Mi már láttuk: Hajnali láz

2015. december 12. |

Gárdos Péter író-rendező saját szülei megismerkedését dolgozta fel a Hajnali láz című filmben, amely egy hiteles és melodramatikus szerelem történetét meséli el. Megrendítően szép művészfilm holokauszt túlélőkről, igaz érzelmekről, katartikus pillanatokról és élni akarásról.

A németországi haláltáborok túlélőit Svédországban ápolják, közvetlenül a második világháború után. A fiatal, súlyosan tüdőbeteg Miklós (Schruff Milán) dacolva orvosa végzetes diagnózisával – mely szerint hat hónapja van hátra -, mindenáron szerelmes akar lenni. Hogy megtalálja a hozzá való feleséget, 117 az országban lábadozó magyar-zsidó lánynak küldi el ugyanazt a levelet. Így ismeri meg Lilit (Piti Emőke), akivel fél év intenzív levelezés után kölcsönösen egymásba szeretnek. Mire személyesen találkoznak, a két főhős elválaszthatatlan egymástól.

A film műfaját tekintve vállaltan romantikus melodráma, amely közben úgy „holokauszt-film”, hogy hiányzik belőle a holokauszt. Az alkotás valamennyi túlélője éppen fél éve hagyta maga mögött az átélt szörnyűségeket és próbál a maga módján megbirkózni a traumával. A személyes, borzalmas múltról csak pár alkalommal beszélnek, de ott dramaturgilag indokolt pillanatokban. A film középpontjában egy olyan szerelem áll a rendező szerint, „amelynek a vágyakozás tartalma jóval erősebb, mint az érzékisége”. Lili és Miklós a szerelmet, mint önmaguk újbóli felépítésének a lehetőségét élik meg, igazából az életbe szerelmesek. Kettejük személyes dialógusai a film legerősebb és egyben legmeghatóbb pillanatai, és amikor készek egy új és boldogabb jövő reményében az identitásukat is feladni, a rabbival (Scherer Péter) való párbeszéd döbbenti rá Miklóst, hogy mit kell tennie. Gárdos Péter több jelenetben is érzekletesen mutatja be a szégyenérzet lélektanát, és az átélt közös sors a színészek minden gesztusában és szemvillanásán keresztül hitelesen jelenik meg.

A svédországi jelenetek, a barakkok, kórházi folyosók és vasúti kupék hűvös fekete-fehér világából néha kilépünk a színes jelenbeli Izraelbe, ahol az időskori Lili (Gila Almagor, Izrael vezető színésze) gondol vissza és mesél, ezzel mintegy keretet adva a történetnek, mégis kicsit kizökkentheti a nézőt. A főszereplők kiválasztása Schruff Milán és Piti Emőke személyében zseniális választás, kettejük közt érezhető a kémia, játékuk meggyőző és hiteles. Miklós és barátja Harry (Kovács Lehel) humorosabb jelenetei pont jó ritmusban csempésznek egy kis könnyedséget a drámai pillanatok közé, a szigorú orvost alakító Máté Gábor szintén emlékezetes alakítást nyújt. Lili egyik barátnőjét, a Juditot megformáló Petrik Andrea szuggesztív játéka emlékezetes marad.

Az eredeti levelezést Gárdos Péter 1998-ban kapta meg az édesanyjától, de a most elkészült film forgatókönyvét, a személyes érintettség okán, csak hét évvel később tudta megírni. A filmfinanszírozás körül kialakult nehézségek miatt úgy döntött, hogy amíg nem kap zöld utat a film, regényt is ír a történetből, így a film nem egy szokványos könyvadaptáció. A világsikert aratott könyv 2009-ben jelent meg, eddig harminc nyelvre fordították le. Az ünnepek közeledtével különösen ajánlott ez a film, amely sok fontos üzenetet hordoz a rendező szerint is: “Ez a történet arról szeretne szólni, hogy a halál után is van élet, és hogy szigorúan tilos feladni. Arról szeretne szólni, hogy a szerelemhez nem csak jogunk van, hanem bizonyos körülmények között kötelességünk szerelmesnek lenni. Hogy a csodák itt vannak velünk, bennünk.”

Már a mozikban! (A Company Hungary)

Szólj hozzá te is!

Kapcsolódó cikkek

Még több Kultúra

Mintha meglesnénk Adyt és Lédát a párizsi lakásukban bárnai péter

Mintha meglesnénk Adyt és Lédát a párizsi lakásukban

Egy falmászó klubban is lehet fesztivál – PLACCC Fesztivál 15. PLACCC Fesztivál

Egy falmászó klubban is lehet fesztivál – PLACCC Fesztivál