David Attenborough új dokumentumfilmje egyszerre csodálatos és megdöbbentő

2020. október 06. |

Keresve sem találnánk jelenleg annál égetőbb kérdést, mint hogy lesz-e még jövőnk ezen a bolygón. Éveken belül eljöhet az idő, hogy nem lesz tiszta levegő, nem lesz ivóvíz (ahogy sok helyen már most sincs), és elég, hogy csak egyetlen, az élet fennmaradásának és körforgásának szempontjából elengedhetetlen állat- vagy növényfaj pusztuljon ki, azt hamarosan az ember is követni fogja a sírba.

Nem lehet véletlen, hogy amióta az ember öntudatra ébredt, mindig az idősek voltak azok, akiknek a szavait szentírásként tartották számon. Az ő élettapasztalatukkal már tudták, mely döntések bizonyulnak jónak, és melyek rossznak. A 94 éves természettudós fiatalkora óta szinte felfoghatatlan mértékben változott meg a világ. A technika olyan szinten modernizálódott az elmúlt száz évben, ami egy olyan embernek, aki nem láthatta testközelből a fejlődést, szinte a boszorkánysággal lehet egyenlő. David Attenborough szavait ezért is kéne úgy innunk, mint a vizet. De ne csak fogyasszuk, hanem értsük is meg azt, amit mond. Ez a film az ő tanúvallomása.

Mi, emberek hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, hogy mi is részei vagyunk a nagy egésznek. Csak egyetlen csavar vagyunk a gépezetben, nem pedig a motor. Ez a masina pedig csak úgy tud működni, ha minden alkotóeleme a helyén van. Igaz, a Föld története során nem egyszer fordult elő, hogy kipusztult egy ökoszisztéma, majd egy új vette át a helyét. A mostani helyzet mégis annyiban, és sajnos nagyon nagy mértékben különbözik a korábbiaktól, hogy még soha nem fordult elő, hogy egy olyan faj, mint az ember, a saját akaratából befolyásolja annak kipusztulását, nem pedig maga a természet végzi óramű pontossággal, egymásra épülő folyamatokból álló dolgát. A Life On Our Planet szembesít minket azzal, amit nem akarunk megérteni:

a jelenlegi ismereteink szerinti hatodik nagy kihalási hullámot éljük. A legutóbbi ilyen alkalom az addigi csúcsragadozók, a dinoszauruszok uralkodásának végét jelentette, ha pedig nem változtatunk pusztító szokásainkon, az emberiség következik.

A hírek aggasztóak. Ismét felütötte a fejét egy halálos vírus, ami a globalizáció segítségével rendkívüli gyorsasággal terjedt el a világban. Félő, hogy kipusztulnak a méhek, mert ha megtörténik, akkor a jelen állás szerint nekünk sincs esélyünk a túlélésre. Szinte a bibliai sáskajáráshoz hasonló rovarinváziót okozott a hazánkban is megjelent és elterjedt a zöld vándorpoloska, az áruk importálásával és a globális turizmus elterjedésével pedig más új, nem őshonos élőlények érkezésére is számíthatunk, amiknek itt nincsen természetes ellensége, így könnyen károsítja a biodiverzitást. Bár David Attenborough-nak az ismeretterjesztés, illetve a törékeny természet, és annak véges erőforrásaira való figyelemfelhívás volt a célja, nem pedig az, hogy sírjunk, mégis nehéz megállni, hogy a majdnem másfél órás film megtekintése alatt ne ejtsünk egyetlen könnycseppet sem.

Sokaknak nehezére esik elhinni, hogy az élet – aminek a neve is magában hordozza a folyamatosságot és a körforgást – nem magától értetődő. Annak érdekében, hogy a következő generációk számára is megőrizzük ezt a csodálatos, minden életformát összekapcsoló létesítményt, a Földet, tisztelnünk kell azt, amiről azt gondoljuk, hogy könnyen leigázhatnánk. Lehet, hogy egy állat- vagy növényfaj kipusztulása első ránézésre nem tűnik végzetesnek, ugyanakkor mindennek megvan a helye az ökoszisztémában. Ha a rovarok és az állatok nem segítenék életmódjukkal a növények beporzását és magjainak szétszórását, hamarosan nem tudnánk mivel etetni azt hét és félmilliárd éhes szájat, aminek a száma előreláthatólag csak növekedni fog. És bár a mi emberi életünk nem tudna úgy fennmaradni, ha kipusztulna egy, az ökoszisztéma szempontjából kulcsfontosságú faj, minden jel (köztük a Csernobil városába visszatérő természet) arra mutat, hogy a természet megtalálja a megfelelő módot, hogyan induljon ismét virágzásnak nélkülünk.

Atombomba, Csernobil, erdőírtás, évszázadok alatt lebomló és a környezetre káros vegyi anyagok – csak néhány azon dolgok közül, amikkel már nem adunk vissza a bolygónknak, csak elveszünk tőle.

A lehetőségek tárháza pedig sajnos e tekintetben nem végtelen. David Attenborough szerint azonban még van remény arra, hogy a gyermekeink is úgy ismerjék a világot, ahogy mi: fejezzük be a természetet kizsákmányoló tevékenységeket, a modern technika csodáit használjuk fel arra, hogy életben tartsuk a bolygót, fogyasszunk kevesebb húst, és ne a természetből, hanem a természettel együtt éljünk. Tiszteljük az életet, ne akarjunk uralkodni felette, hiszen nem vagyunk, és soha nem is leszünk istenek.

Olvass tovább!

VÁLTSUNK EGYÜTT ZÖLDRE! Elindult a Marie Claire Go Green! kihívás, amely arra buzdít téged, hogy négy hét alatt négy különböző területen vigyél ökotudatos változást az életedbe. Hétfőtől minden héten új kihíváshoz csatlakozhatsz, majd a hét végén önbevallással értékelheted az eredményedet, és izgulhatsz, hogy vajon nálad fog-e landolni a környezettudatos nyereményeink egyike. Válassz te is kihívást most a gogreen.marieclaire.hu linkre kattintva!

Szólj hozzá te is!

Még több Kultúra