A szigorú, szívtelen, zsarnok anya, Adora Crellin szerepe akár Golden Globe-ot is hozhat a számodra. A sorozatot nézve úgy tűnik, mintha élvezted volna, hogy Adora bőrébe bújhattál…
Élveztem…? Ó, igen! A legjobb karakter mindig az, aki szörnyen visszataszító, valójában mindenki őket akarja eljátszani. Adorában izgalmas volt, hogy sosem tudhattad, mire képes, hogy hová fejlődhet a történet általa. Ki tudja, lehet, hogy most titokban te is azt gondolod, ’Jézusom! legszívesebben megtagadnám, hogy egy asztalnál ülök ezzel a nővel…’ (nevet)
Mire törekedtél a szerep megformálásakor?
Szerettem volna, hogyha sikerül úgy alakítanom ezt a karaktert, hogy megmutassam, mennyi szeretet, fény és emberség volt benne korábban, az élete alkonya előtt. És nála az alkonyatot szó szerint kell érteni, az ő Napja már lenyugvóban van, beköszöntött a sötétség az életébe. Adora sokkal komplikáltabb karakter, mint amilyennek elsőre tűnik. A sorozat során folyamatosan hámozódnak le róla a rétegek. Meglehetősen sok szöveges jelenetem volt ebben a sorozatban és volt egy monológom a végén, a nyolcadik epizódban, amikor Adora az életéről beszél és felfedi a könyörtelen múltját, hogy mennyit szenvedett gyerekként. Az a legmegrázóbb az egészben, hogy a gyermekkori bántalmazását örökíti tovább a saját gyerekeinél, mert egyszerűen nem képes más utat választani.
Ezek szerint a gyermekbántalmazás ’örökíthető’ dolog szerinted?
Azt gondolom, hogy sajnálatos módon igen. A gyermekbántalmazás a generációkon keresztül folytatódik, tovább adódik ez a történet is ezt mutatja meg.
A karaktered, Adora, mintha egyszerre érezné szükségtelennek a szeretetet, miközben én azt érzem, hogy legbelül folyamatosan egy nagyon fájdalmas szeretetéhségtől szenved. Talán éppen a gyermekkori szenvedés miatt van benne ez a feloldhatatlan konfliktus a szeretettel kapcsolatban?
Egyértelműen. Azt hiszem, hogy Adorától függetlenül ez egy természetes emberi érzés. Mindannyian emberek vagyunk és azt gondolom, hogy valamilyen formában mindannyian szenvedünk a szerelemtől és a szeretettől. Szükségünk van a szerelemre, akarjuk a szerelmet vagy éppen a meglévő szerelemtől gyötrődünk. Ami engem illet, nagyszerű családban nőttem fel, szerető anya, apa és erős testvéri szeretet a lánytestvéreimmel. Ezt biztos nem gondolnád rólam, ha az Éles tárgyakban látsz… (nevet)! De ahogy az ember korosodik, a szeretetnek és a szerelemnek sokféle formáját megéli. A fájdalmasat is. Nem vagyok férjél és nem születtek gyermekeim. De volt néhány nagy szerelmem, kiemelkedő férfiak az életemben és csodálatos barátaim vannak. Szóval rengeteg szeretet volt az életemben. De ugyanakkor meg kell élnünk emberként azokat a periódusokat is, amikor ’nem vagyunk szeretve’ vagy amikor nem érezzük szükségét a szeretetnek, amikor szinte a bőrükön érezzük, hogy az élet nehéz és szenvednünk kell. És egy pont után rá kell döbbennünk arra, hogy ezek emberi érzések. Változatos emberi érzések.
Szerinted az, hogy nincs gyermeked, segített eljátszanod a kegyetlen anyát?
Igen. Úgy gondolom, hogy azzal, hogy sosem neveltem fel egy gyermeket, más perspektívából szemlélem az anyaságot. Egy sokkal objektívebb, kívülálló szemszögből. Adora az egyensúlyt veszíti el, túl sok szeretetet ad, de közben túlfegyelmezi, rögeszmésen kontrollálja a lányait és ez oda vezet, hogy egy természetellenes, távoságtartó, hideg anya válik belőle.
Most Golden Globe-ra jelöltek Adora szerepéért, ami hatalmas siker, de nem tudom, mennyire garantálja a további munkáidat. Úgy látom, hogy egy bizonyos életkor után nem egyszerű jól foglalkoztatott színésznőnek lenni Hollywoodban. Neked mi a személyes tapasztalatod?
Én nem panaszkodhatok, az elmúlt tizenhét hónapban egy perc megállásom sem volt. Az Éles tárgyak mellett a nagyon népszerű House of Cards-ban forgattam és egy olyan filmben játszottam főszerepet – egy nyomozónőt (az Out of Blue című filmben – a szerk.), ahol tényleg minden jelentben benne kellett lennem, gyakorlatilag minden filmkockán rajta vagyok. A személyes véleményem pedig az, hogy ez így helyes. A filmiparnak abba kell hagynia, hogy a színészeket beskatulyázzák a koruk, nemük, hovatartozásuk szerint. Nincs szükség kategorizálásra. Elegünk van az ’egy történet egy fehér emberről’ típusú filmekből. Más történeteket is el kell mondani. Mert a világ már régen nem erről szól, és erre Hollywoodnak is reflektálnia kell.
Az Éles tárgyak összes epizódja elérhető feliratosan és szinkronosan az HBO GO-n.
Kövesd a Marie Claire-t a Google hírekben is!
