“Francia színésznő ritkán lesz egy magyar lányból” – interjú Varga Veronikával

2020. január 04. |

Eddigi jelentős sikerei francia alkotásokhoz kötik, és bár alapvetően kétlakinak vallja magát, főleg Párizsban él és dolgozik. Varga Veronikát legutóbb az Akik maradtak című, Oscar-esélyes magyar filmben láthattuk, Vidákné szerepe pedig több szempontból is új kapukat nyitott meg számára.

Honnan és hogyan vezetett az út a francia mozikig és színpadokig?

Érettségi után Brüsszelben bébiszitterkedtem, ahol a második évben jelentkeztem a színművészetire. Felvettek, majd két év múlva egy újabb merész lépésre szántam el magam: megpróbáltam felvételizni a párizsi színművészetire is. Nagyon nehéz oda bekerülni, így azért bevallom, nem gondoltam, hogy sikerülhet. Ennek ellenére bejutottam, mégpedig az egyik legmagasabb pontszámmal, és az egyetlen nem anyanyelvű diákként.

Fotó: Nathalie Mazéas

Lámpalázas típus voltál?

Azokban az években nagyon sok minden történt velem, a lámpaláz mégsem volt jellemző rám. Mindig meg kellett valaminek felelnem, így leginkább csak csináltam a dolgom. Másodéves koromtól kezdtem aktívan dolgozni, egy év alatt három filmszerepet is kaptam. Az egyik egy főszerep volt: a Párizs királya című filmben Philippe Noiret oldalán. Amikor túljutottam a soklépcsős castingon, és engem választottak, egy vendéglőben találkoztunk a rendezővel és Philippe Noiret-vel. Rögtön egy húron pendültünk, és ettől kezdve mindig mindenben támogattak engem. Sokat adott nekem ez a munka.

Varga Veronika egy vizsgafilm forgatásán a párizsi La Femis-ben, a rendezők iskolájában, Fotó: Jo Magrean

Mi volt a másik két film, amit abban az évben forgattál?

Az egyik egy rövidfilm volt Emilie Muller címmel, amely számos díjat nyert, és amelyben igazán felfigyeltek rám. A másik egy tévéfilm volt, amelynek rendezője, Éric Barbier lett a férjem és a két lányom édesapja. Elmondhatom, hogy nagyon intenzív és gazdag év volt ez számomra.



Tehetség vagy szerencse kell egy ilyen starthoz?

Mindennek a titka, hogy bár sokszor nagyon nagy volt a tét, valahogy mégsem görcsöltem rá semmire. Tele voltam energiával, és csak próbáltam megfelelni az élet adta lehetőségeknek.

Egyértelmű volt, hogy Párizsban maradsz?

Én Magyarországon akartam élni, de az élet máshogy hozta. Maradt a kétlakiság, hiszen minden Párizsban volt: a munka, a szerelem. A lányaim egyébként folyékonyan beszélnek magyarul, és nagyon kötődnek Magyarországhoz. Tóth Barnabás Akik maradtak című filmjében egy viszonylag apró, de izgalmas szerepet kaptál.

Ez volt az első szerepem Magyarországon, ráadásul hasonló karakterrel nem nagyon szoktak megtalálni. Vidákné egy kemény, negatív figura – ez egy színésznek mindig kihívás. Rám eddig valahogy inkább az álmodozó, romantikus, kedves szerepeket osztották. Picit féltem tőle először, de nagyon élveztem a forgatást. A film elindított egy lavinát, gyakorlatilag minden hónapban jövök haza, mert folyton akad munkám. Nyáron Badits Ákos rendezôvel forgattam egy filmet, amelyet eszméletlenül élveztem, elôtte Dombrovsky Linda megrázó témájú rövidfilmjében játszottam és most is épp egy életrajzi alkotás, egy Magyarországon készülő nemzetközi produkció kapcsán vagyok itthon.

Mi volt a legfontosabb szakmai tanács, amit eddig kaptál?

Nagyon sok tanácsot kaptam már. Volt egy nehezebb periódusom, amikor fontolgattam, hogy hazajövök. Ekkor Szabó István rendező azt javasolta nekem, hogy maradjak csak ott, mert „francia színésznő ritkán lesz egy magyar lányból”.

Újjászületés trailerlinda dombrovszkyVimeo.

Szólj hozzá te is!

Még több Kultúra

Podcast: Bovaryné és A kis herceg a Zeneakadémián Boldizsár Ildikó

Podcast: Bovaryné és A kis herceg a Zeneakadémián