Szőcs Henriette író: „Ne legyen pornó, se orvosi szakszöveg”

2018. március 31. |

Szakmáját tekintve külkereskedő, munkáját tekintve sikeres üzletasszony és termékeny író. Negyvenes. Nő, aki akar, kér és kap is egy-egy szeletet a „férfiak világából”, eredményes, elismert mindkét szakmájában. Fiával, Amirral jelenleg Győrben él, szállodát menedzsel, és izgalmas, olykor meghökkentően provokatív regényeket ír.

Nicole Kidman egy díjátadón meghatódva beszélt a negyvenes nők erejéről, tehetségéről, tenni akarásáról. Szerinte fontos, hogy erről a korosztályról is szóljanak történetek, fontos, hogy megmutassák, ők is élnek, alkotnak, van mondanivalójuk. Kidman szerint tíz évvel ezelőtt erre még nem volt lehetőség. Te üzletasszony és író vagy. A saját bőrödön tapasztalod, változik-e a világ hozzáállása a nőkhöz az üzleti életben vagy az irodalmi térben.

Mindig áldásként éltem meg a női mivoltomat, sohasem szerettem volna más lenni. A nőiségemre rájátszom, meg a szőkeségemre is, kedvenc szarkazmusom, hogy festett szőke vagyok. Történt már, hogy egy bankos tárgyalásunkon biodíszletnek néztek, és következetesen a férfi partnereimhez beszéltek. Egy ponton muszáj volt megszólalnom, mert csak én olvastam el a szerződést az első betűtől az utolsóig. Viszont abszolút kellemetlenül érezném magam, ha nem bókolnának vagy udvarolnának nekem a férfiak. A hűség a kutyáknak való című regényemben elég mélyre hatóan boncolgatom a negyvenes nők helyzetét, lehetőségeit, sikereit, és sikereinek buktatóit. Meg az ágybéli szokásait.

Alteregó, Ősképcsarnok, A hűség kutyáknak való, A török brigadéros és az előkészületben lévő második rész. Kihagytam valamit?

Meglehetősen pontos, talán annyit módosítanék, hogy A török brigadéros trilógia második részének kéziratát befejeztem, és lassan belekezdek a harmadikba, A kurtizánba. És van a fiókomban, na jó, a pendrive-omon egy ötöd erotikus thriller is.

Mikor írsz? Úgy értem, munka és gyereknevelés mellett hogy jut arra időd, írj?

Napközben, ha éppen nincs valami halaszthatatlan a szállodában vagy a gyerek körül. Ilyenkor sokat segít, hogy a magam főnöke vagyok. Nagyon benne tudok élni a történeteimben, a szereplők nem hagynak békén. Ha valamiért nem jut időm az írásra, fizikálisan rosszul leszek. Ezért még fél órára is képes vagyok leülni a gépemhez. És a többi kollégát figyelve nem érzem magam annyira termékenynek, egy alkalommal képtelen vagyok 6-8000 karakternél több, minőségi szöveget írni.

Mindem írásod a nőkről szól…

Meg férfiakról. A nő-férfi kapcsolatról, mert ősidők óta ez mozgatja a világot. És ennek elengedhetetlen része az erotika. Ha a szex működik, nagyon sokáig életben tart egy kapcsolatot. Ha nem igazán, minden egyéb probléma felnagyítódik. Ki viszi le a szemetet, meg ilyesmik.

Hol a helye az erotikának a te életedben, és hol a helye az irodalmi munkáidban?

A privát életemben nagyon fontos, a szövegeimben még fontosabb. Vargas Llosa szerint erotika nélkül nincs nagy irodalom. Számomra külön kihívás, hogy magyarul élvezetesen írjak a szeretkezésről, ne legyen se pornó, se orvosi szakszöveg. Komoly írástechnikai feladat, próbálom megoldani.

Kicsit úgy érzem, mintha az Alteregó előtanulmánya lenne A hűség kutyáknak való című kötetednek. Mármint erotikus értelemben. Az Alteregó szerelmes-romantikus könyv, A hűség kutyának való pedig egy vérbő, belemenős, szókimondó erotikus könyv lett.

A kulcsszerep itt a koré, amikor a történet játszódik. Ugyan az Alteregó fele naplóregény, A hűség a kutyáknak való pedig teljesen az, blogregény, ami a napló 21. századi változata, de más-más korban játszódik. 1919-ben az emberek még csak nem is gondoltak azokra a dolgokra, amit ma minden további nélkül leírnak és kitesznek a világhálóra, ahol bárki olvashatja. Akkor takargattak, most kitárulkozunk. Szóval az Alteregó főhőse, Lizzy, az őszinte vallomásaival ugyanolyan úttörő, mint A hűség a kutyáknak való névtelen mesélője.

A hűség kutyáknak való című regényed meglehetősen nagy port kavart. Pro- és kontra, kaptál hideget, meleget. Blogregényből nőtte ki magát, először álnéven jegyezted a huncut kalandok leírásait. Ment a találgatás, hogy ki a szerző, nő vagy férfi, „igazi” író vagy nem. A provokatív cím és a figyelemfelkeltő fülszöveg hatására már a megjelenése előtt sikerült ellenségeket is szereznie a történet főszereplőjének és a könyv írójának. Miként élted ezt meg?

Kicsit furcsa volt számomra, hogy már a cím kapcsán, a regény olvasása nélkül ítélkeztek, háborogtak. Persze provokálni is szerettünk volna vele, de a történet ismeretében a cím teljesen érthető és jogos. Őszintén érdekelne, hogy később tényleg elolvasták-e a könyvet. És kaptam pár ajánlatot, férfiaktól, miután befejezték a könyvem.

Az Ősképcsarnok bizonyos értelemben kilóg a többi közül. Nem regény, hanem novelláskötet, és nem feltétlenül tőlünk távoli, egzotikus kultúrákban élő emberekről szól, hanem olyan, mintha saját nagyapáink, nagyanyáink története lenne. Megrendítő, elgondolkodtató történetek arról, hogy miért kellett átélni háborút, zsidóüldözést, kivándorlást, kommunista diktatúrát, szibériai fogságot. Te is úgy érzed, hogy ez a kötet „kilóg” a sorból?

Az általad említett, földrajzi szempont alapján kilóg, bár azért az Ősképcsarnokban is eljutunk Izraelbe, ami azért eléggé egzotikus helyszín, nem? Viszont ez a novellafüzérem is a nő-férfi kapcsolatról szól. De az alaphelyzet az, hogy egy 21. században élő nő megpróbálja kideríteni, miért ilyen a személyisége, milyen berögződéseket hozott magával a múltból, hogyan befolyásolják a sorsát ősei cselekedetei. Végiglapozza a családi fotóalbumot, meghallgatja elődei történeteit. Mint egy családállítás. Másrészt a többi könyvem regény, az Ősképcsarnok novellák sora, melyek külön történetként olvashatók, önállóan értelmezhetőek, de itt sem hazudtoltam meg magam, mert összefüggnek a történetek. Egyes szereplők megjelennek a következő novellában, azonosak a helyszínek.

A török brigadéros trilógia első kötete tavaly jelent meg és, ha jól tudom, a második kötet pedig idén jelenik meg. Az első rész fő helyszíne egy török hárem, főszereplője egy csodaszép tizenéves háremhölgy. Mennyire autentikus a történet? Egyáltalán, törekedtél arra, hogy a regény korhű legyen, vagy inkább tekinthető romantikus mesének?

Fikciót írok, nem dokumentumregényt, ezért a történet nagy része a fantáziám szüleménye, mese, bár nem igazán romantikus. A regény alaphelyzete, Buda visszafoglalása egy háború része, ami ugyanolyan kegyetlen és véres volt, mint bármelyik másik csata, tele erőszakkal.  De a szereplők egy része valós személy, például az utolsó budai pasa, Abdi Abdurrahman, vagy Batthyány Ádám gróf. Történelmi kalandregény esetében szerintem rettentően fontos, hogy a korra jellemző részletek stimmeljenek, mit ettek, mit viseltek, hogyan éltek akkoriban.  Rengeteget kutatok, és izgalmas részletekre bukkanok, amit igyekszem érdekesen beépíteni a sztoriba. Például fogalmam sem volt róla, hogy a 17. századi Magyarországon, mint bárhol az oszmán birodalom területén, virágzott a rabszolga-kereskedelem, mindkét oldalon. Ebből szerintem sikerült egy lényeges bonyodalmat kibontakoztatnom a könyvemben.

Miről szól a második rész?

A török brigadérosról, Juszufról. Nagykorúvá válva ajándékul az igazságot kapja, ő nem Joszi Katz, hanem Juszuf ibn Abdi Abdurrahman. Gondoljunk csak az örökbefogadottak traumájára, ugyanebbe a szituációba kerül. Természetesen környezetét hibáztatja, bünteti, igazságtalanul. Az ő meghasonulását, identitáskeresését mesélem el, hogyan találja meg az útját Rákóczi testőrségébe. Persze egy fiatal férfinál szerelem és erotika garantált, lesz róla szó bőven. És a második rész egy óriási csavarral zárul. A harmadik részről ne kérdezz, mert akkor lelőném a poént.

Nyilván nem lehet két mondatban összefoglalni, mi a különbség a keleti és nyugati női identitásban, nőideálban, női feladatokban, de ha mégis erre kérlek, mik azok a különbségek és találkozási pontok, amiket kiemelnél?

A nők valódi boldogsága a gyermekük boldogságában rejlik, mindenütt a világon. A keleti nők számára kevésbé okoznak gondot a női szerepek és az azok közötti váltás. Értékesnek érzik magukat háztartásbeliként, csupán gyereket nevelve, nem zavarja őket, hogy a férjük keresi a pénzt. Sosem hallottam tőlük, amit egyik magyar ismerősömtől, amikor otthon maradt a gyerekével, hogy ő most haszontalan a társadalom számára. Viszont simán szülnek négy gyereket, és mellette iskolát igazgatnak. Lazán, görcsök nélkül. Mielőtt bárki megkövezne, hogy idealizálok, csupán a fiam családjára alapozok.

Amikor az üzleti életben a saját vállalkozásodat képviseled, az egy másik leosztás, mint amikor íróként egy kiadónak és olvasóknak és ki tudja még, ki mindenkinek kell megfelelni. Zökkenőmentesen tudsz beleilleszkedni ezekbe a szerepekbe?

Nem. Sok bukkanó van az úton. Persze legkevésbé az olvasókkal. Túlságosan üzletasszonyos gondolkodásmódom van, és a magyar könyvmarketing számomra még mindig rejtély. Meggyőződésem, hogy a nincsből nem lehet eladni, ha a könyv hiányzik az üzletek polcáról, nem igazán fogyhat.

Ha lehetne egy kívánságod, mitől lennél boldog?

Ha teljesülne a fiam álma, és olimpikon lehetne.

 

Szöveg: Tallér Edina

Szólj hozzá te is!

Még több Kultúra

10 nap tábortűz a STRAND Fesztiválon fesztivál

10 nap tábortűz a STRAND Fesztiválon

Utazz Szerb Antal nyomában Olaszországban irodalom

Utazz Szerb Antal nyomában Olaszországban