fashion Days nyitó estéjén a kifutón felvonuló Jaskó Bálintot kérdeztük a divatbemutatón szerzett élményeiről, a színházi nevelésről és a Szociopoly interaktív társasjátékról.

Mi volt az első reakciód, amikor felkértünk a divatbemutatóra?

Mivel sohasem csináltam még ilyet, olyan érdekes dolognak tűnt, amit muszáj kipróbálni. Amikor viszont kiderült, hogy egyedül leszek srác hét csodanő között, kicsit meglepődtem.

Ennek ellenére nagyon lazán vonultál végig a kifutón. Próbáltatok előtte?

Szerintem a profi modellekhez képest viccesen mozogtam. A divatbemutató előtt csak egyszer mentünk körbe. A hozzáértők azt mondták, hogy úgysem leszünk hipp-hopp modellek, ezért menjük végig a lehető legtermészetesebben. Jól éreztem magam a ruhában és élveztem a műsort.

Fotó: Nagy Attila

Szoktál divatbemutatókra járni? Ismered a kortárs divattervezőket?

Nem, úgyhogy meglepő élmény volt. Viszont párhuzamot tudok vonni bármilyen előadó-művészettel. Ugyanúgy egy adott pillanat csúcsra van járatva, és akkor jónak kell lenni. A show előtt órákat töltöttünk el a helyszínen, amiért ott voltam az viszont tíz másodperc alatt lezajlott: bementem, kijöttem és már vége volt. Annak ellenére, hogy nem ismerem ezt a közeget, természetesen érdekel a divat, mint önkifejezési mód és szeretek öltözködni.

Hogy állsz a főzéssel?

Nagyon szeretek főzni. Érdekes gondolatról olvastam egy séffel készített interjúban: szerinte nincs olyan, hogy valaki tud főzni, mivel ez egy végtelen tanulási folyamat. Rengeteg múlik az alapanyagokon. Hiába érzem úgy, hogy én pontosan azokat a hozzávalókat tettem bele, a tészta sem lesz kétszer ugyanolyan.

Egy éve szabadúszóként dolgozol.

Hét évig voltam a KOMA tagja, de tavaly decemberben pénzügyi forráshiány és strukturális átalakítás miatt feloszlott az állandó társulat. Egy ideje már bennem is motoszkált a kíváncsiság, hogy kipróbáljam magam másban. A Hacktion című sorozat forgatása például jó lehetőséget kínált erre.

Szabadúszó színészként milyen tapasztalatokat szereztél? Mennyivel több energiát kell befektetned?

Most tanulom ezt a műfajt. Eddig jól alakultak a dolgaim, mert egymást követték a felkérések. Egyrészt próbálok helytállni és jól végezni a feladataimat, másrészt meg kell tanulnom, mit tehetek egy munka megszerzésért. Mivel nem jártam a Színművészetire, kimaradtam bizonyos kapcsolatrendszerből. Sokan nem ismernek. Abban bízom, hogy ha meg vannak elégedve velem, továbbadják a nevem. De valójában nem tudom, hogyan kell munkát szerezni. Fontos tapasztalat, hogy minden közösségbe vendégként érkezem, ahol gyorsan fel kell venni a tempót. Mindenhol más erők uralkodnak és más a hangulat, amikhez minél előbb alkalmazkodnom kell.

Szociopoly Fotó: Dömölky Dániel

A Szociopoly interaktív színházi társasjáték hogy került a látókörödbe?

A színház mellett antropológiát tanultam. Előadásokat hallgattam a témában és terepen is voltam. Már a KOMÁ-ban is több színházi nevelés programban részt vettem, így ismerős ez a műfaj. A színház egy olyan eszköz, amivel el lehet indítani folyamatokat kis közösségekben. A Szputnyik Hajózási Társaságnak volt a törekvése, hogy legyen egy kifejezetten színházi neveléssel foglalkozó csapata is, a Mentőcsónak. Ide hívott Fábián Gábor. A Szociopolyt diákoknak játsszuk, akik csoportokra osztva interaktívan bekapcsolódnak: mélyszegénységben élő családokká válnak, és az ő döntéseik nyomán alakul a játék. A játék révén gondolatokat ébresztünk bennük és igyekszünk nyitottabbá tenni őket. Az a fajta színház mindig is közel állt hozzám, amit a közönség nemcsak néz, hanem együtt csinál.

Szociopoly Fotó: Dömölky Dániel

A Kerekasztal Társaság szervezésében készülő Hamlet is a színházi nevelésről szól.

Az előadásnak, amit a Marczibányi Téri Művelődési Központban decembertől fogunk előadni gimnazisták számára a Hamlet adja az alapját. A koncepció szerint egy-egy jelenet után átváltozunk drámatanárrá, hogy kérdéseket tegyünk fel a gyerekeknek és velük együtt gondolkozzunk a látottakon. Van egy elképzelésünk arról, hogy a srácok miket fognak felvetni a darab kapcsán, de nagyon izgalmas, vajon ők is ebbe az irányba viszik-e a közös munkát.

A színház mellett mi foglalkoztat még?

A Mindspace nevű szervezetnek is dolgozom. A társaság azt a célt tűzte ki, hogy Budapestet élhetőbbé tegye, a köztereken ne csak átmenő forgalom legyen, hanem a városlakók jól érezzék magukat benne. Örömmel veszek részt ilyen munkában is…