Ida Nielsent valószínűleg sokkal többen ismerik, mint gondolnánk. A dán hölgy ugyanis nem más mögött pengette a basszusgitár húrjait 6 éven keresztül, mint a popzene legendája, Prince. Természetesen nem véletlenül akadt meg rajta Prince szeme, hiszen Ida addigra már saját nevén – ami volt már Ida Funkhouser, Bassida és Bass Ida – is elismerést szerzett a szakmában. Lendületes színpadi jelenléte és technikai felkészültsége mellett talán az volt a legnagyobb meggyőző erő szerződtetésére, hogy Ida tényleg szinte minden stílusban otthon érzi magát, így Prince funky stílusát is hamar magáévá tette. Kevés európai muzsikus képes tartani annak feszes ritmusát, pláne nem úgy, hogy improvizatív játékával nemcsak oldja, de még színesíti is a mechanikusan ismétlődő basszusmeneteket. 2008-ban jelent meg első, Marmalade című lemeze, ezt 2011-ben a Sometimes a Girl Needs Some Sugar Too, majd 2016-ban a turnitup követte. Legfrissebb, az oldschool funkot a nu soullal és hiphoppal ötvöző korongja, a Time 2 Stop Worrying (bout the weird stuff) pedig idén látott napvilágot, amelyről a Fesztivál Színházban is biztosan hallhat majd a közönség néhány dalt.
Jazzkörökben a Thelonius Monk énekverseny a műfajban elért világsikerek előszobájának számít: aki ott maradandót alkot, annak fényes jövőt ígérnek a műfajban. Nem volt ez másképp Jane Monheit esetében sem, aki az 1998-as versenyen egészen a dobogó második fokáig jutott. Az akkor 20 éves énekesnőnek rögtön fel is ajánlottak egy szerződést, ennek eredményeként jelent meg két évvel később debütáló lemeze, a Never Never Land. Monheit kristálytiszta hangja, könnyed hajlításai és csábító hangszíne lehengerlő sikert aratott. A siker azóta is töretlen: két tucatnyi szólólemez, két Grammy-jelölés, és számtalan vendégszereplés olyan duettpartnerekkel, mint Michael Bublé, John Pizzarelli vagy épp Ivan Lins. Kimódoltságtól mentes, fölényes technikai tudásról árulkodó, ám mégis elegáns előadásmódja pedig tökéletessé teszi a legendás Ella Fitzgerald örökségének gondozására: legutóbbi, 2016-os lemezén a jazz koronázatlan királynője előtt tiszteleg, saját képére formálva dalait. A Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben az idén húszéves Budapest Jazz Orchestra kíséri majd.
Bár Tia Fuller gyermekkorában zongorázni és fuvolázni is tanult, a szívét hamar rabul ejtette egy, a közgondolkodásban kevésbé nőiesnek tartott hangszer, a szaxofon. A románc komolyságát pedig mi sem jelzi jobban, minthogy Fuller 2013 óta a patinás Berklee College of Music jazztanszékének főállású professzora. Hogy a jövő jazz-zenészeinek nevelése mellett jut-e ideje a karrierje építésére? A válasz a leghatározottabb igen: öt szólólemeze mellett olyan sztárokkal zenélt együtt, mint Esperanza Spalding, Dianne Reeves és Nancy Wilson, 2018-as Diamond Cut albumán pedig nem kisebb nevek szerepelnek, mint Dave Holland vagy a Müpában többször is fellépő Jack DeJohnette. Muzsikált Barack Obamának a Fehér Házban, szerepelt az Oprah Winfrey Show-ban, a Good Morning Americában, fellépett az American Music Awards és a Grammy Awards díjátadó gáláján, nem mellékesen Beyoncé turnézenekarának állandó szaxofonosa. Kvartettjével bejárta már Afrika és Európa több országát, a legnevesebb klubokban és koncerttermekben zenélt, május 5-én pedig végre a Müpa is felkerül a listára.
A Jazztavasz 2019 koncertjeiről további információk ITT!
:
