A Tabukról tabuk nélkül sorozat olyan társadalmi jelenségekkel foglalkozik, amelyekről mindenki tud, mégsem szívesen beszél. Hogyan válogattátok össze a második évad anyagait?
Végig kellett gondolni, hogy mi az, ami még nem volt, illetve visszanyúltunk az első részben szereplő izgalmasabb személyiségekhez is és megnéztük, hogy mi történt velük azóta. Most lesznek olyan témák, mint például a meddőség, amiről mindig azt gondoljuk, hogy egy nőket érintő probléma, mi viszont a férfi meddőségről készítettünk egy nagyon érdekes anyagot. Minden részben elképesztően izgalmas kérdéseket jártunk körbe, ilyen volt az öngyilkosság, az autizmus, az Asperger-szindróma vagy a fogyatékkal élők gyermekvállalása is. A forgatások során én megint sok apró katarzist éltem meg, nagyon különleges emberekkel találkoztam, a témákat pedig nem nyálas, mézes-mázas stílusban dolgoztuk fel, hanem fájdalmasan, de mégis őszintén beszéltünk róluk. És hál’istennek tudtunk teremteni egy olyan bizalmasabb közeget, ahol a szereplőink is megnyíltak.
Mennyire volt beleszólásod a témák kiválasztásába, majd kibontásába?
A stáb előre dolgozott, én csak az utolsó 10 napban kapcsolódtam be a munkába. Igazából a beszélgetés menetét tudtam terelni, például a Tiszta szívvel film miatt eléggé képben voltam a kerekesszékesekkel vagy a fogyatékkal élőkkel. A rendezővel, Pálinkás Norbival sokat beszélgettünk arról, hogy mi az, amit kérdezhetek, kaptam egy kis összefoglalót is és a felkonfokat kicsit átfogalmazva én mondtam el. A kreativitás része tehát inkább a szereplőkkel való együttlétben kellett, hogy kihangsúlyozódjon.
A szereplőkkel nemcsak a mostanra kialakult állapotukról, élethelyzetükről beszélgetsz, hanem végigjárjátok az oda vezető utat is.
Igen, kicsit jobban mögé megyünk a történeteiknek, megnézzük, hogy valaki honnan indult kiskorában, milyen problémákkal küzdött, hol volt az a pont, amikor már majdnem feladta a küzdelmet és mi volt a pálfordulás. Lehetett volna akár 4 órás dokumentumfilmeket is csinálni, de nekünk arra kellett törekedni, hogy koncentráltan mutassuk be a történeteket. Igazából ez volt a legnagyobb nehézség de így is nagyon izgalmas lesz a sorozat.
Burger Barnával életének utolsó időszakában forgattatok, majd a 2. évad 0. epizódjában meglátogattad Barna özvegyét, Fannit és a családot, hogy megnézzétek, hogyan alakult az életük a férj és édesapa halála után. Ez a történet még megrázóbbá tette azt az epizódot, amiben a halállal foglalkoztok.
Burger Barna történetében az volt az elképesztő, hogy milyen lelki ereje van a párjának és ahogy az élet valahol ott folytatódott tovább a kicsi gyerekeikben. Sok erőt adott nekik, hogy mi is foglalkoztunk velük, és most, a 2. évadban visszatértünk azokra a helyszínekre, ahol Barna az utolsó éveit töltötte, az erdőkbe és a hegyek közé. De én igazából pozitívabb dolgokat szeretnék mondani, volt például egy kerekesszékes lány, akinek a lakásában forgattunk. Az olyan egyszerű dolgok által, minthogy hogyan tud egyáltalán közlekedni, hogyan old meg hétköznapi feladatokat, sokszor önmagukban is fontos dolgokra tudtunk rámutatni.
Melyik történet vagy szereplő állt hozzád a legközelebb?
Az autizmussal foglalkozó rész elképesztően izgalmas volt, ebben egy 30-as srác szerepel, aki standuppol, vele és a párjával szenzációsat beszélgettünk, sikerült felszabadítanom őket, így sokat nevettünk és olyan dolgokra is rákérdeztem, amiket nem biztos, hogy egyébként más helyzetben felvetettem volna.
Számomra ennek a sorozatnak az a célja, hogy olyan témákra hívjátok fel a figyelmet, amikről azért nem beszélünk, mert félünk tőlük. Pedig ha beszélünk róluk, akkor a félelem is megszűnik vagy legalábbis csökken, sőt akár átfordulhat egyfajta nyitottságba, érdeklődésbe is.
Ez lenne a feladata a műsornak, hogy kicsit segítsen rávilágítani olyan fontosabb témákra, amik mindig bent vannak valahol a szoba legsarkában, letakarva. Olyan dolgok, amikkel nem foglalkozunk, amikről az emberek azt hiszik, hogyha nem beszélnek róluk, akkor nem is léteznek. Ez a mottója ennek a sorozatnak, hogy nemhogy beszélni kell róluk, hanem fel kell tárni a sebeket és orvosolni kell őket. Mert vannak olyan emberek, akik ezekre a témákra érzékenyek, csak egyszerűen nem hallottak róluk. Nem hallottak arról például, hogy van olyan, hogy egy fogyatékkal élő párnak gyermeke születik és hogy egy ilyen kisfiú hogyan készül az iskolára, hogyan mennek el füzetet venni a gondnoksággal megbízott hölggyel, szívszorító történetek ezek. És hiába mondjuk el például annyiszor azt is, hogy egyre több házasságot kötnek mert mellé kéne tenni, hogy egyre több öngyilkosság is van. Ebben folyamatosan ott vagyunk az élvonalban, ez sincs kimondva egyáltalán.
A Tabukról tabuk nélkül után milyen darabban, filmben láthatnak még a közeljövőben a nézők?
Decemberben lesz Pintér Béla új bemutatója, az Anya Szeme Fénye az UP Újpesti Rendezvénytérben de még előtte október végén jön a Drakulics elvtárs, amit nagy izgalommal várok, mert úgy érzem, hogy nagyon jó filmet csinált Bodzsár Márk. Idén leforgattam Nagy Viktor Oszkárral is egy filmet, amiben egy vezérszurkolót játszom, baromira élveztem az egész forgatást, ezt is hamarosan bemutatják. Közben Bödőcs Tibivel is lesz egy könyvbemutatóm és a Margó Fesztiválra Vitáris Ivánék is elhívtak egy közös fellépésre.
Az új sorozat október 25-én 22 órakor debütál a Spektrum csatornán. A 0. rész, amelyben a műsorvezető meglátogatja az első évad néhány szereplőjét, 2 év múlva címmel, október 18-án lesz látható.
Fotó: Szabó Gábor
