Ha igaz, hogy a sorsunkat magunk alakítjuk, akkor azt is érdemes szem előtt tartanunk, hogy sokszor nagyon apró döntéseken, jelentéktelennek tűnő eseményeken múlik az életünk alakulása. Persze visszamenőleg már világosan láthatjuk, melyik volt az a pillanat, amikor, ha másképp választunk, ha van elég bátorságunk meghozni bizonyos döntéseket, talán máshogy lett volna minden. Talán még boldogok is lettünk volna, ki tudja.
Rubin Eszter főhősei is cselekedhettek volna másképp – saját magukért, a boldogságukért. Ehelyett precízen és visszavonhatatlanul leosztották egymás közt a szerepeket, amivel harminc évre megpecsételték a közös sorsukat. A Stark-család hanyatlása egy időben kezdődött a megalakulásával. Akkor, amikor a két fiatal, Lia és Gyuri összekötötték az életüket annak ellenére, hogy már az elejétől ott lapult bennük a sejtés: a közös történetüknek jó vége nem lehet.
Rubin Eszter azonban nagyon pontosan és érzékletesen ábrázolja, hogy az önbecsapás hová sodorhat, hogy mi történik, ha a birtoklási vágyat összekeverjük a szerelemmel. És, hogy a saját magunk által létrehozott csapdából mennyire nehéz, sőt, sokszor lehetetlen kimászni. Pláne, mert egy idő után a magunkra vállalt szerepek a személyiségünk elidegeníthetetlen részei lesznek. Az áldozat – aki ebben a kapcsolatban épp maga a férj, Stark Gyuri – a végletekig ragaszkodik az áldozatszerephez, a bántalmazó – vagyis a feleség – pedig csak akkor érzi magát igazán elemében, ha manipulálhat, ha a hatalmát a jól megszokott módon gyakorolhatja a párján. Őrületes függés ez, és amíg mindenki a szerepénél marad, a színjáték jól működik: mintacsalád, mintaotthon – gondolják sokan. A felszín alatt azonban egy idő után visszavonhatatlanul elindul az erózió. Miközben a lassan felszínre kerülő hazugságok egyre elementárisabb erővel emésztik fel a Starkokat, akik elkezdenek kiesni a jól megszokott szerepköreikből, a kívülről egykor pazarnak tűnő környezetük is hanyatlásnak indul. Ez a külső és belső romlás tűpontos összhangban és rendkívül képiesen van ábrázolva az Árnyékkertben, ami önmagában is elképesztően filmszerű, fordulatos regény.
De vajon megbocsájthatóak-e a szerelem nevében elkövetett bűnök? Ki lehet-e bogozni az évtizedes hazugságokat? Át lehet-e írni a káros mintákat egy családban? Szerepet cserélhet-e áldozat és bántalmazó? És lehet-e egyáltalán jó vége egy ilyen rémálomnak? Rubin Eszter regénye érzékletes és mély válaszokat ad a kérdésekre, miközben időről időre meghagy abban a tudatban, hogy mindezek ellenére talán mégis létezik feloldozás.
Az Árnyékkert című kötetről október 12-én beszélget a szerzővel Gács Anna irodalomkritikus a Margó Irodalmi Fesztiválon.
