A bimbo az olasz bambino (fiúbaba) kifejezésből jött létre, amit az amerikai kultúrában a buta, nem túl szofisztikált, gyerekes férfiakra használtak a 20. század elején. Az 1930-as évektől már az erős szexuális kisugárzású, telt idomú, ugyanakkor alacsony intellektusú, kislányosan naiv nőket nevezték így. Talán az egyik leghíresebb bimbo Marilyn Monroe, aki egész karrierje alatt azon dolgozott, hogy megszabaduljon ettől a jelzőtől. Az ’50-es években azonban erre kevés lehetőség volt: a stúdiók minden általuk kitermelt hírességet skatulyába tettek, és szinte csak azzal összeegyeztethető szerepeket adtak nekik. Természetesen a szexikonná válás tudatos döntések eredménye volt, de Marilyn bízott benne, hogy ez csak az első szükséges lépés ahhoz, hogy komoly szerepeket kapjon. Felkapott sztárként is színészi továbbképzésekre járt, és komoly konfliktusba került a Fox stúdióval, amiért a Hogyan fogjunk milliomost? című film elkészülte után sem akartak sokrétűbb szerepeket rá osztani.
Bár a fogalom nem tűnt el soha, az 1990-es évektől kezdve ismét kiemelt szerepet kapott a médiában, hiszen egyre több, feltűnően vonzó Playboy-modell adta színészetre a fejét (például Pamela Anderson és Jenny McCarthy). A vásznon ezeket a jellemzően szőke, csinos nőket kizárólag szexuális kisugárzásuk miatt értékelte környezetük, kétdimenziós, könnyen idealizálható személyként jelentek meg. A bimbók a társadalom szemében erkölcsileg elítélendők voltak, mert túl sokat törődtek a pénzzel és külsejükkel, és a férfiak figyelmének felkeltésére alapozták sikerüket.
A kifejezést a politikai botrányokban érintett, a mainstream média által elítélt nőkre is használták, például Monica Lewinskyre és az 1988-ban demokrata elnökjelölt Garry Harttal viszonyt folytatott Donna Rice-ra is, annak ellenére, hogy egyikük külseje sem hasonlított a bimbók megjelenésére. Ebből is látszik, hogy ekkor a fiatal, csinos és erkölcsileg megvetett nőről automatikusan üres, felszínes belsőt feltételeztek.
Démonizált nőiesség
A popkultúrában megjelenő ultrafeminin szereplő általában negatív, felszínes karakter, aki egyszerre humorforrás és az a viszonyrendszer, amin keresztül megérthetjük egy karakter rosszul kezelt prioritásait vagy a férfi főszereplő felszínességét, mikor egy komoly kapcsolat helyett az általa is lenézett csinibabát választja. Gondoljunk csak a Bajos csajokra: Cady személyiségének torzulása fokozatosan egyre nőiesebb és kihívóbb ruhák viselésével járt együtt, amivel egyre jobban hasonlított a gonoszságot és rosszindulatot megtestesítő Regina George-ra.
A csinibabák minden idejét megjelenésük tökéletesítése emészti fel, ami miatt a többi nőhöz képest sokkal vonzóbbak, ehhez a külsőhöz viszont átlag alatti intellektus és sivár belső világ társul, épp ezért egyszerre övezi őket csodálat és megvetés. A filmekben ez a jelenség azért hangsúlyosabb, mert az átlag nézőben jó érzést kelt, ha a hétköznapibb, kevésbé makulátlan nő pozitív értelemben vett ellentéte a bimbóknak. A hétköznapi, intelligens nő ezért sokszor az ultrafemininitás ellentétjeként, férfias, a női szerepekben bizonytalan karakterként jelenik meg (ilyen Gracie Hart a Beépített szépségből, vagy Robin az Így jártam anyátokkalból). Ez a bevett filmes gyakorlat azonban nemcsak a bimbók, hanem összességében az összes nőies nő megítélésének rosszat tesz. Ebből az időszakból eredeztethető, az „én nem vagyok olyan, mint a többi lány” internetes trend is, ami minden sminkelő, rózsaszínt hordó lányt a felszínes tucatként jelölt meg. Velük szemben álltak a szubkultúrák tagjai, akik az egyediséget, a lelki mélységet és intellektust képviselték. Tehát egyszerűen: ciki volt csajosnak lenni.
A bimbo fordulat
Ezek után kissé furcsán hathat a legújabb TikTok-trend: egyre több, magát nyíltan és büszkén bimbónak hívó felhasználó jelenik meg a platformon. A Z generációs (1997–2012 között született) bimbók bár külsőre megfelelnek a cicababa ismérveinek, a kifejezést teljesen más jelentéssel ruházzák fel az előző generációk definícióihoz képest. A Tiktok-bimbók egyszerre jelenítik meg az üresfejű csinibaba-karaktert (sokszor szándékos, parodisztikus célzattal) és az aktivistát, aki főleg az egyenlőségi jogok fontosságára hívja fel a figyelmet. Ahogy azt az 56 ezer követővel rendelkező Hannah Foran (@parishiltonsleftitty) elmondta az i-d magazinnak: „A bimbo többé nem negatív asszociációkat ébresztő szitokszó. Az új, Z generációs bimbo politikailag aktív, baloldali nézeteket valló fiatal, aki befogadó és nyitott a világban történő változásokra”.
2021-ben a bimboközösség nem feltétlenül a fehér, szőke, heteroszexuális nők klubja. A 24 éves TikTok-sztár, Meredith Suzuki (@maeultra) szerint bármilyen etnikai hátterű, szexuális orientációjú, testalkatú ember alkalmas arra, hogy bimbo legyen, ugyanis a hagyományos ismertetőjegyek helyett már sokkal fontosabb az, amit ez az életmód üzen: „A mai ideológia lényege az, hogy vonzó és magabiztos nő legyél, nem az, hogy egy bizonyos módon nézz ki. Jó és felszabadító érzés, hogy a vonzó megjelenésemmel folyamatosan kihívások elé állítom a társadalmi és nemi sztereotípiákat”.
Ezt olvastad már?
Stephanie Deig, a Lucerne-i Egyetem feminista filozófiára és genderkutatásokra szakosodott PhD-kutatója szerint súlyos hiba a cicababa külsőbe bújt társadalomkritika lekicsinylése: „A bimbók a hiperfeminin szerepjáték erejét használják az antikapitalista kritika egyik formájaként. Nőiességük és vonzerejük hangsúlyozásával pont arra hívják fel a figyelmet, hogy bár a női test szépségének kiemelése történelmileg a tárgyiasítás és elnyomás eszköze volt, ma az már a nőiség erejét adja. „Ezzel Syrena (@fauxrich) is egyetért, aki szerint a „girlboss feminizmus”, vagyis a karrierorientált mentalitás és visszafogott „business-look” valójában összefonja a kapitalizmust és a feminista mozgalmat, amivel nem feltétlenül tud minden nő azonosulni. Az új generációs bimbók úgy döntenek, hűek maradnak önmagukhoz és esztétikai preferenciájukhoz, függetlenül attól, hogy a társadalom mit társít ahhoz. Syrena egyébként matematika specinalizáción végzett gimnáziumban, jelenleg egyetemi alapképzésen tanul, és úgy gondolja, az akadémiai megjelenés is túlságosan elitista és klasszicista. Sokan azt gondolják, semmi helye az egyetemen külseje miatt, ezt pedig felháborítónak tartja.
Jókor, jó helyen?
Tagadhatatlan, hogy az elmúlt év mentálisan kimerítő volt, mindenki keresi a kiutat a mindennapos stressz, bizonytalanság és rossz hírek áradatából. Szakértők szerint a Z generáció egyik megküzdési mechanizmusának tekinthető a bimbokorszak feltámasztása, hiszen külső megjelenésük azon kevés dolog közé tartozik, amit most is befolyásolhatnak. Emellett a bimbo jellemző tulajdonsága, hogy végtelenül pozitív, hisz abban, hogy bármire képes, és szeretettel fordul másokhoz. Gondoljunk csak Elle Woodsra a Dr. Szösziből, aki minden őt ért kritika és rosszindulat ellenére emberséges és pozitív tudott maradni, végül pedig elvégezte a Harvard jogi karát. Ez a magabiztosság és életigenlés pedig mindenkinek jól jön a pandémia idején.
Ennek ellenére természetesen sok kritika éri a TikTok-bimbókat. Főként azért, mert úgy lépnek fel a kapitalista értékrend ellen, hogy stílusuk kialakítása súlyos összegeket emészt fel. Egyes feministák szerint pedig kimondottan káros a természetes nőiesség megélését sok esetben plasztikai műtéten, hajfestésen és egyéb beavatkozásokon átesett nőként propagálni. Különös tekintettel arra, hogy a bimbo sok férfi szexuális fétise (a kifejezés az egyik legnépszerűbb keresőszó a pornhubon), tehát lehet, hogy valójában ezek a nők tudat alatt a férfiaknak akarnak megfelelni. Ezt a felvetést az új generációs bimbók elutasítják, úgy vélik a ’60-as évek szexuális forradalmához hasonlóan félreértik stílusuk jelentőségét. Kate Muir (@bimbokate) szerint csodálatos tudatos bimbónak lenni: „Külsőleg minden megvan benned, amit a férfiak szeretnének, miközben belül minden megvan benned, amit utálnak: politikai tudatosság, szexuális felszabadultság és öntudat.”
Akármelyik oldallal is értünk egyet, egy biztos: izgatottan várjuk, hogy 20 év múlva dicséret vagy halálos sértés lesz-e valakit bimbónak hívni.
Források: nationalpost.com, Jordan Theresa, The Take, refinery29.com, i-d.vice.com, rollingstone.com
Fotó: Getty Images
