A 2017-ben debütált sorozatot – amely három Y-generációs barátnőről szól, akik ugyanannál a New York-i női magazinnál dolgoznak – pár hete egy Y-generációs barátnőm ajánlotta, akivel évekig ugyanannál a női magazinnál dolgoztunk. Bár remek ízlése van sorozatok terén, előítéletekkel tele indítottam el a Merész csajok (The Bold Type) első részét a Netflixen, szinte biztos voltam benne, hogy ez is olyan hamis, idealizált és cukormázzal borított képet fest a nőimagazin-készítésről és a szerkesztőségek életéről, mint mondjuk Az ördög Pradát visel vagy a Ki ez a lány?. A sorozatot egyébként Joanna Coles, az amerikai Cosmopolitan korábbi főszerkesztőjének az élete inspirálta (előtte az amerikai Marie Claire-t vezette), a Merész csajok forgatásain pedig vezető producerként vett részt.
Az első két-három epizód után, amelyekben hemzsegtek a klisék (mindenki magas sarkút és legutolsó divat szerinti ruhákat visel, az asszisztens csak kávéért rohangál, a divatrészleg vezetője homoszexuális), meg is veregettem a vállam – naná, hogy igazam lett –, de a főszereplők személyiségét már ekkor kellőképp érdekesnek és üdítően realisztikusnak találtam ahhoz, hogy tovább nézzem. Az újságíró Jane, a social media manager Kat és a szerkesztőasszisztensből stylistasszisztensi babérokra törő Sutton munkahelyi és magánéleti dilemmái, örömei és bánatai ugyanis nagyon is valósak, elég könnyű velük azonosulni – igaz, amikor én a legjobb barátnőmmel egy szerkesztőségben dolgoztam, mi nem a divatszobába vonultunk el sírni vagy válságértekezletet tartani, hanem a női mosdóba vagy az összetolt íróasztalaink alá húzódtunk be, és a Scarlet magazin erőforrásaihoz képest sufnituningban készítettük a lapot.
A négy évados sorozatot viszonylag gyorsan, két-három hét alatt végig néztem (a legjobbkor, május végén ugyanis jön az ötödik évad!), mert minden egyes rész jóleső érzéssel töltött el, és emlékeztetett arra, hogy mennyire szeretem a szakmámat. Mert előremutató női magazint készíteni az egyik legfantasztikusabb feladat a világon.
Fotó: Netflix
