Mi már olvastuk: Rubin Eszter – Árnyékkert

2019. október 08. |

Van, hogy a birtoklási vágyat összetévesztjük a szerelemmel. Van, hogy egy családot a szeretet helyett évtizedes hazugságok hálója tart csupán össze. És van, hogy túl későn jövünk rá, a szerelem nevében egész idő alatt csak manipuláltak minket. Rubin Eszter harmadik kötete, az Árnyékkert egy rendkívül mély, szövevényes, szimbólumokban gazdag történet egy családról, amelynek sosem kellett volna létrejönnie.

Ha igaz, hogy a sorsunkat magunk alakítjuk, akkor azt is érdemes szem előtt tartanunk, hogy sokszor nagyon apró döntéseken, jelentéktelennek tűnő eseményeken múlik az életünk alakulása. Persze visszamenőleg már világosan láthatjuk, melyik volt az a pillanat, amikor, ha másképp választunk, ha van elég bátorságunk meghozni bizonyos döntéseket, talán máshogy lett volna minden. Talán még boldogok is lettünk volna, ki tudja.

Rubin Eszter főhősei is cselekedhettek volna másképp – saját magukért, a boldogságukért. Ehelyett precízen és visszavonhatatlanul leosztották egymás közt a szerepeket, amivel harminc évre megpecsételték a közös sorsukat. A Stark-család hanyatlása egy időben kezdődött a megalakulásával. Akkor, amikor a két fiatal, Lia és Gyuri összekötötték az életüket annak ellenére, hogy már az elejétől ott lapult bennük a sejtés: a közös történetüknek jó vége nem lehet.

Rubin Eszter azonban nagyon pontosan és érzékletesen ábrázolja, hogy az önbecsapás hová sodorhat, hogy mi történik, ha a birtoklási vágyat összekeverjük a szerelemmel. És, hogy a saját magunk által létrehozott csapdából mennyire nehéz, sőt, sokszor lehetetlen kimászni. Pláne, mert egy idő után a magunkra vállalt szerepek a személyiségünk elidegeníthetetlen részei lesznek. Az áldozat – aki ebben a kapcsolatban épp maga a férj, Stark Gyuri – a végletekig ragaszkodik az áldozatszerephez, a bántalmazó – vagyis a feleség – pedig csak akkor érzi magát igazán elemében, ha manipulálhat, ha a hatalmát a jól megszokott módon gyakorolhatja a párján. Őrületes függés ez, és amíg mindenki a szerepénél marad, a színjáték jól működik: mintacsalád, mintaotthon – gondolják sokan. A felszín alatt azonban egy idő után visszavonhatatlanul elindul az erózió. Miközben a lassan felszínre kerülő hazugságok egyre elementárisabb erővel emésztik fel a Starkokat, akik elkezdenek kiesni a jól megszokott szerepköreikből, a kívülről egykor pazarnak tűnő környezetük is hanyatlásnak indul. Ez a külső és belső romlás tűpontos összhangban és rendkívül képiesen van ábrázolva az Árnyékkertben, ami önmagában is elképesztően filmszerű, fordulatos regény.

De vajon megbocsájthatóak-e a szerelem nevében elkövetett bűnök? Ki lehet-e bogozni az évtizedes hazugságokat? Át lehet-e írni a káros mintákat egy családban? Szerepet cserélhet-e áldozat és bántalmazó? És lehet-e egyáltalán jó vége egy ilyen rémálomnak?  Rubin Eszter regénye érzékletes és mély válaszokat ad a kérdésekre, miközben időről időre meghagy abban a tudatban, hogy mindezek ellenére talán mégis létezik feloldozás.

Az Árnyékkert című kötetről október 12-én beszélget a szerzővel Gács Anna irodalomkritikus a Margó Irodalmi Fesztiválon.

Szólj hozzá te is!

Még több Kultúra

Feltörekvők: Ertl Zsombor színész a nagy gatsby

Feltörekvők: Ertl Zsombor színész

Cannes-i filmekkel jön a Mozinet Filmnapok cannes-i filmek

Cannes-i filmekkel jön a Mozinet Filmnapok

Pura Poesia #21 – Tenki Réka: „Mostanában példaképeket keresek” interjú

Pura Poesia #21 – Tenki Réka: „Mostanában példaképeket keresek”