2017-ben a hazai sajtó is beszámolt a világ legexkluzívabb luxusfesztiváljaként beharangozott Fyre Festival orbitális botrányáról. Bevallom, akkor nem igen ástam bele magam a témába, csak a szalagcímeket olvastam el, és arról is totálisan lemaradtam, hogy a Fyre Festival tündökléséről és bukásáról 2019-ben a Netflix is készített egy dokumentumfilmet. Erre a bizonyos filmre most, két évvel később, teljesen véletlenül találtam rá a Netflix dokufilmjei között scrollozva, és úgy voltam vele, hogy ha már elém került, adok neki egy próbát. Szerencsére nem kellett csalódnom.
Ahelyett, hogy most a Fyre botrány teljes sztoriját leírnám – mindenki nézze meg a dokut maga! –, inkább csak az alapszitut vázolom fel, és elmondom, hogy engem mi taglózott le leginkább a botrányos fesztivál történetében.
Minden a 25 éves aranyifjúval, Billy McFarlanddal, a Fyre megálmodójával kezdődött. A filmben rengeteg mobillal készült házi videót mutatnak Billyről, aminek hála már a sztori kezdetén képet is kaptam arról, hogy milyen ember is ő valójában – vagy hogy milyen volt abban az időben. Billy egy elképesztően ambiciózus és karizmatikus pasi, aki percek alatt le tud venni bárkit a lábáról, és ugyanúgy rá tud dumálni bárkit bármire. Már gyerekkorától kezdve grandiózus tervei voltak, az egyetemet is otthagyta, hogy megalapítsa a Spling nevű saját online hirdetési platformját, majd néhány évre rá 1,5 millió dolláros befektetői finanszírozással létrehozta a Magnises „elit hitelkártyát”, aminek nagyjából az volt a lényege, hogy egy rendszeres havidíjért cserébe a használók kedvezményesen részt vehetnek különféle rendezvényeken, utazásokon. Billy tökéletes megtestesítője volt annak a bizonyos amerikai álomnak, tökéletesen hozta a mindenki által jól ismert amerikai mentalitást, a történetéből pedig akár egy szilícium-völgyi sikersztori is lehetett volna.
Amerikai mentalitás alatt erre gondolok: az USA-ban már a gyerekeknek is korán megtanítják, hogy dolgozniuk kell, mégpedig sokat ahhoz, hogy elérjék a céljaikat. Céltudatosságra és az álmok megvalósítására nevelik őket. Fontos számukra a kreativitás, az önkifejezés, az innováció, a siker érdekében nem félnek kockázatot vállalni.
De nem lett. Helyette Billy éppen büntetését tölti egy ohiói szövetségi börtönben. A vesztét pedig leginkább az okozta, hogy az amerikai álom kergetése közben teljesen elszakadt a valóságtól.
A luxusfesztivál ötlete azután pattant ki Billy fejéből, hogy cégével egy olyan innovatív applikáción kezdtek el dolgozni, ami az ígéretek szerint alapjaiban reformálta volna meg a koncertszervezéseket. A fesztivál ennek az appnak gyakorlatilag a promóbulija lett volna. Egy olyan exkluzív rendezvényt szerettek volna szervezni, amilyet még soha nem látott a világ, és remélték, hogy a fesztivál sikere majd megkönnyíti az applikáció berobbanását is.
Ha nagyon szigorúak akarunk lenni, akkor talán kimondhatjuk, hogy a Fyre Festival már a kezdetektől egy hamvába holt ötlet volt. A rendezvényt eleve egy olyan helyszínre álmodták meg – a Bahamákon található Exuma-szigetcsoport egyik kis szigetére, ami korábban Pablo Escobar drogbáró tulajdona volt –, ahol a kiépítetlen infrastruktúra miatt lehetetlen lett volna több tízezer embert nemhogy luxus körülmények között, de sehogy sem ellátni. Minderre aztán rátett még egy lapáttal a szervezők gyakorlatlansága – egyiküknek sem volt még tapasztalata egy ilyen volumenű esemény és koncertek megszervezésében –, az pedig csak hab volt a tortán, hogy az egészet 1-2 hónap alatt szerették volna összehozni.
Egészen hihetetlen volt nézni, ahogy Billy minden intő jel, és a kollégái figyelmeztetése ellenére is végigtolta a sztorit, hogy lehengerlő dumájával nemcsak a projektben tartotta a lelket, de még egy rakás befektetőt is meg tudott győzni (vagy jobban mondva át tudott verni és úgy manipulálni), hogy továbbra is adjanak dollármilliókat a szervezéshez. Hazudott, csalt, megtévesztett gyakorlatilag bárkit, akire a terve véghezviteléhez szüksége volt. Hiába süllyedt a hajó egyre látványosabban, a végsőkig fenntartotta a látszatot és egy fikarcnyit sem volt hajlandó engedni a Fyre Festival terveiből. És tényleg, szó szerint az utolsó pillanatig kitartott, csak akkor látta be, hogy vége, és innen nincs tovább, amikor megérkeztek a fesztiválozók a kiépítetlen, sárban és mocsokban úszó helyszínre.
A különféle motivációs trénerektől, coachoktól rendszeresen halljuk, hogy mennyire fontos, hogy bízzunk magunkban, hogy mindig a végsőkig harcoljunk az álmainkért és ne hagyjuk magunkat letéríteni az útról… Nos, Billyről senki nem mondhatja, hogy nem ragaszkodott az utolsó utáni pillanatig is ahhoz a bizonyos amerikai álomhoz, kár, hogy a kitartásának végül egy rakás jóhiszemű ember itta meg a levét.
Azt hiszem, ezzel eleget spoilereztem a filmből, ha eddig még nem láttátok, szerintem mindenképpen érdemes lekattintanotok!
Billy McFarland sztorijáról nekem rögtön a női Steve Jobsként emlegetett Elizabeth Holmes és az ő őrületes csalása jutott az eszembe. A feltaláló - Vérszomj a Szilícium-völgyben címmel róla is készült egy doku, amit az HBO GO-n lehet megnézni. Nagyon ajánlom ezt is!
Fotó: Imdb
